Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)
KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség
II-34a. A sárkányok szimmetrikus párját kacsafej és félpalmettás indával alakuló farok jellemzi. E páron a szárny elöl rövid, testhez simuló, túlfelől középen érintkező és szinte különválva az egész mezőt ferdén átszelő. A szárnytő három sugaras tagra oszlik, és körívesen lezárt a barázdált hosszú tollak felé. A test alján nyaktól indásodásig sávosan szegett négyzetsor vonul végig. A félpalmetták vésetesen, sűrűn ujjazottak. A másik lemezen az egyik sárkány a mező vége felé szalad, a másik onnan fordul vissza, a túlsó szélén állva. A szaladó feje lábaival ellenkező irányba fordul. Mindkét fej felső része sapkaszerű, indafélével kapcsolatos. Csőrük rövid, tátott szájukból palmettás inda jön elő. Az indák kuszán szövik át az egész mezőt. A farkok itt is palmettásodnak, de egyszerűbben. A palmetták tagolása ritkásabb. Csak egyegy szárny látszik, töve ívesen elhatárolt, de inkább palmettaszerűen tagolt. A négyzetsor itt szeges nélkül fordul elő, többféle szerepben: farkon, nyakon, indaszakaszon. A többi rész kevésbé gondos kivitelű. A kerek mezők lényeinek tartását hátraszegett nyak jellemzi. Szügyük, illetve begyük az elosztó véretektől eltekintve előreálló, gyakran recézett. A szirénfélék kakasfarkúak. A hosszúkás lemezek dísze egyszerű, vonalas. A többségükön tagolatlan szalagú, szögletesedő motringfonat, némelyiken egyvonalas rombuszmustra jelenik meg. A zabiák sárkányait szokás kőből faragó ttakkal összefüggésbe hozni. Valójában ikonográfiái párhuzama itthon még a szimmetrikus motívumnak sincs. A zsámbéki templomromon csak II-34a. összefont nyakú és közös fejű sárkánypár maradt fenn (Gerevich T. 1938, CXXXVIII; hasonló összeállítás Óbudáról : Gerevich L. 1971c, 23, X). A zabIáéhoz hasonló tartású szimmetrikus sárkánypár Ják környékén fordul elő (pl. 1-101), de nem összekötözve. Az egybekötözött nyakú állatpár egyébként is ritka Magyarországon (1-40; Vértesszentkereszten: Kozák É. 1993, 287, 1. sz.). Szokatlan e zabla (b) szirénféléje is: e lény inkább haltesttel fordul nálunk elő (1-40, 11-41, III-3). A zabla és a kövek sárkányai között inkább némi stilisztikai összefüggés tételezhető fel. A palmettásodó sárkányfarok közhely a késői romanikában, mint az idézett példák is mutatják. A gyöngyözött tagoló sáv vértesszentkereszti sárkányháton is előjön (Gerevich T. 1938, CXXXVIII). A bronzművességgel a legegyszerűbben a hoszszúkás lemezek hozhatók kapcsolatba: motringfonatukhoz hasonlók alföldi kereszteken tűnnek fel (Lovag 1978, 183-187, 194, 200-202). T. S. Divald 1912, 382-388; Tóth Z. 1920-22, 71, 75-78; Gerevich T. 1938, 147, 202, CCXXVIII; MMT 76, 121. kép. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. fegyvertár 1911.15. (52.89.): a, 1912.12. (52.90): b 11-35. Lószerszám töredéke Győr vert, vésett, aranyozott bronz m. : 3,8 cm, sz. : 9 cm 13. század első fele A megközelítőleg téglalap alakú, áttört lemez négy sarkán egy-egy kerek fül van, bennük megmaradt gömbös fejű szögecsekkel. Alsó szegélyén középen egy bordázott fül van, belekorrodált szegeccsel. A lemez áttört felületén két kifelé forduló szárnyas sárkányfigura van, fejüket egymás felé visszafordítják, tátott szájukkal a mögöttük közelibb. 11-35.