Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

sárga, vörös palettája gyöngy keretes zománckorong soros keresztlevél motívumai a koronazománcok ornamentális részletein figyelhetők meg, a hildesheimi lap és a londoni kereszt hátoldalán feltűnő négyleveles filigránrozetták zománcparafrázisa pedig a korong közepén látható. Ami az egyre árnyaltabban jellemezhető magyar királyi műhelyt illeti, kétségtelenül az egykorú, parallel jelenségnek tekinthető bizánci impulzusok mellett másik, bizánci gyökerű hagyományból is meríthetett. A bizánci filigrán kezdettől fogva félpalmettaszerű kacsokból építkezik, igen finom, bonyolult rajzú, szimmetrikus, térkitöltő elemekkel. Ez a térkitöltő filigrán leegyszerűsített formában megjelenik az Ottó-kori művek egynémelyikén és kisebb-nagyobb szerepben tovább is él a későbbi nyugati ötvösségben is, de nem olyan hangsúlyosan, mint a magyar műhelyben, mely láthatólag messzemenően lemondott az Ottó-kori művészetben csúcspontra jutott komplexitásról. K. É. Henszlmann 1864, 225, képpel; Wenzel Gusztáv kiadatlan naplója. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Hung. 499. (Csernyánszky Mária szíves közlése); László Gy. : Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Budapest 1938, 538-550, V-VI. tábla.; Beér 1966, 180-182.; Kovács 1971, 259-263.; Kovács 1974, 16-21., 13-14. sz.; Kovács - Lovag 1980, 57-58. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, karkötő ltsz.: 1885.76.; korona ltsz.: 58.64.1 B. 11-37. (Fülön ?)függő Esztergom-vári lelet, 1964 arany, rekeszzománc, gyöngyök m. : 6 cm 12. század harmadik negyede A függő teste szférikus alsó részből áll, ami négyzetté bővülve fogadja az ablakos-bástyás, tört piramissal lefedett építményre utaló felső részt. Törött végű függesztő je kétsoros vastag huzal, finom, kétszálas tekert dróttal kísérve. Az alsó részt szabályos, elválasztott sorokban finom tekert drótból kör-, négyzet- és szívpalmetta mustrák dí11-37. szítik, lent középen és a négyzetté bővült részek alatt gyöngyös csüngődíszek, a gyöngysorok közepén egy-egy oktaéderforma arany gyönggyel. Az „építészeti" részt hullámvonalas huzal köti a félgömbhöz, valamint az épülettestet a tetőhöz. Itt a huzal oldalról látható, áttört hatású, a tető és ablakok választósávján pedig gyöngysor jellegűen lapjával felforrasztott. A tető egyébként váltakozva fehér-kék, illetve kék-fehér háromszöges zománclapokból áll, csúcsán négy gránummal díszített gyöngy, hasonló gyöngyök ülnek a négy sarokbástyán, melyeket lent és fent hármas erű álfonadék díszít; ugyanabból az álfonadékból formálták a keresztfás ablakokat a bástyatornyok közében. Az ékszerre valószínűleg ráléptek, így a felső és alsó rész félig szétvált, és az egész összelapult. 1992-ben Szabó László (Magyar Nemzeti Múzeum) diszkréten restaurálta, kiegyengette, a felsőrészt visszaragasztotta, és pótolta a kupola csúcsáról, illetve két tornyáról elveszett három szem gyöngyöt. 1993-ban bemutatták a Szépművészeti Múzeumban a frissen restaurált tárgyak között. Az ékszer formája a Sion-tabernákulomokat utánozza, melyekből a novgorodi székesegyház múzeumában őriznek két példányt, s mely ékszer formájában is jelentkezik az orosz leletek között. Mindkettő nyaklánc csüngődísze, mindkettő figurális rekeszzománccal a 12-13. századból. Zománc nélkül, de formájában legközelebb áll az esztergomihoz a Dinogetia Garvanban, Romániában előkerült bizánci gyűrű feje (11-12. század). Ezek, a mennyei Jeruzsálemet megjelenítő ékszerek mind a bizánci művészetre utalnak formájukkal és igen régi hagyományú technikai apparátusukkal egyaránt. Ezen túl az esztergomi lelet alsó részének filigrándísze rokon a corona latina és a jogar körével. (Ld. részletesebben a székesfehérvári sírleleteknél : 11-36.). Esetleg bizánci, de valószínűbben bizánci hatásra készült helyi munka III. Béla udvarából, a 12. század harmadik negyedéből. K. É. Nagy, E. : Rapport préliminaire des fouilles d'Esztergom 1964-1965. AA 23 (1971) 181-198, fig. XXVII/1-2.; Kovács 1974, 20-21, 12. sz.; Kovács É. : „Jeruzsálem"-fülönfüggő Esztergomból. ÉÉ 5 (1974) 271-277.; Szabó L. : A 12. században készült arany fülbevaló restaurálási munkái. Magyar Iparművészet (1994: 1) 15-16. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: Ö/1.78.2. 11-38. Paténa Esztergomban került elő, a Balassa Bálint Múzeum régi anyagából, vert, vésett ezüst átm.: 7,1 cm 12. század második fele, magyar A paténa kissé ferdén felfelé álló, sima pereme töredékes. Öblében felhőből kinyúló, két ujjal áldó Istenkéz. A felhőt kettős vésett vonallal határolt harang alakú mezőben négysoros hullámvonallal jelölték. Az Istenkéz mögött vésett kereszt, hármas tagolású szárvégződésekkel, a csúcsíves szárvégződés két oldalán visszahajló bimbók. A kettős vonallal határolt keresztszárak közepén végigfutó vésett vonal a szárvégződéseken kis kereszttel zárul. L. Zs. MRT 5, 229. 45. t. 35. Esztergom, Balassa Bálint Múzeum, ltsz.: 56.1025.1.