Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

lemez illeszkedik. A rögzítésre véko­nyabb, hasonlóan, de szűkebben ívelő vas szolgált, amelyet a fő elemhez a pöcköknél és középen, a szárvégekkel egyvonalban, hozzá szögecseltek. E vasból a hiányosabb példányon (b) csak csonkok maradtak. A fő elem tár­csáira kívülről egy-egy négykaréjos, dí­szített bronzveretet szereltek, a karéjok közti szögecsekkel. A fő elem vasából az oldalszárakon a hajlat kezdeténél az alapidom síkjában, a végződésnél erre merőlegesen egy-egy karikát alakítot­tak ki. A hajlatnál a fékezővas, a szárvé­geknél bronz elemsor csatlakozik e részhez. A fékezővasak egyikén (b) a karika hiányos, másikán a feszítésre szolgáló pöcök is megvan hozzá. E vasak két nagyjából párhuzamos, a pöcökkel el­lentétes irányban derékszögben meg­törve, karikás véggel alakított szárból és közvetlenül a karika előtti merőleges összekötésből állnak. A karikákba szö­gecsfejes bronz hurkokat erősítettek a kantárszíj csatlakoztatása végett, ame­lyekből ma csak egy van meg (b). Az egyik vas (a) sima, a másikon a két szár és az átkötés középen gömböcskévé ha­sasodik. A bronz elemek hosszúkás, kampós-szögecses végű, eredetileg szí­jakra szerelt lemezek és ezektől össze­kapcsolt díszveretek. Az egyik példá­nyon (a) három pár lemez és ugyan­ennyi körpáros veret van (az utóbbiak egyike utólag került hozzá). Az utolsó veretpárhoz eredetileg nyilván további lemez járult. A másikon (b) hasonló, két lemezpárnyi részt egy pár töredé­kes, négykaréjos elosztó veret és hosz­szabb lemezpár követ. E lemezpáron az íves veretnek megfelelő oldalon két-két furatos fül egykori összekötő elemre utalhat. Az egyik elosztó verethez a fü­lekkel ellentétes irányban a többinél rövidebb lemez csatlakozik. A díszveretek kör alakú részein és az íves lemezeken a fő kontúrokat áttöré­sek adják, a belső rajzot mindenütt vé­setek. A formát bizonyára domborítás­sal is alakították. A fő vasak egyikére szerelt három bronz (b) domborúbb a többinél. Az íves lemezeken párosan sárkányok, a körökben a lemezekkel kapcsolt véreteken madarak, a szege­cseiteken madártestű, emberfejű szi­rénfélék (b), illetve négylábúak (a) je­lennek meg. Az utóbbiak a korongpá­roknak megfelelő helyzetű négy-négy körben vannak, lekerekített sarkú, szö­gecses, homorú ívnégyzet körül, amelynek közepén kerek foglalatba II-34b. szögletes, zöld üvegpaszta (?) lapocska illeszkedik. Az elosztó veretek (b) típu­sa ennek a funkcióhoz illően módosult középrészű változata. A szirénfélék ve­retpárja középső kör körül négy-négy hosszanti és haránt helyzetű, patkóíves részt mutat, közbül kerek végű szöge­cses sávokkal. A madarak és a megfele­lő irányban a négylábúak páronként egymás felé fordulnak, a szirénfélék az egyik vereten inkább jobbra, a másikon többnyire balra. Az ezek közötti íves lemezen a sárkánypár szimmetrikus, nyakánál összekötözött, visszaforduló fejű, a másikon viszont aszimmetrikus, ellentétes testhelyzetű és eltérő mozdulatú, de fejjel egy irány­ba forduló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom