Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

frízszerűen, de jellegzetesen eltérő, tisztán fonatos kitöltéssel zalavári küszöbkövön fordul elő (vö. Tóth S. 1990, 164, 180). A dísz indás-palmettás részéhez vö. 1-53. Keretelő szimatag a somogyvári dombormű-töredékek (I58a.) hátoldalán is feltűnik. T. S. Bertalanné 1984, 394, 16. kép; Brauschweig 1991, 454 (139. sz.). Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz.: 81.315.1. 1-55. Oszlopfő saroktöredéke bárányfővel és levéldísszel Óbuda, 1924 előtt mészkő 14,5 x 10x8,5 cm 1150-1200 körül Felül sík, két oldal díszített, a többi törött. A sík szélei homorú ívűek, csekély saroklemetszéstől kétfelé. A bal díszített oldal fölött az ívhez középső kinyúlás kapcsolódik. Mögötte a síkon furatmaradvány és ettől jobbfelé ferde vonalú, ék alakú bemetszés, az oszlopfő közepén, amelyet a saroktól bekarcolt átló jelöl ki, két koncentrikus, sekély, kör alakú bevágás és másik furat nyoma látszik. A díszítés fő eleme a sarok alatt kinyúló bárányfő, amelyhez mindkét oldal felől oldalnézetű nyak tartozik. A nyak fölötti részt nóduszféléből kinövő levéldísz borítja, csak legfölül látszik némi sima felület, így a középső kinyúlásé. Jobbra a nódusz és a fölötte lévő rész már hiányzik, csak a sarok felé nyúló formák maradtak meg. A nódusz alatt szétterülő levélcsomó nyúlik a sarok felé, amelynek egyik elemét az állat szájával felcsippenti. E részlet mögött aláfaragás, amelyben a szélesedő nyak és a levélcsomó is kidolgozott. A levélcsomó alatt a nódusz tengelyében sima, domború törzs kis részlete, ettől jobbra másik levélköteg, amely függélyesen kezdődik lentről, és hirtelen kihajolva támasztja a fölötte lévőt. A törzs felé mindkét levélköteg szélső eleme ferdén visszavágott oldalú. A részletezés finom, egységes. A bárány teste sima, csak a száját jelzi bevágás és a szemét mandula alakú, hátrafelé megnyúlt idomú, kettős vájat. A levélrészek nagyrészt lapos, ékvájatos ujjak, amelyek tőben furatos hajlattal válnak el egymástól. Ilyenek alkotják a nóduszt és a két levélcsomót, le-, illetve felnyúló helyzetben. Az alsó levélcsomó elemei a kihajlásnál válnak szét, a függélyes rész a furatok alatti éles bordasor. A felső részen balra kiemelkedőbb középső és laposabb szélső levélcsomó különül el. Ezek szélén két-két domború, középéles ujj is jelentkezik, ugyancsak furatosan elválasztva egymástól. Jobbra csak egy-egy középéles ujj nyúlik a sarokra és a felső szélig, köztük három vájatos maradt meg. A sarkon balra az állatfő fölött kissé felnyúló, nem világos értelmű forma látszik. A motívum régiesebb változatban pécsi oszlopfőről ismert (1-33.). Az óbudai darab majd mindenben egyező párja valaha Esztergomban volt, ahol hasonló dísz rokon stílusban, de nagyobb méretben még egyszer megjelenik az ún. Szent István-teremben (Gerevich T. 1938, CV-CVI). Óbudán a töredék levéltípusának nem a királyi palota, hanem a prépostság emlékanyagában van rokona (1-53, 56.). így valószínű, hogy az esztergomi terem féloszlopfője nem a sorozat elejére, hanem a végére való (vö. Tóth S.: A 11. századi magyarországi kőornamentika időrendjéhez). T. S. Gerevich T. 1938, 149, CVI; Székesfehérvár 1978, 208-209 (139. sz.), 33. kép; Marosi 1984a, 99, 136, 106. kép. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz.: 34/1924. 1-56. Domborműves kőlap töredéke Kalocsa, Kunszt érsek gyűjteménye (1866 előtt) mészkő 79 x 92 x 28,5 cm, alacsonyabb rész : 71 x 36 cm 1150 felé Jobb oldala törött, háta durva, a többi felület gondosan faragott. Baloldalt függőleges, díszített sáv, amely a fő résznél kissé alacsonyabbra szabott, de felfelé lezáratlan, míg másik három oldalán sima sávval szegett. A fő részt oszlop és rajta nyugvó, díszített cibórium-homlok kereteli, amely szintén sima sávokkal szegett. A cibóriumív lapos szegmensféle. A domborműves mező erősen visszamélyített, szélein homorulatos, illetve - lent - ferdén visszavágott. Az oszlop a mező felé rétegesen, részben görbülően visszavágott alapon keret nélkül jelenik meg. A mezőben ábrázolt jelenetből két alak és egy harmadiknak egy-két részlete vehető ki. A szélső alak oldalról sietve belépő férfi, mellette dicsfényes, szembe forduló angyal áll. Mindkét fej lepusztult. A férfi alacsonyabb, jobb karját könyökből előre nyújtja (két kézzel tarthatott valamit), felső testével és fejével féloldalt fordul. Az angyal lábfejjel jobbfelé fordul, jobb alkarjával ugyanerre mutat, bal karját leengedve tartja, combján tenyerével. Jobb szárnya látszik, a férfi által részben fedve. Bal oldalával másik angyal jobb szárnyát takarja részben. Melle előtt keresztben, a férfi felé mutatva, e másik angyal jobb keze látszik. A keretelő részek közül az oszlop zömök, enyhén vékonyodó törzsű, plinthosszal ellátott attikai lábazatú, egy levélsoros kompozit fejezetű. Az ívhomlok mezejében fatörzs jelenik meg, néhány ággal, amelynek leveleit két oldalnézetű madár csipegeti, az egyik fejjel visszafordulva. Az oldalsó sávot szörnyalakok, madár és indadísz töltik ki. Az inda a hanyatt fekvő, szemből ábrázolt fejű alsó szörnyalak szájából nő ki, és összefonódik az ábrázolt állatok testével. Fö ágpárja nyolcas alakban két kissé ferde tengelyű oválist alkot, leveles mellékindákat eresztve, amelyek az állatoktól szabadon hagyott felületeket kitöltik. A madár az alsó oválisban helyezkedik el, oldalnézetben, és visszaforduló fejjel rövid száron függő szőlőfürtöt csipeget. A szörny-