Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Ják (M. A. - Sz. E.)

1-98. messég kialakulásához, in : Mályusz Elemér Emlékkönyv. Budapest 1984, 341-394, 356; Tóth S. 1983 421-426; Marost 1984a; Bogyay T. e könyvről szóló recenziója: Kunstchronik 38 (1985) 28-35 ; Marosi, E. : Die Verwendung der Steinskulpturen in Ják. Primär, secundär, tertiär. Schöngrabern - Internationales Kolloquium 17/18 September 1985. Hg.: Fillitz, H. Wien 1987, 75-63; Marosi E. : A jáki apátsági templommal kapcsolatos műemlékvédelmi problémák (kézirat 1987); Fügedi E. : Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor. Sz 125 (1991) 3567 ; Koller, M. : Das romanische Westportal der Kirche von Ják, Ungarn. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 45 (1991) 116-117; MezeyDebreczeni, A. - Szentesi E. : Neue Forschungen zur Abteikirche zu Jak. Schriftquellen und Befunde als Hilfsmittel auf der Suche nach der verlorenen Baugeschichte. Kunstchronik44 (1991) 575-584; D. Mezey A. - Szentesi E. : Új kutatások Jakon - források segítségével az „eltűnt" építéstörténet nyomában. Henszlmann Lapok 3 (1992) 11-18; Fügedi E. : Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Budapest 1992, 60-62; Bogyay, Th. von: Bamberg und Ják im Licht neuer Forschungen. Künstlerischer Austausch. Akten des XXVIII. Internationalen Kongresses für Kunstgeschichte. Berlin 1992. Hg. Gaehtgens, Th. II. Berlin 1993, 81-88; Bogyay T. : Ják és Bamberg. Tanulmányok Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára. Szerk. : Valter I. Budapest 1993, 11-20. 1-98. Bélletfejezet levelekkel Ják, apátsági templom, a déli kapu bal oldali belső oszlopáról (1900 körül) homokkő m. : 23 cm, h. : 41 cm, v. : 23,5 cm, törzs átm. : 15,5 cm 1220-1230 körül A kaput a restaurálás előtt ábrázoló fénykép (OMvH Fotótár, neg. sz. : 76.599) és a helyén ma látható századfordulós másolat tanúsága szerint a déli kapu bal oldali belső fejezete, a vele egybefaragott bélletprofillal. Bimbós kehelyfejezet abból a típusból, amelynél a kehely íves pereme túlnyúlik a vékony fej lemezen. A kehely re simuló és bimbóban végződő, jobbra csavarodó sávokon mély középerű, háromkaréjos, alul összekapcsolt levelek sorakoznak. A levelek felületén, mint ahogy az oldalsó, védett részeken még látható, eredetileg finom rajzolatú, vékony vonalak modellálták a részletformákat. A bimbók simára csiszolt és csaplyukkal ellátott helye a századfordulós restaurálás másolatkészítési munkafolyamatának nyoma. A levelek ilyen formálása Jakon a toronyaljak és az apszisok külső akanthuszos fejezetei között ismert, faragványunkhoz kompozicionálisan legközelebb szimmetrikus párja (Ják, kőtár, LAHU-50-011.) áll. M. A.-Sz. E. Székesfehérvár 1978, 247-248 (183.sz.); Tóth S. 1983, 423-424, 426. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 55.1002. 1-99. Frízdarabok sárkányokkal Ják, apátsági templom, a nyugati kapuzat bélletének vállpárkányfrízén, az északi oldal két belső oszlopa fölött volt (1903/4-ig) mészkő a : m. : 24 cm, h. : 25 cm, v. : 15,5 cm b : m.: 24,5 cm, h.: 20 cm, v.: 29 cm. 1220-1230 körül Az indák közötti sárkány Jakon és művészetföldrajzi környezetének épületplasztikájában (pl. Magyarszecsőd, Őriszentpéter) különféle kompozíciókban (timpanondombormű, oszlopfő), változó színvonalon megjelenő motívum. A nyugati kapuzat frízében és a déli kapu timpanonjában láthatók közülük a legkvalitásosabbak. Kiérlelt kompozícióban, a bélletoszlop-fejezetek fölött formálódó szögleten, párosával egymás felé fordulnak. Szárnyuk alól kibúvó farkuk félpalmettában végződő kettős inda, melynek előre kanyarodó ágán állnak. Ez fejük érintkezési vonalában köteget alkot, amely egy álló levélben, vagy indát köpő maszkban és két visszahajló félpalmettában végződik. A hátrafelé kanyarodó inda hasonló kompozíciót alkot a szárnytollak végében, az oszlopok közötti falsáv szögletében. A madártestű sárkány feje nyújtott, hosszú és hegyes füle a nyakára simul, szárnyának fedőtollai rombuszokból formált pikkelyszerű mezőből állnak, szárnytollait mélyen barázdált, párhuzamos vonalak alkotják. A felület finoman megmunkált, simára csiszolt, az indákat jellegzetes, sík felületekből összeálló, valójában sokszögű forma alkotja. A bal kő (a; LAHU-50-120) egy majdnem teljes sárkány-alak, jobb oldalán a sárkány fejrésze van meg, köztük az indacsokor a saroklevéllel hiányzik. A jobb kövön (b) a sárkány fej nélküli teste, jobb lába és farokindáinak indítása látható. Mindkét darab alsó és felső síkja illesztőfelület, a jobb (a), illetve a bal (b) oldalon simára csiszolt felület van. Mindkét faragvány felső részén közel vízszintesen húzódó, megragasztott törésvonal látható. Az egyébként világos