Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

Magyarországon. AH (1973) 81.; Kovács 1974, 28. 42. sz. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 1878.115. 11-41. Késnyéltöredék Felsőörs, préposti templom, északi sekrestye, 22. sír (Éri István-Tóth Sándor ásatása, 1964) üvegpaszta öntvény vas tüskén 4 x 2,3 x 1,3 cm 13. század Alja törött, felső részén a széle és az egyik oldala hiányos. A vas tüske a törésnél kereken, a hiányos oldalon végénél, szélesen látszik. Az alapszín zöld, benne kék és barna erezés, fent fehér, aszimmetrikus helyzetű, szabálytalan folt, a két oldalon eltérő alakban. A forma felfelé kissé szélesedő, kerekített végű. A szél egyfelől lapos, másfelől éles, töredezett, az átmenet a hiányos részen volt. A lapos szél közepén az öntőminta-felek közti varratvonal látszik. A két oldal hasonló elrendezésű : a szélek mentén homorúan kiemelkedő szegélysáv, félpalmettákat és bogyós szárakat eresztő hullámindával díszítve, középen alakos dombormű. A lapos széltől jobbra, a szegélysáv peremétől homorúan bemélyedő mezőben. Keresztelő Szent János frontálisan, egyenesen álló alakja látszik fejtől lábszártájig, Isten Bárányát mutató koronggal, amelyet két kézzel, aljánál szimmetrikusan fogva tart melle elé. A bárány balra lép, fejét visszafordítja, behajlított mellső lábával mögötte felnyúló szárú, zászlós keresztet tart. A másik oldal középmezeje sík alapú. Fent csak csomóról függő drapéria maradt a jobb szélen, lejjebb balra hajló törzsű szirén látszik halfarka tövéig, amint jobbjával tükröt (?) emel, baljával halat (?) fog, vállára támasztva, melle előtt. A szegélysávnak a lapos szél hosszában enyhén kiálló, a lekerekítésnél eltűnő pereme van. Az inda és a palmettaujj ak alakja hurkás. A bogyós szárak többfélék, rendszerint az inda és a palmettaszár közül nőnek ki. Keresztelő Szent János szakállas, bajuszos fején az állrész sérült, a száj elmosódott, az orr széles cimpájú, a szem kerek göb, a haj fent lapos, kétoldalt szétálló, tincsekben hátracsapódó. Öltözetét kerek nyakkivágású, ujjatlan szőrcsuha jellemzi, amely a korong alatt széles, függőleges sávot alkot, és kevéssel a törés fölött végződik. Az alsó ruhából fent a csuklónál kiszélesedő két ujj, lejjebb egy-egy függélyes, visszaugró, oldalsó sáv, a szőrcsuha vége alatt pedig a lábszár domborulatát felvevő rész látszik. A túloldali mező hurkás peremű. A szirén meztelen, vékony, de gömbölyded idomú, kiskeblű felsőtestével szembe, fejével balra felfelé fordul, pikkelyes, hátra tartott halfarkát derekán hurkás tag határolja, amely alól uszonyféle nyúlik hátra. Haja nyakába hátrafésült, szeme nagy, mélyedt közepű dudor, szemöldökíve domborodó, orra rövid, egyenes, szája vaskos, álla tokás. A töredék fedlap nélküli, feldúlt sírban maradt vissza. A dúlást LUDOVICUS PRIMUS köríratú érem keltezi, nyilván Lajos király (1516-1526) cseh pénze. A sírgödröt kváderekkel bélelték, amelyeknek egy részén kőfaragójel volt. A temetkezés így nagyjából egyidős lehetett a megfelelő templomrész 1250 tájára tehető építésével. A tárgytípus más példáját nem ismerjük. A két ábrázolás bizonyára a Krisztus-hit és a démoni csábítás szembeállítására szolgált. Az ikonográfiái típusok Nyugatról vezethetők le (Réau, L.\ Iconographie de Tart chré-