Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

11-21. Körmeneti kereszt Csajágon találták. Rómer Flóris közvetítésével ajándékozta Pribék István veszprémi kanonok a Nemzeti Múzeumnak. öntött, vert, vésett, aranyozott bronz m.: 36,3 cm, sz.: 19,2 cm 13. század első fele, magyar A széles, lemezes kereszt tulajdonképpen háromkaréjos szárvégződésű, de kiemelkedő szalagkeretével a szárak végein négyzetes közepű négykaréjos elemeket alakítottak ki. Az alsó részén alacsony persellyel nagy, gömb alakú nódusz van, alatta tölcséres köpü. A kereszt szárainak találkozásánál kivágott sarkú négyzetes kiszélesedés van, ugyancsak kiemelkedő szalagkerettel. A szárak végén lévő négyzetes keretben kétoldalt Mária és János evangélista öntött domborműves félalakja, gyászoló tartásban. Fölül egy szembenéző, térdeplő angyal, alul oldalnézetű térdeplő angyal teljes alakja. A kereszt hátoldalán vésett díszítés : középen Agnus Dei balra lépő alakja, fejét visszafordítja, körülötte keresztes dicsfény. Jobb mellső lábát felemelve hosszú szárú keresztet tart. Fölül glóriás, egészalakos sas, alul kiterjesztett szárnyú, lebegő tartású, glóriás ifjú. A két 11-21. oldalsó szárvégződésen kiterjesztett szárnyú oroszlán és ökör, visszaforduló fejük, testtartásuk és belső rajzuk csaknem azonos a középen lévő báránnyal. Fejük körül hiányzik a dicsfény. A meglehetősen primitív rajzú evangélista szimbólumoknak sajátos hatást kölcsönös az, hogy keretelésük nincs, ami kissé a befejezetlenség érzetét kelti. A korpusz feje előre és oldalt hajlik, mögötte nagy, tál alakú dicsfény, fölső része hiányos. Hosszú haja a vállon szétterülő fürtökbe rendezve, bajusza és szakálla van. Mellizmai éles vonallal