Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

1-64 nek, és kövünkéhez hasonló medalionsor kíséretében felbukkannak a székesfehérvári királyi bazilika faragványai közt (Szőnyi 1906,481. skk. és 491 skk. sz., illetve I-60b.). Mindegyik esetben ívpárkányról van szó, mint ahogy a jellegzetes díszítmény is párkánymotívumként született. A klasszikus tojásfríz kissé félreértett, erősen stilizált változatai Speyertől Lundig, cseh és lengyel területekig kimutathatók. Bár a hazai alkotásokon a motívum leveles variánsai terjedtek el (a kiindulópont talán Székesfehérvár: Dercsényi 1943a, 62. sz.), a most említett emlékkörhöz fűződő szoros motivikus kapcsolat a leszármazás szempontjából figyelemre méltó. A nagyméretű archivolt eredeti helyére, összefüggéseire nézve nincsenek támpontjaink. Bár a fesztáv megengedné, a csatlakozó lemeztagok nagy száma és a túlságosan díszes látvány miatt kevéssé valószínű, hogy a Szent Kereszt-kápolna bejáratának külső bélletrétegét alkotta volna. Ha a székesegyház valamelyik portálján kapott volna helyet, aligha került volna sor új kapuzat készíttetésére a 13. század elején. Mivel a jellegzetes párkánydíszt három különböző fesztávú archivolton is kifaragták, lehetséges, hogy ezek az íves szerkezetek egymással kapcsolatban álltak. A faragványunkon és további rokon töredékeken látható kisebb színnyomok tanúsága szerint mindenesetre biztosra vehető, hogy az ívhez tartozó szerkezetet valóban megépítették (vörös színmaradványok a palmettákon és szalagkereteken, kék nyomok a háttéren). Szőnyi 1906, 496. sz. (?); Csányi 1951, 35, V/4; Székesfehérvár 1978, 40, 141-142 (63. sz.); Tóth M. 1978, 46, 4. kép; Tóth M. 1979, 106, 1. kép; Tóth M. 1987, 92. Pécs, Dómmúzeum, ltsz.: 68A. 1-65. Háromnegyedoszlopfő oroszlánfejjel Pécs, székesegyház (1882-1891) homokkő m. : 26, 5 cm (abakusz 10 cm), sz.: 17,5 cm, v.: 32 cm (fejezet 14,5 cm), oszlop átm. : 8,5-9,5 cm 1150-1175 Szokatlanul magas palmettadíszes fejlemez alatt állatfő alkotja a fejezet fő részét. A homlokra boruló és hátrasimuló, kétféleképpen stilizált sörény, a markáns orr, a táskásán kidülledő szempár és a fogakat is megmutató hatalmas, kitátott száj az állatot oroszlánként jellemzi. A székesegyház Szent Kereszt-kápolnájának hasonló vonásokat mutató oroszlánjai (I-63c.) irányadók a kő stiláris hovatartozására nézve, és erre további bizonyítékot nyújtanak az abakusz medalionokba foglalt palmettái. A leírtak alapján a falból kiugró állatfő akár gyámkő is lehetne, ám a fogak oszlopba harapnak; az oroszlánfej helyzetéből ítélve az oszloptörzs szabadon állt a fal előtt. A három oldalán szépen kidolgozott, hajdan berakott szembogárral is elevenné tett oroszlán-