Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - III. ROMÁNKORI FESTÉSZET - Falképek

III-5. Falképtöredékek vadkanfigurával és geometrikus keretdíszekkel (akvarellmásolat) Pécs, székesegyház, egykori föapszis vízfestmény kartonon 59,4 x 30,9 cm 1200 előtt vagy körül (falkép), 1882 (akvarell) A pécsi székesegyház 19. század végi átépítésekor az 1500 körül felmagasított román kori föapszis eredeti falképdíszéből ablakbéllet-részleteken kívül (III-6.) csak a félkupolát keretelő sávok töredékei kerültek napvilágra. (Az apszisok kifestésére és Koppay József 1882-es akvarellmásolataira vonatkozóan Id. III-4.) Az apszis jobb sarkánál fennmaradt részletek tanúsága szerint a félkupola ívét geometrikus díszű sávok határolták: a homlokrészen cikcakk alakban hajtogatott szalagot utánoztak, míg a szélesebb bélleti sáv dísze a meanderszalag egyszerűbb, és talán kissé félreértett variánsa volt (ld. a hegyesszögben kiugró részleteket). Mindkét ornamens széles körben elterjedt motívuma a román kori falfestészetnek. A díszítmények közelebbi eredetére nézve a keretbe foglalt állatalak ad felvilágosítást. A vadkanfigura, melynek részletei főként az akvarellista számlájára írandók, a félkupola felfekvésénél megfestett fríznek volt fontos eleme. Bizonyosan olyan frízdíszítményről volt itt szó, amelyen a meandert négyzetes foglalatok szakították meg, bennük állatfigurákkal. A korai román falfestészet előkelő alkotásain feltűnő frízmotívum falképünk festése idején főként Észak-Itália keletebbi részein és Dél-Tirolban élt tovább ugyanabban a környezetben, ahonnan a pécsi apszisfestmények néhány további eleme is származhat (vö. III-3-4.). A vadkanfigura hátteréül alkalmazott, s az említett körben gyakran használt zöld háttérszín ugyanilyen kapcsolatokra utal. T. M. Baujournal, 1882. VII. 20-21; Czobor 1882, 229, 230; Szőnyi 1929, 466, 474; Puskás 1932, 15; Gerevich T. 1938, 219; Radocsay 1954b, 195; Tóth M. 1974, 39-41, 33. kép. Pécs, Káptalani Levéltár, Koppaymásolatok, V. sz. III-6. Két festett ablakbéllet töredéke levéldísszel, illetve medalionba foglalt mellképekkel (akvarellmásolat) Pécs, székesegyház, egykori föapszis vízfestmény kartonon 54,5 x 30,6 cm 1200 előtt vagy körül(?, falkép, a jobb oldali ablak béllete); 1280-1310 körül (?, falkép, a bal oldali ablak béllete); 1882 (akvarell) Az akvarellen látható két töredékes ablak lokalizálása a föapszis északkeleti részére a Baujournal leírása alapján és egy 18. századi metszet segítségével (Gerevich T. 1938, 53) nem okoz nehézséget. Festésük művészettörténeti értékelése annál problematikusabb, a vizsgálódás lehetőségeit ugyanis fokozott mértékben korlátozza, hogy a fontos falképeknek nem eredeti töredékeivel, hanem azok 19. századi másolataival állunk szemben. (A pécsi apszisok festett díszére és Koppay József vízfestménymásolataira nézve általánosságban Id. III-4) A tételünkben szereplő másolat mutatja, hogy a föapszis eredeti északkeleti ablaka helyett utóbb nagyobb ablakot építettek, mely félkörös záródásából ítélve aligha lehetett későbbi a 13. század első harmadánál. Az apszis 1200 tájára keltezhető kifestéséből, többek közt a délkeleti ablak bélletdíszéből két akvarellmásolat tartott fenn töredékeket (III-5 ill. Szőnyi 1929, 464 bal kép). Hasonló jellegű és korú díszítést várhatnánk el az északkeleti ablak bélletén is. Ehelyett a másolaton látható négyágú, differenciált körvonalú, ágpáronként vörös, ill. halványzöld levelek az évtizedekkel későbbi, gótikus levélornamentikára emlékeztetnek, és így az ablakok vélhető időrendjének értelmében legfeljebb a második ablakot díszíthették volna. A kronológiai ellentmondás talán abból adódik, hogy a korábbi ablak festését az akvarellista rossz állapotú töredékek alapján szabadon rekonstruálta. A második ablak kifestéséhez a fenti kiindulásból közelítve, a feltett kérdések és a rájuk adható bizonytalan válaszok tovább sokasodnak. A rendkívül érdekes figurális díszítés témája mindenesetre világos. Az egymáshoz kapcsolt medalionokban nyolc apostolt ábrázoltak; közülük a két felső Szent Péter és Szent Pál, kiknek a záradéknál megfestett, szintén medalionba foglalt Krisztus-alak kulcsokat ill. könyvet nyújt át. Szent Péternek szentelt templomról lévén szó, helyénvaló a téma ábrázolása, mely az első egyházfejedelem Krisztushoz fűződő kapcsolatában az illető templomnak a pápasághoz fűződő viszonyát is kifejezi. Bizonyára nemcsak az ablakdíszítés szimmetriája kedvéért történt, hogy az egyház kulcsai átadásának aktusa a Szent Pálnak való törvényátadással, a Traditio legisszel is kiegészült. Ez a jelképes ábrázolás mindig is tartalmazott utalást az egyház isteni eredetére és a világi hatalmasságokkal szemben óhajtott integritására, és feltételezhető, hogy a pécsi székesegyház szentélyében, a főoltár közelében prominens helyen megfestett kompozíció megrendelőjét is motiválta ilyesféle célzatosság. Az ablak különösen szélesen kitárulkozó homloktagozata, a másolaton érzékeltetett, az elfalazás mögé befutó párhuzamos kávái még azt a kérdést is felvetik, nem alakították-e fülkévé a korábbi ablaknyílást a reprezentatív kifestés jegyében. A programválasztás történeti háttere ismeretlen. A falkép Koppay által fenntartott részleteiből kiindulva talán a püspökség 1280-1300-as évek közti, háborús eseményektől sem mentes nehéz időszakára lehet evvel kapcsolatban rámutatni. A festmény azonnal feltűnő jellegzetessége az ábrázolt figurák egyértelműen bizáncias karaktere, melyet - a Traditio kék hátterű alakjai kivételével - az arany háttér is kiemel (1. még Koppay III. sz. másolatát egy részletről: Szőnyi 1929, 464 jobb kép). Az erősen nyújtott fejformák és stilizált szemek, a hosszú, egyenes orrok az akvarellen az eredeti mű bizánci tipológiájának részei. Ilyennek tekinthető továbbá a felsőtestek organikus fordulata közép felé és a kezek szép mozdulata, de itt feltűnik egy régies motivikus közhely is: a köpenyszárnyba burkolt kar mereven felfelé tartott kézfeje a töredékes bal alsó figuránál. A falkép egy-két további részlete ennek az alapvetően bizáncias jellegű művészetnek jelentős európai összetevőire figyelmeztet. A pécsiekhez hasonló, a sugarakat plasztikusan érzékeltető, stukkóból készült dicsfények a 13. század bizantinizáló nyugati falfestészetében terjedtek el (további hazai példája Veszprémben: III-8). A kompozíció medalionközi szalagvázának részletei a bizánci inda-ornamentika szabályos, szimmetrikus motívumait helyettesítik