Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - II. ROMÁNKORI IPARMŰVÉSZET - Lovag Zsuzsa: A középkori bronzművesség

11-18. Körmeneti kereszt korpusszal Dunaszentmiklós. Kilényi Hugó gyűjteményéből vásárlás útján került a Nemzeti Múzeumba, lelőhelyére csak a gyűjtő felvilágosítása utalt, öntött bronz m. : 26,8 cm, sz. : 23,9 cm 12. század második fele, magyar Öntött, egyenes szárú lemezes kereszt, a szárvégeken téglalap alakú táblás kiszélesedés, előoldalán körbefutó, keskeny szalagperem. Alján a letörött, széles nyéltüske nyoma. A felső szárvégen domborművesen megformált, lefelé nyúló, két ujjal áldó Istenkéz. A korpusz a holt Krisztust jeleníti meg, enyhén oldalt forduló fejjel, lehunyt szemekkel. Középen elválasztott haja párhuzamos fürtökben a nyakszirtre hullik, bajusza és fürtös szakálla van. Vékony, hosszú karjai egyenesen kitárva, tenyerén a szögeket jelölték, hüvelykujja a tenyérhez simul. Mellizmait plasztikusan ábrázolták, a bordákat csak a törzs oldalán, vésett párhuzamos vonalakkal jelölték. Térdig érő ágyékkendőjén vízszintesen ráncolt öv, középen felhúzott csomóval, a csípőkön visszahajló redőkkel. Az öv két vége a csomó alatt keresztezve egyenlő hoszszan lecsüng, körülötte egy kötényszerű, vésett vonalakkal is hangsúlyozott, alul ívesen záródó redő. A combokon az ágyékkendő ráncait párhuzamos, ferde, vésett vonalakkal jelölték. Térdben kissé meghajló lábai nincsenek öszszezárva, kissé balra tartanak. Lábfejei alatt konzolszerű suppedaneum, szöggel a keresztre erősítve. A táblás szárvégződésű keresztforma meglehetősen ritka a magyarországi körmeneti keresztek között, a Dextera Domini ábrázolása pedig ezen az egy darabon fordul elő. A sváb körmeneti keresztek hatására Magyarországon készült darabnak tartom. Peter Bloch az európai korpuszokat összegyűjtő munkájában kérdőjelesen svábnak határozta meg, és a zwiefalteni csoportba sorolta, elsősorban az ágyékkendő formája alapján. L. Zs. Posta B. : Kilényi Hugó régiséggyűjteménye. Dolgozatok az erdélyi Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárából 9 (1918) 158.; Lovag 1977, 182., 5. kép; Bloch 1992, IV. B. 10. 11-18. 11-19. Kereszttalp Dunaszentmiklóson került elő 1870-ben néhány más középkori tárggyal együtt. A teljes leletegyüttest a találó adta el a Nemzeti Múzeumnak, öntött, vésett, aranyozott bronz m.: 15,1 cm, sz.: 13,8 cm 12. század második fele, Rajna-Maas-vidék A kereszttalp háromoldalú, áttört gúla, rövid szárral és lapos, négyszögletű fejezettel. A gúla három sárkányalakú lábon áll, a sárkányok feje és két mellső lába a talajra támaszkodik, felfelé álló szárnyukon a tollazatot véséssel jelölték. Fölöttük, a gúla élein, egy-egy kis, lefelé kúszó plasztikus sárkányfigura, szájukban golyót tartanak, lehajló szárnyukon vésett tollazat, farkuk háromlevelű palmettában végződik. A gúla oldalain áttört, körbehajló indák, hármas tagolású szárakkal, háromujjú levélvégződésekkel. Az indák közt ugyancsak átlört mintázatú, szárnyas sárkányfigurák, hosszú, visszakanyarodó farkuk levélformában végződik. A gúla tetején rövid, sima szár, lapított gömb alakú áttört nódusszal, a nódusz két oldalán egy-egy sima gyűrűtaggal. A nódusz leveles indadísze között két kis sárkányfigura bujkál. A szár tetején lépcsőzetesen kiszélesedő négyzetes fejezet, sarkain plasztikus levéldíszítés, háromfelé hajló indákkal. A fejezet felső lapja díszítetlen, rajta átlósan elhelyezett hosszú, keskeny téglalap alakú nyílással a kereszt beállítására. A kereszttalp teljesen ép, csak vastag tűzaranyozása pattogzott le néhány helyen. A kereszttalp legközelebbi párhuza-