Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IX. KÉSŐKÖZÉPKORI MINIATÚRA-FESTÉSZET ÉS RENESZÁNSZ KÖNYVKULTÚRA - Kódexek, nyomtatott könyvek

IX-13. leveleinek színe és visszája túlnyomórészt a készültségnek ugyanabban a fázisában van; a kódexet kötetlen állapotban miniálták. A díszítés szerves egységet alkot a liturgikus renddel. Nagyméretű, széles (a mindenütt hét soros kottát öt rövidebb sorra szűkítő) festett keretdíszt az első kötetben csak az egyházi évet (s a Gradualét) nyitó lapra, Advent első vasárnapjára (f. l

r

) és Húsvétvasárnapra (f. 139

r

), a második kötetben pedig Szent Adalbert ünnepéhez (f. 60

v

) terveztek. Ezeken a lapokon az iniciálék nagyobb méretűek, szintúgy más jeles alkalmakhoz - Karácsony napján az éjféli miséhez (f. 8

V

), a hajnali miséhez (f. 10

r

) és az ünnepi miséhez (f. ll

v

) készült, illetve tervezett díszes lapokon. A f. 8

V és a f. 1 l

v hét soros kottáját festett lapszéldísz veszi körül, a f. 10

r-n a L(ux) iniciálénak csak az előrajza készült el, a lapszéldísznek nincs nyoma, de valószínűleg tervezték. Nagyobb iniciálét szántak a Vízkereszt utáni első vasárnaphoz (f. 15

r

: In iniciálé, előrajz), Hetvenedvasárnaphoz (f. 20

v : Circumdederunt iniciálé a betűtest előrajzával, virágos keretdísz, előrajzban), Hamvazószerdához (f. 27

v : az [E]xaudi iniciálé helye üres), Nagyböjt első vasárnapjához (f. 34

r : [I]nvocavit), Virágvasárnapon a barkaszentelés szertartásához (f. 93

v

: [C]ollegerunt) és a szentmiséhez (f. 99

v

: [D]omine), a Húsvét utáni első vasárnaphoz (f. 151

v

: [OJasi), Áldozócsütörtökhöz (f. 162

r

: [U]iri), Pünkösdvasárnaphoz (f. 165

r

: [SJpiritus), Szentháromság vasárnapjához (f. 171

v

: [Bjenedicta), Úrnapjához (f. 173

v

: [C]ibavit) valamint a nyár első vasárnapjához (f. 175

v

: [Djomine). A második kötetben - a teljesség igénye nélkül sorolva - Szent István protomártír (f. 21

r

), Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok (f. 64

v

), Szent Mihály arkangyal ünnepéhez (f. 113

v

), Vízkereszthez (f. 3L) valamint a nagy Máriaünnepekhez terveztek nagyobb méretű iniciálét. Mivel a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéhez (f. 52

v

) szánt lap semmiben sem különbözik a többi Mária-ünnepétől, Szent Adalbert ünnepe viszont rendkívül kiemelt díszt kapott volna, el kell vetnünk azt a feltételezést, hogy a Gradualét valaha is a Bakócz-kápolna szerkönyvei közé szánták. Az első kötet első lapjának Angyali üdvözlet-ábrázolása Advent, az Úr jövet idejének első vasárnapját díszíti, s aligha több, mint ikonográfiái allúzió az Úr eljövetelére. Ilyenként nem áll egyedül, Mátyás király Brüszszelben őrzött Missaléjának ugyanezen a lapján is ott van, és más missalékban, gradualékban is. Legutóbb a zenetörténetírás elemezte a Gradualét, s megállapította, hogy zenei anyaga, liturgiái sajátosságai egyaránt Esztergomhoz kötik, sőt - a második kötet Szent Adalbert ünnepéhez tervezett nagyméretű miniatúra-dísze alapján - magához a Szent Adalbertszékesegyházhoz kapcsolják. Szendrei Janka - aki a Gradualét mintaszerűen ki is adta (1993) - a nagy gyakorlatú hazai íróműhelyben készült kódexet 1500 körűire datálta. A művészettörténetírás ezzel szemben a kódex miniatúráinak készítését az 1510-es évek előtt nehezen tudná elképzelni. A Graduale festőjének kezenyomát Hoffmann Edith ismerte föl néhány Jagello-kori, Budán keltezett armális miniatúra-díszén. Tizenhat címereslevelet sorolt fel; a legkorábbi, Paulik Bertalan armálisa 1514. január 4-én, a legkésőbbi, a Forgách-családé 1525. május 27-én kelt {Hoffmann 1925, 47-51.; Hoffmann 1929, 181-182.). A miniátor (s műhelye) munkásságával Hoffmann Edith után többször is foglalkozott a művészettörténetírás : Wolf Rózsi (1928), Berkovits Ilona (1965), Radocsay Dénes (1965-1966) és Balogh Jolán elemezte több-kevesebb részletességgel az e körhöz tartozó miniatúrákat. Radocsay és Balogh Jolán is kísérletet tett a „főmester" és műhelye oeuvre-jének összeállítására, illetve szétválasztására különböző kezek szerint, de kettejük sokban eltérő minuciózus osztályozása sem változtatta meg Hoffmann felismerésének lényegét. Legutóbb Török Gyöngyi próbálta szétválogatni a Gradualét festő keze-