Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

11-19. mát a düsseldorfi Kunstgewerbemuseum őrzi (Falke-Meyer 1935, Nr. 23.). Néhány hasonló darabbal együtt Falke és Meyer lotharingiai munkának határozta meg, amit a szakirodalom általánosan elfogadott. Újabban P. Springer - elsősorban az indák megformálása alapján - szásznak tartja, és hildesheimi eredetét tételezi föl. A Dunaszentmiklóson talált tárgyak összetétele alapján földbe rejtett kincslelet egyik darabja, lehetséges, hogy a tatárjárás idején ásták el. A talppal együtt két körmeneti keresztet találtak, az egyik ma is megvan a Nemzeti Múzeumban, a másik - ugyancsak a múzeumba került kereszt - elkallódott. A meglévő kereszt hengeres szárú, rügyekkel jelzett faág formájú, korpusza hiányzik (11-13.). A másik keresztet a lelet első közlőjének, Ebcnhöch Ferencnek leírásából ismerjük, eszerint jellegzetesen magyar típusú feszület volt, hengeres szárain rügyekkel, bimbós szárvégzödésekkel. Frontális tartású, nyúlánk korpuszának fején korona volt. A leletben két kijevi készítésű ereklyetartó mellkereszt is volt, mindkettő megvan a Nemzeti Múzeumban. L. Zs. Ebenhöch 1871, 112.; Falke-Meyer 1935, Nr. 22.; Gerevich T. 1938, 202., CCXXVII. t.; Lovag 1979, 16., 15. kép; Springer 1981, 160., Abb. 273-274. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 1870.25.2. 11-20. Korpusz Esztergom, a palota romjai között találták 1937-ben. öntött, aranyozott bronz m. : 8,7 cm, sz. : 9,3 cm 12. század második fele, magyar Feje kissé jobbra hajlik, nagy, mandula formájú szemei lehunyva. Középen elválasztott hajának fürtjeit hálószerű, vésett vonalakkal jelölték, hasonlóan a bajuszt és a szakállt. Hajának hosszú tincsei a vállra hullnak. Karjai könyökben kissé meghajolnak, nagy kezei szöggel átütve (az egyik töredékes), hüvelykje a tenyérre simul. Mellizmait plasztikusan, a bordákat ék alakban összefutó párhuzamos vonalakkal, mellbimbóit és köldökét vésett körökkel jelölték. Ágyékkendőjén középen csomó, vízszintesen bordázott övvel, középen ráncokkal. Csípőin egy-egy visszahajló redő, alatta ugyancsak legyező formájú ráncok. Szorosan összezárt lábai térdben meghajolnak, lábfejei letörtek. L. Zs. 11-20. Lepold 1942, 6. sz.; EM 1948, 220., 231. kép; Cséfalvay 1984, 5. sz. Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár, ltsz.: 1964.6.1.