Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pécsi Püspökvár Aranyos Mária-kápolnája (G. S. M. - G. Gy.)
IV-48b. b: Szarkofág oldallap töredéke 41,5 x 35,5 x 18 cm c: Mellvéd alsó („könyöklő") párkányának darabja 15,5x52,5x26 cm. A székesfehérvári bazilikában az Anjou királyi család több tagjának maradványai nyugodtak. A Nagy Lajos által emeltetett, Szent Katalin titulusú Anjou-sírkápolnában temették el a királyt magát és minden bizonnyal leányát, Katalint, és nagyon valószínű, hogy sírjának korábbi kirablását követően Károly Róbertet is. A nagyobb architektonikus darabok alapján Szakái Ernő egy téglalap alaprajzú, falsík elé épített síremlék képét vázolta fel igen meggyőzően. A fiálékkal tagolt, vörös márvány pillérek legalább részben fehér márványból faragott, mérműves díszű baldachint tartottak, az oldalsó pillérközöket mellvéd zárta le. A baldachin alatt a pillérektől független szarkofág állhatott. A 14. század második negyedében hasonló, fal előtt álló, monumentális, sokszorosan tagolt, gótikus sírbaldachinok egész sora készült Nápolyban, az Anjou királyi család tagjai számára. A családi kapcsolatok, Nagy Lajos nápolyi utazásai jó hátteret szolgáltattak a nápolyi udvari reprezentáció e jellegzetes elemének átvételére. A kő- és mozaikberakásos díszítőmód ugyancsak itáliai előképek nyomán képzelhető el a magyarországi emléken. A kápolnához kapcsolható figurális és építészeti töredékek stílusa, a berakás technikai kivitele ugyanakkor az Alpoktól északra fekvő területek művészetével rokon. Valószínűleg magának Nagy Lajosnak a szarkofágjából származik az az élszedéssel kereteit, sarkain trapéz alakban levágott, alakos fedlaptöredék (a), amelynek jogarral és országalmával ábrázolt királyalak típusa valószínűleg ugyancsak közvetlen nápolyi előképre, Bölcs Róbert király (+1343) síremlékére vezethető vissza, a majdnem szögletesen törő, hullámos hajfürtök, a fej alatt fekvő oroszlán helyzete, a viselet elemei ugyanakkor a délnémet területeken széles körben tájékozott, de a bécsi és prágai Parler-kör művészetétől még nem befolyásolt kőfaragó alkotásaként mutatja. A köpenyen a jobb felsőkar oldalán öt kerek gombbetű, majuszkulás INGOT felirattal (értelme nem világos, talán hiányos is). Egy szarkofágoldallap töredékén (b) szamárhátíves fülkékben ülő, domborművű alakok részletei láthatók. Beosztásának legközelebbi párhuzama IV. Rudolf herceg (+1356) bécsi síremléke. Feltehetően az Anjou-sírkápolna falát díszítette egy régóta ismert, sisak fölött annak koronájából növő, struccos Anjou-sisakdíszt ábrázoló, domborművű tábla, amelyhez feltétlenül tartozott egy másik, címerpajzsos tábla. A sisakdíszes tábla és a királyalakos szarkofágfedlap töredékességük ellenére is érzékelhető művészi színvonalát a 14. század magyarországi sírkőfaragásnak alig egy-két más emléke érte el. Az építészeti elemek közül a legrészletgazdagabb az a jelen kiállításon is szereplő, némileg töredékes párkány (c), amelyet Szakái Ernő a szerinte a baldachin pillérközeit a rövid oldalakon kitöltő korlát alsó talplemezeként határozott meg. Széles rézsűbe metsződő két féloszloplábazata a háromkaréjt kirajzoló, attikai jellegű lábazat alatt kannelúrázott oszlopszéken nyugszik. L. P. Székesfehérvár 1982, 165-203. Székesfehérvár, István Király Múzeum, a: ltsz.: Romkert 1109 + 1112 (5863/a); b: ltsz.: Romkert 1250; c: leltározatlan. IV-49. IV-49. Garai-sírkő Siklóson, a volt ágostonos kanonoki, az újkorban ferences templom szentélyében került elő 1987-ben, a G. Sándor Mária vezette ásatás során. vörösmárvány 230 x 127 x 19 cm 1380-1385 A fej felőli végén trapéz alakban lemetszett sarkú kőlap két darabra törött, bal alsó sarka egy nagyobb darabbal hiányzik. Az eredetileg nyilván körirat helyének szánt keretsáv sík felülete csak kinagyolt, a sírkőnek ez a része befejezetlen. A kerettől rézsűvel mélyülő belső mező kivitelezése elkészült: szigo-