Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Esztergom (M. Á.)

VII-25. lasztott győri püspök lett -, le kellett mondania. Ekkor testálhatták rá Bálintra (aki nem halmozta a javadalmakat) a budai stallumot, melyről a család nem akart lemondani. Bálint 1496-ban halhatott meg (ekkor említik utoljára az osztályos levelek). 1497-ben Mester Ferenc a visszavett budai prépostsággal együtt kapta megerősítését Rómából a győri püspökségre. Ekkor állíttathatta, hálából, Bálintnak a síremléket. 1497 őszén az országgyűlés megtiltotta a jövedelmek halmozását, ekkor prépostságáról le kellett mondania. Az alakos ábrázolással és a fölirattal együtt e síremlék a maga teljességében egy reneszánsz műalkotás, amelynek programadó megrendelője, auctora Mester Ferenc volt. De auctora volt ő annak a szó filológiai értelmében is. A kortársak közül Antonio Bonfini dicséri görög és latin tudását, Pietro Ransano úgy jellemzi, mint aki a humán tudományokkal ékeskedik, kiváló szónok, és megadatott neki a versszerzés tehetsége is. Sem prózai, sem verses emlék nem maradt fenn tőle. Ez a sírvers bizonyára az ő alkotása. így, töredékesen is, egy morzsája elveszett humanista irodalmunknak. Addig is, amíg a hiányzó rész megkerül, megkíséreljük a szöveg helyreállítását : [VALENT] INVS ERAT TE(M)PLI PREPOSITVS HVIVS / [CVIVS IN] HOC TVMVLO ME(M)BRA SEPVLTA IACENT/ [INSIGNIS] PI ET ATE FVIT PROBITATE FIDEQVE / [CLARVS E]RAT SANCTA RELIGIONE PATRVM / [AVXERAT] ECCLESIAS HVMILIS DEVOTVS ET ISTO / [LARGIOR I]N TERRIS PRESVLE NEMO FVIT / [QVI BIS TRICE]NOS ET QVI(N)QVE PEREGERAT AN(N)OS / [POSTREM]0 AST ANIMAM REDDIDIT ILLE DEO / [VALENTINVS DE ERD]EVD QVARTA NOCTIS VIGÍLIA DIE XIIII ME(N)SIS ' [ ]OBIIT FRANCISCVS P(RE)POSITVS BV[DE]N(SIS) OB FRAT[RIS PIE]TATEM EDIDIT LXXXX [....] R. Sz. Á. Engel-Lövei 1991, 48—19.; Ritoókné Szalay A. : Bakócz Bálint titeli és budai prépost síremléke a Magyar Nemzeti Múzeumban. MÉ 43 (1994) (sajtó alatt) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 60.292.C. ESZTERGOM (VII-26-37.) Vitéz János esztergomi érsek szerepe, amelyet a magyarországi reneszánsz történetében mindig nagy jelentőségűnek tartott a tudomány, az utóbbi időben még inkább felértékelődött. Felértékelődött, mint az itáliai humanizmus, az új típusú műveltségeszmény magyarországi meggyökereztetője, a fiatal Janus Pannonius és mások pályájának elindításában; felértékelődött, mint a korai humanista művészeteszmény közvetítője, a mecénás, Mátyás király nevelésében. Könyvtárában Itáliában miniált kódexek sorakoztak, köztük