Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

122. sz.). A kápolna mesterei a régies, szimmetrikus kompozícióval a bizantinizáló középkori mintakészletre nyúltak vissza; a motívumnak a korábbi pécsi és visegrádi példái is ismertek (uo. 267., 271. sz., illetve I-12a.). A pécsi oszlopfőn a minta a kápolna sajátos háromerű indáival a 12. század közepe tájának más hazai alkotásaira is jellemző kőfaragó stílusban ölt formát, és ugyanebben a körben bukkan fel a magas palmettalevelekből alkotott párkánymotívum is (Székesfehérvárott és Szegeden: Dercsényi 1943a, 80-81). Ezek a motivikus részletek dél-európai eredetre vallanak, és talán hasonló, inkább észak-itáliai, mint dél-németországi a forrása az oszlopfő kockaformájának is. A fejezet látványában ma domináló vörös festés csak mint háttérszín tartozott az eredeti színhatáshoz, a plasztikus részletek ugyanis vörös alapon aranyozottak voltak. c: Oroszlánfigura fülkekeretről A mező keretelése elé szabadon kilépő, lendületesen balra haladó oroszlánt mestere úgy faragta ki, mint valamely fríz részletét. A kápolna egyik 1883-as fényképe (I. 38. kép) ezzel szemben szárkőszerű elhelyezést, s az állat függőleges testhelyzetét bizonyítja. Eszerint, és további faragványok tanúsága alapján az oroszlánfigura és bal oldali párdarabja olyan indás fülkekeret szárköve volt, mely a kápolna keleti falmezejét, az oltár helyét vette körül. A szájából indát kibocsátó oroszlán- vagy szörnyfejet, a korai középkori művészet többi ágában is kedvelt dekoratív motívumot a kőfaragó teljes alakos állatfigurával cserélte fel fülke-, ablak- és kapukeretelések jórészt észak-itáliai tradícióinak jegyében (pl. Parma, Genova, Lyon). A szép arányú, jó mozgású állatalak bizonyára nemcsak motivikus értelemben, hanem szobrászi kivitelét tekintve is az itáliai hagyományhoz kapcsolódik éppúgy, mint kor- és stílusbeli elődje és rokona, a somogyvári szentélyrekesztő oroszlános ívmeződomborműve (I-58a.). A pécsi oroszlán szembeforduló feje a figura kevésbé sikerült részlete. Szemének befúrt pupillája (egyikből az ólombetét hiányzik), s a pofa stilizált vonásai szebb kivitelben ismétlődnek a székesegyház egyik oroszlános oszlopfőjén (1-65.). A pécsi oroszlán sörénye aranyozott volt, testének további részeit pedig minden jel szerint sárgásvörösre festették. Az okkervörös színből legtöbb a palmettákon maradt fenn. A keretelés további darabjaiból ítélve a háttérszín kék lehetett. T. M. Budapest 1896, 4809., 4818., 4819. sz.; Gerecze 1897b, 75-78, 80-81, 115, 126 (5., 12., 14. sz.); Szőnyi 1906, 80., 97., 99. sz.; Gál 1929, 39-40, 44, 45; Gerevich T. 1938, 149, 151, 171, CXVIII, CXIX, CLII; Csányi 1951, 35-36; Dercsényi 1962, 14, 20. kép; Hajós 1966, 191 ; Hajós 1970, 9, 109; Székesfehérvár 1978, 139-140 (61a. sz.); Tóth M. 1979, 106; Szakái, E. : Bemerkungen zur Steinbearbeitung der Romanik in Ungarn. AR 17 (1979) 117; Köfalvi 1980, 6. kép; Tóth M. 1987, 88-89, 95, 3-A., 8-10. kép. Pécs, Dómmúzeum, ltsz. a: 59A.; b: 61.; c: 57A. 1-64. Kapu vagy fülke archivoltjának eleme Pécs, székesegyház (1882-1891) homokkő h.: 35,5 cm, sz.: 19,5 cm, v.: 34 cm, fesztáv kb. 360 cm 1150-1175 Az ívpárkányt, melynek a faragvány a része volt, egy külső, domború és egy belső, homorú felületű sávban díszítette ornamentális faragás. A keskenyebb belső mező palmettás medalionsora alapján kétségtelen, hogy az archivolt a Szent Kereszt-kápolna faragványainak körébe tartozott. A külső mező érdekes motívumsorának a csoportot fémjelző kápolna ornamentikájában csak távolabbi párhuzama van. Az U alakú keretekbe foglalt, középen lyuksoros szalaggal ékített hegyes ujjú levelek két további pécsi sorozaton is megjelen-