Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - Takács Imre: Gertrudis királyné síremléke

IV-25C. sikon egyetlen apácafej látható (a). Egy dús hajzatú fej férfialakhoz tartozott (b). A fejek egy részének (1. még a visegrádi ún. barátfejet is, IV-26.) „archaikus mosolya" a 13. századi reimsi szobrászatban (József mester) gyökerezik, de tradíciója a 14. században is tovább élt, éppen a margitszigeti töredékekkel anyagban és technikában nagyon jól összevethető márványsíremlékeken és kisméretű, márványból készült szobrokon. A klasszikus gótikus francia építészet és szobrászat erős hatással volt Nápolynak és környékének művészetére a 13. század utolsó harmadában és a 14. század első felében - a művészeti importtal is a királyi családnak a francia uralkodóházzal való rokonságát kívánták hangsúlyozni. Egy további kiállított darab oldalra forduló férfialak törzs- és fej töredéke (d). Az arcból csak a száj és a néhány vésett vonallal jelölt, rövid szakáll ép, valamint a vállra omló, hullámos hajtincs vége. A figura nyakba behúzott, állal előremutató fejtartását Balogh Jolán hozta Tino di Camaino korai műveivel összefüggésbe, a mozdulatot Giovanni Pisano művészetéből eredeztetve. Egy további töredéken csak a fej körvonalai látszanak, az arcot ugyanis egykor külön darabban (javításként?) ragasztották a síkra csiszolt, majd a ragasztó jobb tapadása érdekében rovátkolt felületre (a ragasztó fekete nyoma foltokban ma is megvan). A fejet kendő fedhette, fölötte magasabb fejékkel - az oldalfelületeken látható, aranyozott felületmaradványok alapján koronával. A nyak alatt az alapsíkra merőleges csaplyuk részlete - az általa meggyengített helyen tört el a kőanyag. Kétoldalt, ugyancsak a törésvonal mentén, a fejről leomló kendő végeinél egy-egy apró, a domborművű felületbe elölről bcmélyedő csaphely látható - talán valamilyen fémből rátett dísz felerősítési helyei. L. P. Lux G. : Újabb ásatások a Margitszigeten. Technika 19 (1938) 5-6, 12., 10-11. kép; Horváth H. 1944, 10-36., 1-16. kép; Balogh 1953, 107-109.; Lövet 1980, 180-221.; Schmidt 1990, 54. (267. jegyzet); Garnis, jf.: Gräber von Heiligen und Seligen. Uo. 85-86. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, a: ltsz.: 52.1482.1.; b: ltsz.: 52.1483.1.; c: ltsz.: 55.21.2.; d: ltsz.: 55.21.3.; e: ltsz.: 55.21.16. IV-26. „Visegrádi barátfej" (másolat) A visegrádi múzeum leltárkönyvébe 1943-ban jegyezték be. Az elveszett eredeti szürkésfehér márvány, fennmaradt másolata gipsz az eredeti m. : 12,5 cm, sz. : 7,5 cm, v. : 6,5 cm. 1340 körül Fiatal férfi szobrának kisméretű, a nyak alsó végénél letört fejtöredéke. A párhuzamos vesétekkel stilizált „fürtökre" bontott, a homlok fölött egyenesre vágott, a fejtetőn kiborotvált tonzúrát mutató hajviselet alapján papi személy ábrázolása - a leltározó Schulek János meghatározása szerint szerzetes feje, Dercsényi Dezső nyomán elterjedt neve „barátfej". Az elveszett eredeti fényképeiről nem dönthető el, hogy hátsó oldalát milyen mértékben dolgozták ki, illetve hátlaphoz kapcsolódott-e, ebből a szempontból a gipszmásolat sem autentikus. Felülete gondosan csiszolt, „puha" megmunkálású. Balogh Jolán majd Gerevich László stílusát tekintve a fehér márványból faragott Margit-síremlékhez kapcsolta, Gerevich a mesterazonosságot is teljes joggal valószínűsítette, azonban a fejtöredéket a visegrádi fellegvárból származónak és IV. Béla király megrendelésére készültnek gondolta, összhangban a Margit-síremlékre általa javasolt 1270-71 körüli keltezéssel. A barátfej lelőhelye valójában nem ismert. Dercsényi ugyan a visegrádi palota kápolnáját nevezte meg származási helyként, a Schulek János által írt első visegrádi leltárkönyvben azonban lelőhely nem szerepel, csupán a bejegyzés előtti és utáni további tárgyaknál tűnik fel a kápolna vagy környéke. A palota romterületén álló kápolna valójában nem is Károly Róbert kori, hanem később épült, így a Nagy Lajos és Zsigmond kori palota területén állott korábbi épületeknek az utóbbi időkig jelentősnek nem is tűnő nyomai amellett látszottak szólni, hogy a fejtöredék a település valamely távolabbi egyházi épületéből származik (a lelőhely megjelölésének hiánya mindenképpen utalhat a településen talált szórványleletre; nem visegrádi leletet Schulek János egyébként nem jegyzett be a leltárkönyvbe). Búzás Gergely és Szőke Mátyás 1992-93. évi visegrádi ásatása az északkeleti, díszudvaros palotaépület délnyugati sarka előtt azonban olyan Anjou-kori falpilléralapokat tárt fel, amelyekbe másodlagosan nagyszámú ab-