Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pécsi Püspökvár Aranyos Mária-kápolnája (G. S. M. - G. Gy.)

rúan frontális, szimmetrikus beállítású, lapos domborműben ábrázolt, páncélos férfialakot mutat. A rostély nélküli, az arcnyílás körül domborított peremű, csúcsos sisakot viselő fej kis párnán nyugszik. Az öregedő, erőteljes szemöldökű, lehunyt szemű, megrongált férfiarc bajuszos, a nyakpáncél alá futó, fürtös szakállal. A sisak aljára szegecselt, a nyakat védő páncélháló a mellvértre hajlik. A combközépig érő páncéling a rászíjazott karvértek alól is kibukkan; alul csak keskeny sávja látható a ráboruló, a csípőt védő, középen szíjfonattal összekapcsolt (bőr-)„szoknya" beszabdalt szegélye alatt. A sima, a vállrésznél szegecselt mellvért a derék vonalában kis peremmel hajlik rá a „szoknyára". A vállakat kör alakú tárcsák védik. A mellvértről kétoldalt láncok függnek, amelyek a derékon átvetett övre erősített fegyverek markolatához kapcsolódnak. A díszes öv négyzetes lemezekből áll, középen levéldíszes, csúcsára állított négyzet fedi a kapcsot. A figura balján földig érő, egyenes, gombban végződő markolatú, keresztvassal ellátott pallos függ. A jobbról lelógó fegyvernek csak keresztvas nélküli markolata és sokszögű nyelének kezdete maradt meg, ez talán buzogány lehetett. A páncéling alól kibukkanó comb vértje díszített volt, csak a bal comb veretes díszű sávja maradt meg töredékesen. A térdvédő alatt szíjakkal felerősített lábszárvért. A lemezes páncélsarúba bújtatott lábfejeken a talpon át felszíjazott, a bokát körbefogó, tárcsás sarkantyú. A lábfejek egy-egy kisebb sárkányon nyugszanak. A balláb alatti kidülledő szemű szörny feje és két karmos lába a kard hegyénél bukkan elő; a két állat szelvényezett hátból kinövő, bojtos farka a lábfejek között összefonódik. A figura jobbján a váll és a felkar alól nyújtott címerpajzs bukkan elő, a félig takart címerábra: két, egymáson többször áthajló, szembeforduló fejükön háromágú koronát viselő, tátott szájukban gömböt tartó kígyó. A fej balján lefelé fordított csöbörsisak, az arcélen karéjos szélű rátéttel. Az enyhén bordázott kendő alkotta sisaktakaró szegélye hármas levélszerű bevagdalásokkal díszített, a sisak mögött felhajló, rövid, levélszerű foszlányokkal. A sisakdísz ugyancsak lefelé fordított, pajzs alakra stilizált sasszárny, rajta koronás, szájában gömböt tartó, kettős S alakban hajló kígyó. A fegyverzet elemei a 14. század második felének felelnek meg. A stilizált sasszárny formájú sisakdísz párhuzamai Magyarországon például budai, székesfehérvári (halálozási évszámok: 1373, 1375, 1388 illetve 1373) és nagymarosi sírköveken említhetők. A címersisak élét díszítő, karéjos szélű rátétlemez valamivel díszesebb párhuzama a székesfehérvári Anjou-síremlék sisakdíszéről ismert. Ezek a párhuzamok az 1370-80as évekre, a sisaktakaró szélének beszabdalása 1380 utánra mutat. Ez jól megfelel annak, hogy a sírkövet a címerpajzs kettős kígyóábrája alapján a pecsétjén a többi Garai-családtag egyetlen kígyót mutató címerétől időnként eltérő ábrát használó Garai I. Miklós nádor személyéhez köthetjük (gyűrűspecsétje két kígyóval: Székesfehérvár 1982, 260. sz.), aki 1386-ban bekövetkezett felkoncolása előtt maga rendelhette meg a faragvány t, amelyet végül nem fejeztek be. Mivel Siklós csak évekkel később jutott a család birtokába, a faragványt eredetileg máshová szánhatták, talán Garára. A siklósi templom szentélyében a középkori és törökkori padlószint fölötti, a felső, épülettörmelékből álló feltöltés alatti agyagos humuszból került elő - korábban a szentély hosszanti tengelyében, a főoltár előtt talált két falazott, kirabolt sír egyikéhez tartozhatott. A szentély 1408 utáni, Garai II. Miklós nádor személyéhez köthető teljes kifestésével együtt egy a budai Nagyboldogasszony-templom Garai-kápolnájánál korábbi családi sírhely kialakításának szándékáról tanúskodik. L. P.