Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pécsi Püspökvár Aranyos Mária-kápolnája (G. S. M. - G. Gy.)

szik. A relieftöredék annunciációs jelenetet ábrázoló csoport részlete lehetett. G. S. M. közöletlen Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: K.94.50. IV-45. Pálcakeretes kőlap töredéke két álló figura részletével A pécsi székesegyház környékéről került a püspökség kőtárába. mészkő m.: 25 cm, sz.: 15,5 cm, v.: 8 cm 1361-1374 Nagyobb domborműves kőről levált töredék, két négyszögű mezőt elválasztó kerettagozattal és az egyik mező bal felső sarkával. Hátul és körben törött. A kétfelől homorlattal kiemelt félpálca alakú kerettagozat fent folyamatos vízszintes lezárást képezett. A függőleges keretszakasztól jobbra, sima hátsík előtt köpenyt viselő, álló, valószínűleg férfi figura felsőteste. Kezeinek helyzete inkább csak sejthető, mozdulata feltehetőleg a mellette álló másik alak felé irányult. Feje körül korong alakú dicsfény, arca lehasadt, egyik oldalán élesen faragott hajtincs. A másik alak törzséből csak apró csonk maradt. A megmunkált felületek erősen erodáltak, a körvonalak a kiemelkedő részeken lesimultak, szappanszerű lemosódástól tompák. A faragvány eredeti éles, precíz vésés technikájáról csak a mélyebben fekvő részletek, például a dicsfény és haj töredékei tanúskodnak. A faragvány egy többdarabos, összefüggő, valószínűleg egyazon objektum részét alkotó töredékcsoport tagja (IV-44, 46.). Feltehetőleg vízszintes rétegekből felépített retábulum része volt e Mária életének jeleneteit ábrázoló, négyszögű mezőkből álló dombormű sorozat, amelyhez a kitűnő minőségű faragványok tartoztak. Minthogy e csoport egyik darabja a székesegyház mellett állt Mária-kápolna területéről való hiteles régészeti lelet (IV-44.), okkal feltételezhetjük, hogy az oltár a kápolna egyik, talán főoltára volt. A mű Vilmos püspök idejére való datálását a püspök ugyanitt előkerült, azonos anyagú címere erősíti meg (IV-39.). T. I. közöletlen Pécs, Dómmúzeum IV-46. Dombormű töredéke női figura torzójával A pécsi székesegyház környékéről került a püspökség kőtárába 1906 előtt, mészkő m.: 20,3 cm, sz.: 11,5 cm, v.: 5,5 cm 1361-1374 Nagyobb, domborműves kőről levált töredék, rajta sima háttérsíkból kiemelkedő, kontraposztos, álló női alak lábának és félig oldalt forduló felsőtestének torzója. Hátul és körben törött. A figura elváló jobb alkarja hiányzik, a behajlított és magához szorított bal kezében könyvet tart. Vállról leomló köpenyét vékony, pálcaszerűen kiemelkedő ráncok tagolják, a bal könyék alatt felfogott köpenyrész anyaga többrétű, függőleges redőcsoportot képez. Kézmozdulata arra utal, hogy legalább kétalakos, a Vizitációt, vagy az Angyali Üdvözletet ábrázoló kompozíció része volt. Finomszemcsés, fehér színű kőanyaga, mérete, ikonográfiája és formaadása alapján olyan töredékcsoporttal állítható összefüggésbe, amelynek darabjaiból (IV-44, 45.) kétfigurás dombormű sorozat bontakozik ki Mária életének jelenteivel. Az alacsony, fekvő hasábon megjelenő, pálIV-46. catagokkal osztott képsorozat leginkább oltárretábulum része lehetett, s konstrukciós összefüggésbe hozható egy próféta-büsztöket ábrázoló domborműsorozat részletével (IV-43.). Elfogadhatónak tűnik, hogy ez a retábulum a székesegyháztól északra álló Mária kápolna főoltárán emelkedett. A töredék rendkívül finom, az udvari művészet könnyed eleganciáját sugárzó megformálása a 14. század első felének francia szobrászatát és kisművészetét idézi elénk. Ugyanazon nyugati stílus magyarországi jelenlétét dokumentálja tehát, mint Vilmos pécsi püspöknek, a mű feltételezhető megrendelőjének pecsétje (V-12.), vagy Székesfehérvárott Katalin hercegnő síremlékének töredéke. Annak eldöntéséhez, hogy a francia udvari művészet központjai és e magyar emlékek között miféle áttételek és közvetítő állomások léteznek, egyelőre nem áll rendelkezésünkre elégséges kutatási megfigyelés. A pécsi retábulumtöredékek Vilmos püspök életére történő datálását mindenesetre megerősíti e töredékek és a püspök azonos anyagból, hasonló kőfaragói modorban készült címere (IV-39.) közti szoros kapcsolat. T. I. Szőnyi 1906, 225.; Székesfehérvár 1982, 142. sz.; MMüv 1300-1470, 458., 606. kép Pécs, Dómmúzeum