Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VII. KÉSŐGÓTIKUS ÉS RENESZÁNSZ KÖFARAGVANYOK - Szobortalapzatok a budai várpalotában (V. A.)

SZOBORTALAPZATOK A BUDAI VÁRPALOTÁBAN (VII-9.) A középkori Buda királyi palotájának Mátyás-kori átépítésén - az írott források tanúsága szerint - kiemelkedő szerep jutott a szabadtéri szobroknak és kutaknak. A palota udvarain és előterein felállított alkotásokat, stílusuk újdonsága és rendkívül magas művészi színvonaluk miatt sokan megcsodálták. E leírásokon kívül azonban csupán néhány töredék maradt az egykori művekből. Közéjük tartoznak azok a szobortalapzat-töredékek is, amelyek a királyi palota területén, részben a Hauszmann-féle építkezések, részben pedig a Gerevich László vezette feltárások során kerültek elő. A különféle négyzetes és kör keresztmetszetű elemek egymáshoz tartozását már a feltárások idején felismerték. Ennek alapja a sajátos illesztési mód volt: az egyes elemeket bronz csapok fogták össze, amelyeket ólom beöntésével rögzítettek. Olyan egymáshoz illesztett elemek is előkerültek, amelyek csapolása még ép volt és tartott. Az összeállítást az egymásnak pontosan megfelelő méretek, profilok, és bekarcolt illesztési jelek segítették. A feltárás óta már három ízben kísérelték meg az elemek összeállítását, úgy véljük, mindhárom esetben vitatható módon. A első rekonstrukció még az 1950-es években, a Vármúzeum kőtárában született, ahol a két egyforma, nagyméretű korongot egymás fölé helyezték el, közéjük pedig (közvetlenül az egyik korong alá) egy négyzetes párkánytagozatot tettek. Ezt megfordították s bronzlevelekkel díszített alsó felülete fölülre került. A második összeállítás a Halászbástyán, az egykori Középkori Lapidáriumban készült az 1960-as évek elején. Ekkor a nagyméretű talapzat- és a hozzáilleszkedő négyzetes párkányelem került alulra, majd magasra emelkedő, kör alakú kiegészítés után a négyzetes párkányelem következett (itt is megfordítva), tetején az egyik korongtagozattal. Végül a harmadik változatot 1967-ben állították össze a Budapesti Történeti Múzeumban. Az elemek itt két rekonstrukcióban is szerepelnek. A nagyméretű talapzatra, illetve a hozzátartozó párkányra kiegészítésül egy kannelúrázott, műkő oszloptörzset és egy betonból készült, stilizált fejezetet helyeztek (az Averulinus-korvina második címlapján ábrázolt szobortalapzat ihletésére); egy másik, ettől független építményt emeltek a korongtagozatból s alatta az ép csapolású, egymáshoz tapadó négyzetes párkány- és képszék-elemből. A csonka gúla alakú képszék-tagozat s a párkány most is megfordult, mintha az eredeti építmény alulról felfelé szélesedett volna. Az újabb összeállításnál valamennyi elemet felhasználtuk, amelyeknél a csapolás, a méretek és a formák az összetartozást feltételezni engedik. Legfelülre egy szobortalapzat töredéke került, amelyet még a palota századfordulós építkezésein találtak. A négyzetes elem felső részét párkány szegi körbe, simára faragott felső lapjában pedig három igen nagyméretű és szabálytalanul elhelyezkedő, csapolás számára készült üreg található. Ezen a felületen tehát egykor szobor állt, amely - a méretekből ítélve - az életnagyságúnál kisebb lehetett. A talapzat párkánya alatt, a sarkokon beforduló, szímatagos keretet találunk, amely a csonka gúla alakú, szintén négyzetes képszékelemek oldalán folytatódik. A kereten belül mind a négy oldalon durván megmunkált a felület, csaplyukakkal. Fém, valószínűleg bronz domborművek számára készültek ezek a képszékek, ma már azonban a csaplyukak is teljesen üresek. A képszékhez három, ólommal rögzített bronzcsappal tapadó párkányelem egyik lapját a sarkokon - töredezett, néhol hiányzó - bronz levelek díszítik. Ez feltétlenül az elem alja volt, hiszen csak így lehetett látni a leveleket. Ez mutatja meg a hozzáillesztett képszék helyes irányát is, a felülről lefelé szélesedő formát. A négyzetes párkányelem alján négy bronzcsap van, s egy kör alakú elhelyezési jel. E kör mérete megegyezik a korong felső lapján található kör alakú perem méretével. A két elem mégsem helyezhető közvetlenül egymásra, a korong perem-felületén ugyanis nem négy, hanem csak három bronzcsap van. Ez a nagyméretű korong az összeállítás legszebb eleme, oldalán kettős szalagfonadékkal, alján pedig négy kicsi, volutas konzollal, amelyeknek alsó felületét a feltáráskor még bronzlevelek borították, s oldalaikat is bronzlevelek szegélyezték. A korong alsó lapján ismét bronzcsapok vannak, s az átmérő megegyezik a nagyméretű talapzat párkányának tetején kiképzett kör alakú illesztési felület átmérőjével. Közéjük ismét újabb elem kellene illeszkedjék, amelyet megintcsak nem ismerünk. Az összeállítás alját tehát feltehetően a nagyméretű négyzetes talapzat alkotja, tetején a keskeny párkánnyal. (Kiállításunkon e két elem nem szerepel: BTM ltsz.: 49.773.1-2.) Az eddig előkerült töredékek nem tartozhatnak egyetlen építményhez, ugyanis mind a képszék-, mind a négyzetes párkányelemekből, valamint a korongokból is egy-egy teljesen azonos darabot ismerünk. Vagyis - mai tudásunk szerint - szobortalapzat-párról beszélhetünk. A talapzatok díszkutakhoz tartozhattak. A nagyméretű talapzat és a hozzátartozó párkány középen keresztül van fúrva. Ez a furat a vízvezetéknek készült. A korongtagozatok egyikét szintén átfúrták (párdarabját nem). A közvetlenül a szobor alatt lévő elemeket nem fúrták át. A kút csörgői, esetleg egy kút-tál azokon a részeken lehettek, amelyek a kör alakú illesztések közül hiányoznak. Talán ezeken is bronz-rátétek voltak, és a csorgóknál is valószínűleg bronzot használtak. V. A. VII-9. Szobortalapzat (szökőkút?) elemei Valamennyi darab a budai középkori királyi palota területén került elő. a: A Hauszmann-féle építkezés során (1890-1896) találták, innen a Magyar Nemzeti Múzeumba került, majd 1938-ban a Székesfővárosi Múzeum kapta meg. b és c: A Mária Terézia-palota déli szárnyán, bontás során került elő az 1950-es években, d: Palota, szórvány, Gerevich László feltárása, 1950-es évek. vörösmárvány, bronz rátétekkel