Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - VI. A RÓMAI EMLÉKEK FELFEDEZÉSE - Ritoókné Szalay Ágnes: A római föliratok gyűjtői Pannoniában

gásnak mai mércével mért esztétikai indítékait nála hiába keressük. Egy tatai sírkőről azt írja „sepulchrum pulcherrimum". Ez a darab nem maradt fönn, de megvan ugyanannak a családnak, föltehetően közeikorú, és talán ugyanattól a kőfaragótól származó másik síremlékéről készült fénykép.

48 Ez a kő nem tartozik a pannóniai emlékanyag kiemelkedően szép alkotásai közé. Feliciano elismerése talán a síremlék jó állapotának vagy nagy méretének szólt. Giustiniani 19 föliratából ma már egyetlen egy sincs meg. Felice Feliciano 41 kövéből megvan a győri székesegyház falába épített fölirat és a tatai oszlop. További két kövét még Schönwisner, illetve Katanchich látta a várfalba beépítve, azóta nyomuk veszett.

49 Mivel hat követ mindketten láttak, a két itáliai föliratgyűjtő összesen 54 kő rajzát őrizte meg. 1489. július 1-én egy hajó kötött ki a budai Dunaparton, amely Erdélyből római köveket hozott. A firenzei Bartolomeo Fonzio jelen volt az eseménynél. Jegyzetfüzetébe a dátumot is, a kövek föliratát is pontosan belemásolta.

50 Az „e Transilvania ... iussu Mathiae Corvini Regis" érkezett rakomány talán több követ is hozott, a firenzei humanista háromnak a föliratát őrizte meg. A pontos dátum és a kísérőszöveg mutatja, hogy minden mozzanatot fontosnak tartott följegyezni. A különleges hajó érkezése ugyanis egy gondosan programozott látványosság-sorozat része volt. A király tavasz óta Budán tartózkodott. Itt fogadta a pápai legátust, a Velencei Köztársaság hosszú idő után újra Magyarországra küldött követét, és Miksa római király közvetítésével a császár megbízottait. Jelen voltak a török követek is. A királynak sikerült úrrá lennie valamennyi, korábban ugyancsak bizonytalan kimenetelűnek látszó diplomáciai tárgyaláson. A követek hazaírt jelentéseikben az „örök békét" említik. Űrnapján (június 18.) a budavári főtemplom szószékén Bakócz Tamás győri püspök nyilvánosságra hozta a király diplomáciai sikereit, főképpen a császárral való közeli végleges megegyezésének tervét. Az egyezmény része volt János hercegnek a császár unokájával kötendő házassága és a trónutódlás kérdése is.

51 Ezen általános eseménysort a megfelelő reprezentáció kísérte. Ennek egyik időzített látványossága volt a római kövekkel megrakott hajó budai partot érése. Az előzmények 1486 őszére nyúlnak vissza. Ekkor jelentkezett Mátyás udvarában Antonio Bonfini olasz humanista, más művei között egy libellusszal a király római eredetéről. Az itáliai uralkodóházak mintájára Bonfini a Hunyadiak családfáját a Róma alapítása előtti időkre, Herkulesig (!) vezette vissza.

52 Humanista kompilációjához, amely a Gens Valeria és a Corvinusok rokonságát mutatta ki, Magyarországon tárgyi bizonyítékokat talált. Római pénzeket mutattak neki, amelyeken ott a holló csőrében a gyűrűvel (VI-5-6.)53 Ugyanilyen vésetű gemmákat is látott.

54 De írásos bizonyítékokra is lelt a Valeriusok fogadalmi kövein, oltárokon és sírköveken. Egy ilyenre éppen Daciában bukkantak.

55 Többek között ezt is hozta a hajó Budára „e Transilvania adverso Danubio ... iussu Mathiae Corvini Regis". Bonfiniről eddig úgy tartották, hogy ő valami korábbi összegyűjtött föliratgyűjteményből dolgozott, ha történeti munkája során illusztrációs anyagra szorult.

56 Egész művéből 14 római föliratot lehet rekonstruálni. Ebből négy kő Daciából érkezett Budára.

57 Az ünnepélyes fogadáson bizonyosan jelen volt, mert a király figyelmét ezeknek a köveknek ideológiai hasznosíthatóságára éppen ő hívta föl. Ezeket föl is használta hat másik fölirattal együtt a harmadik fejezetben a Valeriusok és Corvinusok rokonságának bizonyítására. A két győri követ saját szemével láthatta, ezeket már Feliciano is lemásolta.

58 Óbudáról is a nagyon föltűnő, terjedelmes „Schola speculatorum"-ot használta föl.

59 Ezt is leírta már őelőtte Feliciano. Ebben a genealógiai értekezést tartalmazó fejezetben szerepel még Septimius Longinus fölirata. Ez a kő ma is megvan, a város területén került elő (VI-1.).

60 Végülis egyetlen fölirat marad, Sabucius Modestus szerepel rajta, ezt ma nem tudjuk azonosítani. Tehát valamennyi kő olyan helyen volt, hogy még egy szobatudós is belebotolhatott. Négy föliratot közöl az első fejezetben. Ezek is igazoló kövek. Bonfini a genealógiai fejezet teljesítményének sikerén fölbuzdulva, itt Ptolemaios leírásait támogatja meg archeológiai anyaggal. Nem akadt humanista, aki az ókori szerző közléseit kétségbe vonta volna. Bonfinit a filológiai teljesítmény csábíthatta arra, hogy az ókori geográfust tárgyi emlékekkel igazolja. Ptolemaiosnak azt a közlését pontosítja, amelyet a szerző a pannóniai légiók elhelyezéséről adott. A XIV. legio elhelyezésénél hivatkozik egy bizonyos Flavius praefectus epitafiumára. Ezt is láthatta, mert ismerünk egy ilyen sírkövet Budáról, egy Bonfinivel közeikorú lejegyzésből.

61 Ennek a résznek második fölirata egy „Commercium" nevű erődítmény fölépítésének állít emléket. Katanchich, a pesti egyetem második régész professzora más ilyen emléktábla analógiájára készült hamisítványnak tartotta. Mommsen hitelesnek fogadta el. Párját 1955-ben Visegrádon ásták ki in situ.

62 Továbbra is kétséges a sok vitát kiváltó „Legio Sicambrorum" fölirat, amelyet állítólag Budán találtak Beatrix palotájának építésekor. Ez hamisítvány. Végülis egyetlen föliratunk marad, Probus császár síremléke Sirmiumból. Ennek forrása a História Augusta, tehát ez egy könyvepigramma. Ilyeneket szokás volt az itáliai gyűjteményekben is valóságosként a kőemlékek közé sorolni. Nyilvánvaló, hogy nincs okunk Bonfini szövegéből egy keze között lévő föliratgyűjteményt rekonstruálni. Ő a valóságos kövekről szerzett ismereteit szőtte bele történeti munkájába. A dáciai kövek Budára érkezése új korszakot jelent a pannóniai római kövek történetében. E föliratok hitelesítették Bonfini nagy filológiai kompilációját. Azzal viszont, hogy e kőemlékek írásos rögzítést nyertek egy ilyen sokaktól olvasott munkában, megfordult a helyzet. Most már Bonfini hitelesítette e történelmi emlékek forrásértékét. A király közvetlen utasítására szállították föl egy részüket Erdélyből, és ugyancsak ő gondoskodott a többi emlékkővel együtt, méltó elhelyezésükről. Kegyeleti megfontolás is vezette, amikor valahol Budán egy romkertet létesített. Az antikvitás iránti rajongás, bármilyen különösen hangzik is, az ő esetében nemzeti, vagy ha úgy tetszik dinasztikus indítékokból nyert támogatást. Bonfini művétől kezdve úgy tekintettek ezekre a kövekre, mint a magyar föld népei-