Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pécsi Püspökvár Aranyos Mária-kápolnája (G. S. M. - G. Gy.)
A PÉCSI PÜSPÖKVÁR ARANYOS MÁRIA-KÁPOLNÁJA Az 1009-ben alapított pécsi püspökség várát, amely a város északnyugati sarkában állott, fal vette körül. Az oklevelek a várat a székesegyházzal és a püspöki palotával együtt már all. században említik. 1217-ben említést tesznek a várban lévő Keresztelő Szent János társaskáptalan templomáról. A pécsi Püspökvár legkorábbi ábrázolását Joseph de Haüy 1687. évi térképéről ismerjük, amely a fent említett templom romjait is jelöli, de azt csak a régészeti feltárás tudta pontosan azonosítani. A várban azonban még egy további - a székesegyház északi oldalához épített - kápolnáról is tesznek említést. Ez az oklevelek szerint az „Aranyos Szűz" kápolnája volt, amelyet 1355-ben Poroszlói Miklós püspök alapított. Helyét az oklevelek „in castro" említik. Egy 1503-ból származó adat „ad latus ecclesiae cathedralis" említi. Oláh Miklós azt írja róla, hogy „ad latus septemtrionale", tehát a székesegyház északi oldalánál van. Az 1503as forrás a kápolna nyolc oltáráról tesz említést. A korábbi helytörténetírás a székesegyháztól északra több helyre is próbálta lokalizálni a középkori oklevelekben és a 18. századi forrásokban sokat emlegetett kápolnát, amelynek igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az 1970-es évek végén a püspökvár északi részében - a székesegyház és az északi és keleti várfal által lehatárolt területen -, a volt püspöki gyümölcsöskertben - régészeti feltárások kezdődtek. Az ásatásokat jelen sorok írója és dr. Gerő Győző vezetik. Ez a kert a 18. század elejétől az ásatások megkezdéséig a mindenkori pécsi püspökök gyümölcsöskertje volt. Mint ismeretes, Haüy 1687-ben készült felmérése a várról és a városról Pécs legkorábbi térképe. Ezen a térképen az északi „kertben" - a székesegyház és az északi várfal között - épületmaradványok, illetve azok alaprajza nincsenek jelezve, ami arra enged következtetni, hogy a töröktől való visszafoglalás után a középkori épület, vagy annak maradványai itt már nem voltak láthatók. Ezért is volt igen nagy jelentősége annak, hogy ezen a területen tervszerű ásatások indulhassanak. A következőkben csak a székesegyház északnyugati oldala mögött feltárt, a 14. század közepén alapított Aranyos Mária-kápolnát ismertetjük. Alaprajzát az ásatások tisztázták. A kápolna hossza 20 m. Keletéit szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, déli és északi oldalához pedig mellékkápolnák csatlakoznak. Jelentős püspöki temetkezőhely is volt. Az utolsó okleveles adat szerint 1504-ben itt temették el Ernuszt Zsigmond püspököt is. A kápolna pusztulása, vagyis belső szobrászati díszeinek elpusztítása, a sírok feldúlása és kirablása 1543-ra, Pécs török elfoglalásának idejére tehető. A szentély északi oldalán egy falazott sír maradványai voltak megfigyelhetők, amely a templom építésével egyidőben készült. A hajó tengelyében, nem messze a diadalívtől - egy hosszanti téglalap alaprajzú, falazott sírgödröt tártunk fel. A feltárás során a sírgödör aljáról egy tipikus zöldmázas török talpastál töredéke került elő. Ez is kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a kápolnabelső pusztulása a törökkor elején történt. A régészeti megfigyelések tanúsága szerint a törökök a sírok kirablásával egyidejűleg zúzták össze a kápolna belső faragványait, és az összetört gótikus faragványokkal, valamint egy reneszánsz vörösmárvány sírfedlap maradványaival töltötték be a sírgödröt. A szoborlelet egyes darabjai, a figurálisak és az épületplasztikai töredékek a 14. századból származnak. Az egyik csoportot a kápolnát építtető Poroszlói Miklós püspökhöz köthetjük, aki 1360ban hal meg. így az építés idejét öt évre tudjuk lehatárolni. A második csoport egy következő periódusban készülhetett, ezek a töredékek egyrészt más anyagból készültek, és egy más mester, illetve mesterkör munkájáról tanúskodnak. Véleményünk szerint Vilmos püspök építő tevékenységével hozhatjuk kapcsolatba, aki 1374-ben hal meg. így a második csoportot az 1370-1380 közötti időszakra határozhatjuk meg. A szoborlelet az eddig ismert kisszámú pécsi gótikus emlékanyag jelentős tényezője. G. S. M.-G. Gy. IRODALOM: G. Sándor, M. : Freilegung der Bischofsburg von Pécs und der ersten mittelalterlichen ungarischen Universität. Beiträge zur Mittelalterarchäologie in Österreich 3 (1987) 67-83.; Marosi E. : A kőfaragó művészet stílustendenciái. MMüv 1300-1470 I. 456-458.; G. Sándor M.: A pécsi Püspökvár feltárt középkori egyházi és világi épületei. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1993) 105-107.; G. Sándor 1994, 305-307. IV-35. Női szent szobrának töredéke Pécs-Püspökvár, Aranyos Mária-kápolna ásatása homokkő m. : 51 cm, sz.: 41,5 cm 1355-1360 Az alak felső részét ábrázoló torzó három, törésfelülettel összeillő darabból áll. A szobortöredék festett. A fejet dúsan leomló hullámos haj övezi, amely a váll mindkét oldalán hátraomlik. Az aranyozott hajat tizenkét virággal díszített szalagpánt fogja le. Az arc több helyen sérült és eredetileg az is festett volt, a festék jelentős mértékben nagyobb felületen megmaradt. Ruhájának felső része enyhén redőzött, a mellrészen a nyak alatt virágszerű összefogó kapoccsal. Jobb karjának töredéke derékszögben hajlik, és előre mutat. Ruhája ugyancsak festett volt, amelynek nyoma nagyobb foltokban megmaradt, kék, vörös, valamint aranyozás, nyomaival. A torzó hátoldala kevésbé kidolgozott. A két vállon leomló haj már csak jelezve van, amely arra mutat, hogy a szobor nem volt körbejárható. Hasonló e szobortöredékhez az a fülkében álló relief, amely két alakot ábrázol, amelynek egyike ugyancsak női szent (Székesfehérvár 1982, 271-272., 139. sz.). A relief kőanyaga, festése, valamint ruhájának megoldása hasonló a fentiekben leírt lelethez. G. S. M. közöletlen Pécs, Janus Pannonius Múzeum, ltsz.: K.94.2.
