Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - III. ROMÁNKORI FESTÉSZET - Falképek
III-2. Falképdarabkák alakrészletekkel Esztergom, vár, középkori királyi, majd érseki palota, az egykori nagyterem alatti nyugati pince feltöltése (1988, Horváth István ásatása) színezett ecsetrajz meszes vakolaton a: 5 x 7,5 x 3 cm; b: 6,5 x 6 x 2,5 cm; c: 4,5 x 6,5 x 1,5 cm; d: 4 x 5 x 1,5 cm 11-12. század A hordozó kétrétegű: szürkésbarna, két esetben (c, d) csak nyomokban látszó alap- és világosszürke, egy ízben (b) fehéres fedővakolat. A fehéres vékonyabb, egyenetlen vastagságú. Ezen a hártyavékony festésréteg különválik. A többi darabon a fedővakolat frissen meszelt felületére festettek. Az alap többnyire fehér, a vonalrajz fekete. Színes aláfestés, szürke alap, sárga kitöltés is előfordul. III-2a. A fő darabon (a) félprofilból ábrázolt, balra forduló fej töredéke látszik. A törés fent a jobb szemen, a homlokon, a bal halántéktájon, lent a nyakon húzódik. Az alap fehér. Az arcél és a jobb szemöldök vonala vastag, ami árnyékos mélység hatását kelti. A tekintet a szemsarokból előre irányul, a szemöldök felhúzott, a száj mosolygós. Az arcél lefelé vékonyodó egyenes, folytatása az állon gödröcskés, innen jobbra enyhén vastagszik, majd felívelve elfogy. Ezzel egymagasságban a jobb szélen kis tarkórészlet. Az arcél és az áll előtt bizonytalan fekete foltok és üres felületrész. A jobb szemöldök vonala lefelé, sérüléstől megszakítva, vékonyabban, kerek orrban folytatódik, a bal cimpánál kissé felkap, majd oldalra legörbülve végződik. A bal szemöldök íve megvastagodó közepű, külön vonal. Az alsó szemhéj egyenes. A felső kissé csúcsosan felívelő, a bal szem külső sarkánál az alsóval párhuzamossá hajolva végződő. A száj fő vonala kétfelé felívelő, pontszerűen lezárt. Az alsó ajkat rövidebb, egyező irányban erősebben görbülő vonal jelzi. A belső rajzot a szemaljnál barnás, a többi vonalnál pirosas aláfestés, illetve ajakpír élénkíti. III-2C. Más részlet (c) talán hajzatot mutat (vö. III-la, e, f). A formát befelé szamárhátívszerű, kifelé nagy és egységes görbületű vonal határolja. Ebből befelé egymással párhuzamosan görbülő, majd kiegyenesedve elfogyó vonalak ágaznak le. Mellettük, inkább rájuk merőlegesen, két kisebb tagoló vonalrész. A forma sárgával kitöltött, mellette kifelé szürke, befelé fehér alap. Fehér a többi, még kevésbé világos részlet alapja is. A nagyobbik (b) két íves, nem egészen párhuzamos, az egyik töredékszél mellett egymást közelítő vonal, amely sárgás és sötét, bizonytalan festéknyomokat fog közre. A kisebbik (d) csak fekete vonalakból áll. Vastag egyeneshez görbület csatlakozik, öblükben az ív felé széttartó kézujjakra emlékeztető forma látszik. A stílus az ottónikus miniatúrafestészetböl ered. Az egyenes arcél Reichenaura emlékeztet (ld. pl. Schrade, H. : Vor- und frühromanische Malerei. Köln 1958, 78-82., 102. tábla). Hasonló rajzú szem Einsiedelnből (Euw, A. von : Das Titelbild der Klementinen in Codex 86 der Stiftsbibliothek St. Gallen. Studien zur mittelalterlichen Kunst 800-1250. Festschrift für Florentine Mütherich zum 70. Geburtstag. München 1985, 81, 83), száj Echternachból (pl. Goldschmidt, A. : German Illumination. Reprint New York 1970, II. 52-53. tábla) idézhető. A kapcsolat megítélésében számításba veendő az ottónikus formulák hosszas továbbélése (ld. pl. Wehli T. : Az admonti biblia. Budapest 1977, 25, 36). T. S. közöletlen Esztergom, Balassa Bálint Múzeum, nytsz.: 92.8.1^. III-3. Falképtöredék szirén ábrázolásával Pécs, székesegyház falfestmény mészkő kváderen festett oldal m.: 18,5 cm, sz. : 31,5 cm, kváder v. : 11 cm 1200 előtt vagy körül A Pécsett fennmaradt egyetlen román kori falképtöredéket 1932-ben említik először, mint „halat tartó kezet". A voIII-2b. III-2d.
