Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - III. ROMÁNKORI FESTÉSZET - Falképek

ugyanis egyaránt merítettek a geometrikus elemeket is felhasználó, itáliai eredetű díszítő repertoárból, s a francia korai gótikus és Rajna-vidéki késői román falfestészetre jellemző palmettamotívumok közül. Hasonló két irányzat találkozása figyelhető meg a székesegyházi kőfaragó műhely tevékenységében, mindenesetre anélkül, hogy párhuzamosságon túl kapcsolatot, esetleg spontán motívumátvételt feltételezhetnénk a két művészeti ág közt. A falfestészetben az említett palmettás díszítő stílus kronológiája némileg eltér a pécsi kőszobrászati ornamentikáétól. A kifestésre a 12. század vége felé, talán már a 13. század elején kerülhetett sor, bizonyára a székesegyház belsejében folyó építő és díszítő munkák lezárásaképpen. A székesegyházban az apszisokhoz csatlakozó síkmennyezetes hajók szabadon hagyták az apszisok homlokfalát, melyek közül egyedül a déli őrizte meg festése egy részét (tételünk). A félkupola homlokíve fölötti bal oldali ívháromszögben ábrázolt angyalfigura és elpusztult párja a középkor korai évszázadaiban kedvelt falfestészeti motívumot ismétel. Az angyalok általában medaillonba foglalt Bárányt, a Szentlélek galambját vagy Isten kezét emelték, pécsi szerepük azonban egy hosszú, az ívzáradék fölött elnyúló mondatszalaggal kapcsolatos; a feliratnak csak egyegy betűje maradt meg. Az akvarellmásolat tanúsága szerint a kék háttér előtt ábrázolt angyalalak testének nagy része elpusztult, fehér ruhájának alsó részletei, nagyvonalú redői azonban jól látszanak. Szép a széttártan előrenyújtott kéz, a klasszikus arányú, kissé meghajtott, sötét hajjal koronázott fej ; a vöröses testszínnel modellált arc eredetileg secco technikával felhordott vonásai a másolás idejére már elenyésztek. A figuráról az akvarell annyit kétségtelenül elárul, hogy művészi színvonal tekintetében nem lehetett gyengébb a székesegyház jelenetes domborműveinek többségénél. Az apszis ívét szegélyező, lazán megfestett palmettasor elhelyezésben és a megfestés módjában közel egykorú dél-tiroli falképek szegélymotívumát idézi, és figyelmeztet e kedvelt venetói keret-ornamentika, a meanderes keretelések (vö. III-5.) s a szörnyekkel díszített apszislábazatok (vö. III-3.) divatjának egyik lehetséges útvonalára Magyarország felé. Érdemes megemlíteni azonban azt is, hogy a pécsi ívhomlokdíszhez a bélletben a már III-5. említett, eltérő jellegű, nyugat-európai típusú palmettás ornamentika csatlakozott (Koppay VII. sz. másolat; képe : Szőnyi 1929, 467. balra). T. M. Szőnyi 1929, 467, 474.; Puskás 1932, 15.; Gerevich T. 1938, 219.; Radocsay 1954b, 195.; Tóth M. 1974, 39-41., 31. kép. Pécs, Káptalani Levéltár, Koppaymásolatok, VI. sz.