Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Szobortalapzatok a budai várpalotában (V. A.)

a: m. : 21,5 cm, sz. : 55 cm, v.: 55 cm b: m.: 21 cm, sz.: 45,5 cm, v.: 45,5 cm c: m. : 13,5 cm, sz. : 60,5 cm, v. : 60,5 cm d: m. : 33,7 cm, átm. : 95 cm 1480-90 a: Szobortalapzat-töredék. Négyzetes elem, minden oldalán gazdagon profilálva. Érdesen megmunkált felső lapjában három igen nagyméretű, szabálytalanul elhelyezkedő üreg található, amelyek csapolás számára készültek. Alsó részén, mind a négy oldalon, a sarkokon leforduló szímatagos keret látható. Egyik sarka letörött. alsó, mind felső lapján három-három csaplyuk, illetve eredeti, ólommal rögzített bronzcsap található, mellettük szerkesztővonalak láthatók. A szegélydísz egy helyütt pótlással javított. V. A. Hauszmann 1900, 15, 16., 10. kép; Horváth 1932, 154.; Gerevich L. 1952, XXXIII. t., 152.; Balogh 1966, I, 144, 146., II, 164-166. kép.; Gerevich L. 1966, XXII.t. 2. és 4.kép, XIII. t. 2. kép; Gerevich L. 1971c, Plate XCII, Fig. 244. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, a: ltsz.: 318.; b: ltsz.: 52.1424.; c: ltsz.: 52.1424.2.; d: ltsz.: b: Képszék-tagozat töredéke. Négyzetes elem, kerete szímataggal profilait. A kereten belül mind a négy oldalon durván megmunkált felület, csapolás számára készült lyukakkal, a csaplyukak teljesen üresek. A képszék alulról felfelé keskenyedett, felső része letörött. Alsó részén bronz csapokkal illeszkedik a c. párkány tagozathoz. c: Négyszögletes párkánytagozat. Alján, a sarkokon, töredezett, néhol hiányzó bronzlevél-rátétek, egyik sarka letörött. Mind alsó, mind felső lapján három-három csaplyuk, illetve eredeti, ólommal rögzített bronzcsap, mellettük szerkesztő vonalak, alján kör alakú elhelyező jel. Felső részén bronz csapokkal illeszkedik 'a b. képszék-tagozathoz. d: Korongtagozat. Nagyméretű, kör keresztmetszetű elem, alsó és felső lapja között erősen kiszélesedik. Oldalán kettős szalagfonat, alján pedig négy kicsi, volutas konzol, amelyet alul a feltárás idején még végig bronzlevelek borítottak, illetve oldalaikat bronzlevelek szegélyezték. Mára a bronzleveleknek csupán csonkjai maradtak meg. Mind VII-10. Szökőkút medencéjének töredéke Ferenczy István szobrászművész (1792-1856) találta budai háza (Országház utca 14.) alapjának kiásásakor (1834 ?). 1902-ben özvegy Jánosdeák Andrásné adományozta a Szépművészeti Múzeumnak, ahonnan 1973-ban jutott a Magyar Nemzeti Galériába, fehér márvány m. : 42 cm, sz. : 58 cm, v. : 15 cm (eredeti átmérője 250 cm lehetett) 1480-1490 Szökőkút nagyméretű táljának töredéke. A faragvány belső, két irányban hajló, simára csiszolt lapja ép szélénél félpálcába fordul át: ez alkotta egykor a kút-tál peremét. A visszahajló perem alatt keskeny lemez kíséri a hajdan körülfutó fríz homorú mezejét. A töredék jobb oldalán szembeforduló oroszlánfej - amelyből csak két, erősen hangsúlyozott száj szöglete maradt meg, valamint sörénye és két füle. Bal füle mögül levelekkel, virággal díszített inda hajlik ki. A fríztöredék fennmaradó részén, az oroszlánfejtől balra, két, egymással szembeforduló, csőrében köves gyűrűt tartó, csonkolt faágon álló holló zár közre egy nagyméretű heraldikus holdat. A bal oldali (törött farkú) holló háta mögött ugyanolyan viráginda kanyarul, mint amilyen jobb oldalt, az oroszlán füle mögül kanyarodik ki. A frízt alul kísérő keskeny lemez alatt homorlattal indul a medence alsó részét alkotó kagyló-bordázat: az egyes lekerekített végű, domború felületű elemek éles peremű lemezek közé mélyednek, s a lemezek lejjebb egyetlen lemezzé olvadnak össze. Az ívek találkozásánál háromszirmú virágkelyhek. A faragvány felülete erősen lepusztult, eredeti simaságát csupán a mélyebb, védett szögletekben őrizte meg, s a perem kivételével mindenütt szabálytalan szélűvé törött. írásos forrásokból tudjuk, hogy a budai várpalotában több szökőkút is állt, s tudjuk azt is, hogy Mátyás király Andrea del Verrocchio műhelyében megrendelt egy fehér márvány szökőkutat, amelyről Angelo Poliziano epigrammát írt. Az a szökőkút, amelyből ez a fragmentum maradt, nyilván a királyi palotát díszítette. Stílusát Balogh Jolán Firenzébe vezette vissza; az oroszlán füle mögül kihajló inda és a Marsuppini-síremlék ornamentikájának összekapcsolása azonban enyhe túlzásnak tetszik. M. Á. Balogh 1966, I, 121., II, 158. kép.; Schallaburg 1982, Nr. 202.; Mikó 1991a, 149., 17. kép Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. : 2272. VII-11. Pilasztermező-töredékek Valamennyi töredék a budai középkori királyi palota területén került elő, a kápolnától északra, 509-990/5,2 m 4.R., Gerevich László ásatása során, 1950-ben. (Egyedül a b. töredék lelőhelye bizonytalan némiképp.) Az első három 1992-ben műtárgycserével jutott a Magyar Nemzeti Galériába, vörösmárvány a: m.: 6,5 cm, sz.: 13 cm, v.: 6,5 cm b : m. : 8 cm, sz. : 8,2 cm, v. : 3 cm c: m. : 7,5 cm, sz.: 7,5 cm, v.: 3 cm d: m. : 13 cm, sz. : 14 cm, v. : 6 cm 1480-1490 a: Pilasztermező (?) töredéke trófeadísz maradványaival. A faragvány közepét egy erősen kiemelkedő, ornamentális díszű domború felületű mező