Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - IV. A GÓTIKUS ÉPÍTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT TÖREDÉKEI - A pilisi ciszterci apátság (T. I.)

mm 1 mm 2a mm 3a o 10 20m 2b V772 3b 1. kép: A pilisi apátság alaprajza Gerevich L. kutatásai alapján (rajz: Egyed E.) süveges, bordás keresztboltozatok fedték. A bordákat elöl nagy csúcsívtag, kétoldalt egy-egy erős pálca tagolta. A főhajó hatalmas záróköveinek közepét sima, üres korong foglalja el (2. kép), amelyre vörösmárványból fara3. kép: Pilis, a templom D5. pillérének lábazata, részlet gott, vésett, levéldíszes, talán kitöltött hátterű lemezt erősítettek (IV-4.). A pillérek lábazatát a harántbordákat indító háromnegyed-oszlopok alatt levéldíszes konzolok támasztják alá (3. kép). A kerengő bordás keresztboltozatait falpillér-kötegek hordozták, záróköveit a ciszterci szokásoktól idegen, fantáziadús, állatfigurás és növénydíszes domborművek díszítették (IV-10, 11.). A kerengő keleti szárnyából nyílt az egyik sarkán a boltozat indításáig megmaradt, élkereszt-boltozatos sekrestye, mellette a három hajóra osztott káptalanterem, a közlekedő terek és a szerzetesek tágas, boltozott terme. A legkevésbé jól ismert déli oldalon kellett lennie a konyhának és a refektóriumnak. Ezen az oldalon, a kert felé nyílt a kerengőből a nyolcszög alaprajzú kútház, amelynek alapfalait és az egykor benne állt többszintes kútépítmény töredékeit már Gerecze Péter feltárta 1913-ban (IV-7.). A kolostor nyugati szárnyát a templomhoz külön folyosóval kapcsolódó conversus-terem foglalta el. Az épületegyüttes kronológiája Gerevich László feltárási megfigyelésein alapszik (Gerevich L. 1985a). Az alapítás jelentőségét, előkészítését és az alapító személyt ismerve aligha lehet kétséges, hogy az építkezések már az 1180-as években megindultak. Elsősorban a fal-illeszkedések, és a lábazati zóna tagolásának eltérései segítettek a relatív időrend felvázolásában. Az első fázist a keleti kolostorszárny felépítése jelentette. Ezt a szentélyfej, a négyezet és a kereszthajó konstrukciója követte. A hosszház és a kerengő északi közös falának együtt kellett felépülnie, s Gerevich periodizációja szerint csak ezt követően készült el a kerengő kertre néző, árkádsoros fala, továbbá a belőle kiugró kútház. Az építéstörténet kevés biztos datálási támponttal rendelkezik. Egyike ezeknek Gertrudis királyné 1213-as temetése a templom négyezeti terében. Az esemény bizonyossá teszi, hogy a templom a négyezet nagy pillérpárjáig már állt, és fel volt szentelve, de nem zárja ki, hogy a templom teljes egészében is készen lehetett. A királyné 57. számmal jelölt sírja környékén kerültek elő annak a díszes kő tumbának töredékei, amelyet már valószínűleg gyermekei állíttattak 1230 körül, s amelynek készítését Gerevich László Villard de Honnecourt magyarországi tartózkodásával hozta összefüggésbe (IV-21.). Nagyjából e második síremlékkel lehet egykorú a káptalanterem közepén feltárt temetkezés és a sírt lezáró vésett rajzú, kőberakásos sírlap (IV-22.). A talán a Courtenay család egyik férfitagjának állított sírkő rekonstrukciója hívta fel a figyelmet arra a forrásadatból már ismert rendkívüli körülményre, hogy a pilisi apátság kőtöredékei részben a 17. században építőanyagként Esztergomba vándoroltak, s ott az eredetileg is helyben lévő korai gótikus stílusú faragványokkal összekeveredtek. A másik (valószínűleg nem utolsóként), újabb időkben azonosított, Esztergomba származott pilisi töredék a kerengő árkádsorának egyik falpillérfője (IV-8.). Az apátság építéstörténetének pontosítása, az „opus francigenum" középeurópai megjelenésében játszott szerepének értékelése és az esztergomi korai gótikus építőműhelyhez való viszonya-