Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

1-65. fej és oszlopa párdarabjával együtt (Szőnyi 1906, 665. sz.) fontos falszakaszt díszíthetett a székesegyház belsejében, a hajóból jól látható helyen. A palmettás abakusznak tartó szerepe volt : íves vagy egyenes párkányt, mindenképpen valamilyen kiugró tagozatot támasztott alá. Nem kizárt, hogy a kérdéses fal a Szent Kereszt-kápolna homlokzata volt. A fejezetpár eredeti elhelyezése szempontjából elgondolkoztató, hogy kissé eltérő kivitelben és egyszerű fej lemezzel három további oroszlánfejes oszlopfő is fennmaradt a székesegyházból (Szőnyi 1906, 660662. sz.). Egy ismeretlen helyről származó állatfős faragvány és egy díszített féloszloptörzs hasonló jellegű, de kisebb méretű oroszlános fejezethez tartozott (MNG, ltsz.: 55.987-988.). A bizonyosan dunántúli eredetű két töredék mutatja a Pécsről ismert fejezettípus 12. századi hazai kedveltségét. Felbukkanása egy somogyvári kőlap (I-58b.) architektúra-ábrázolásán jelentős tény, de nem feltétlen bizonyítéka a típus itáliai eredetének. T. M. Gerecze 1895, 358-359; Szőnyi 1906, 666. sz.; Gerevich T. 1938, 144, CXXII/7. kép; Hajós 1970, 109; Levárdy 1972, 424, 110/5-6. kép; Székesfehérvár 1978, 41, 146-147 (69. sz.). Pécs, Dómmúzeum, ltsz.: 88. 1-66. A bűnbeesés Pécs, a székesegyház altemplomába vezető északi lejárat faláról (1882-1891) homokkő m. : 77,5 cm, sz. : 53 cm, v. : 29 cm, a domborműé 9 cm 1170-1180 körül Ádám és Éva történetének domborműves képsora az északi altemplomi lejárat északi falának felső zónáját foglalta el, és a paradicsomi jelenetekre korlátozódott. A ciklus első képe az eredendő bűn történetének közvetlen előzménye, amennyiben az Atyaisten mellett ott a tilalmazott fa háromosztatú és különleges virág formájú leveleivel. Ez, és helyhiány miatt csokorszerűvé redukált változata a Bűnbeesés jelenetén az ominózus fügefát kívánja érzékeltetni. A fa reliefünk jobb szélén látható a törzsére tekeredő kígyóval. A vele szembeforduló ősszülők gesztusa arra vall, hogy itt két, olykor külön jelenetben ábrázolt mozzanat olvadt egybe: egyrészt a csábítás jelenete (a kígyó rábeszélő szerepét Éva felé kinyújtott nyelve, Éva hajlandóságát a fa ágához nyúló bal kezének mozdulata fejezi ki), másrészt a bűnös tett és következmé-