Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pilisi ciszterci apátság (T. I.)

Dercsényi 1937, 324—327.; Gerevich T. 1938, 180.; Dercsényi 1947, 9.; Marosi 1971, 192; Buschhausen, H. : The Klosterneuburg Altar of Nicolaus of Verdun: Art, Theology and Politics. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 37 (1974) 5.; Székesfehérvár 1978, 124a sz.; Marosi 1984a, 63. Abb. 176, 179. Esztergom, Vármúzeum b: Jobb oldali támla töredéke Esztergomból, a vár területén került elő 1827 előtt. vörösmárvány, fehér márvány berakásokkal m. : 74 cm, sz. : 44,5 cm, v. : 8 cm, berakási mélyedések: 1,5 cm, berakott részletek v. : 0,5-0,8 cm, négyzet alakú berakások: 1,8 x 1,8 cm 1200 körül Jobb oldali lap elejéről való, teljes magasságú töredék. Hátul törött, alul érdesre faragott, befelé néző oldala végig simára csiszolt, ülőlap illesztésének nyoma nélkül. A fölül sérült, lesarkított elején élre állított négyzet alakú, fehér színű berakások sora, az alsó részeken csaknem ép állapotban. Kifelé néző oldalán a vörösmárvány alapba mélyített, kontraposztos tartású, álló figura részlete. A véset alja durván érdesített. A fej a törzs bal felével együtt hiányzik. Az alkarnál és a lábaknál a kihullott betét helyén vastag fekete, szurokszerű ragasztóréteg. Behajlított jobbjában vékony rúdra szerelt táblákból álló antik hadijelvényt (labarum) tartott. A rúd és a táblák mélysége anynyira csekély, hogy kő- vagy fémberakasra nem lehetett alkalmas, valószínűleg paszta-kitöltést kaptak. A figura lába alatt antiqua betűs, mediális interpunkcióval elkülönített rövidített felirat: G.P.R (valószínű feloldása: Genio Populi Romani). A figurától jobbra, a törés vonalába simulóan egy másik alakhoz tartozó lábrészlet, valószínűleg sarok. T. I. Máthes 1827, Sect. VI. § 117. Tab. XI.C; Horváth M. 1944, 79-80.; Dercsényi 1947, 9.; Marosi 1971, 196.; Székesfehérvár 1978, 124b sz.; Marosi 1984a 63. Abb. 178. Esztergom, Vármúzeum c: Háttámla oromtöredéke Esztergomban, a bazilika keleti homlokzata előtti úttest alapozásából került elő 1984-ben. vörösmárvány m.: 20,7 cm, sz.:16 cm, v.: 7,5 cm 1200 körül IV-3C. Két oldalról ívelten emelkedő háttámla oromtöredéke, melynek csúcsáról (a két kartámláról is hiányzó), talán gombszerű végződése letörött. Profilozása a kartámlákéhoz hasonló, azonban csupán két, vájattal elkülönített pálcatagból áll, a kartámlákon látható harmadik pálcatag itt hiányzik, - ez is igazolja háttámla voltát. Hátsó lapja simára csiszolt, díszítés nélküli. Előlapjába 1,5 cm mélyre, ívelt szélű inkrusztációágy mélyedését vésték, amelynek alja érdes felületű. A kartámlák hátsó részének kiképzése alapján valószínű, hogy azok a háttámla inkrusztált előlapjának széléhez illeszkedtek. H.I. Archaeologische Forschungen im Jahre 1984. AÉ (1985) 290.; RF 38 (1985) 97 (Horváth I.) Esztergom, Balassa Bálint Múzeum, ltsz.: 92.7.1. A pilisi Ciszterci apátság (IV-4-11.) A Boldogságos Szűzről elnevezett ciszterci apátságot III. Béla király alapította 1184-ben, Péter Citeaux-i apát előző évi magyarországi látogatását követően, a burgundiai Acey filiájaként. A török háborúk idején nyomtalanul eltűnt kolostor épületmaradványait, összefüggő alapfal és felmenő fal indításait és több ezernyi faragott töredékét az 1967-ben indult és Gerevich László által irányított ásatásnak köszönhetően ismerjük. Háromhajós, keleten egyenes falú főszentéllyel és a kereszhajóból nyíló, hasonló kiképzésű két-két mellékszentéllyel záródó temploma volt, amelyhez dél felöl csatlakozott a teljesen zárt, négyszögben elrendezett kolostor (1. kép). A templomot támváltásos, négy2. kép : Pilis, a főhajó boltozati záróköve (Pilisszentkereszt, kőraktár)