Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

alakok kétlábúak, kígyófarkúak, tör­zsüket nagy pikkelyfélék borítják. A felső szörnyfarok kígyófejben végző­dik. Ez is szemből ábrázolt, míg a többi állatrész, az alsó szörny farkának egy szakaszától eltekintve, oldalnézetű. A két szörny átellenesen helyezkedik el, a bal alsó és a jobb felső sarokban. Az alsó felágaskodó testű, farka fonód­va visszahajlik a sarokba. A felső lábbal balra előre nyúló, fejjel visszaforduló, farokkal fordított S alakban fonódó. A stílus elég sokrétűen nyilvánul meg. A főalakokra erőteljesen dombo­ruló végtagok és lágy összekapcsoló ho­morulatok jellemzők. A ruhák közös jellemzője a csukló felé kibővülő ruha­ujj. A drapériák redőzése nagyobbrészt lapos, párhuzamos vonalvezetésű, az alsó szegélynél fodrozódó. A férfin a haj finoman rovátkolt, hullámos. A szárnyak tövüknél csúcsos, peremes elemekre, lenyúló részükön hosszúkás lépcsőzetekre tagolódnak. Az állatfő­kön a szemek fúrtak. A kígyófejen és főleg az alsó szörnyalakon a szemkör­nyék nagy, dülledt. A madarakon apró­lékos pikkelyezés és rovátkákkal vagy lépcsözetekkel tagolt tollrészek. A szörnyalakokon a fejek szem- és orr­része élesen, megtörve válik külön. Az oldalnézetű fejen a száj és az orr hurkás szegélyű. A kígyónyakon néhány tört­vonalú barázda, az alsó szörnynek az inda mögül visszahajló farokrészén hullámos felület jelentkezik. A fán a fő formák domborúak, a levelek kissé ho­morúak, vájattal felezettek, tövüknél többnyire furatosan szétkülönülők. A két főindát ferde, hegyes, vájatos uj­jak sora fedi nagyrészt. A felső szörny­alak körüli rész és az összes mellékinda hárombordás. A végződések palmetta­szerűek, vájatok ujjakkal, amelyeknek végei többhelyütt aláfúrtak. A felső szörny szügye előtti végződésen az ujj­végek felgörbülve, hátukat mutatva visszahajlanak. A töredék az óbudai prépostság em­lékanyagához fűzhető, az alakos részt illetően hiteles, bár elveszett lelet alap­ján (vö. Gerevich L. 1971c, 18, VI). Az indás, leveles részhez vö. 1-53. Az osz­lopfő négyleveles típusának mása zse­licszentjakabi töredéken (1-48.) óbuda­esztergomi karakterű akanthuszokkal (vö. 1-46.) tűnik fel. A dombormű ke­retelési módja Somogyvárott ismétlő­dik (1-58.), ahol dülledt szemű állatfők is akadnak (vö. 1-57. is), és az akanthu­szos fejezetornamentika sem ismeret­len (1. 1-49.). T. S. Budapest 1896, 8 (89. sz.); Foerk E.: A kalocsai székesegyház. Magyarország műemlékei IV. Budapest 1915, 51-52; Horváth H. 1935a, 88; Horváth H. 1938, 69, XIII; Gerevich T. 1938, 142-143, 177, CLXXXVI ; Radocsay, D. : Le fragment du sarcophage de Kalocsa. BMH 11 (1957) 17-27; Levárdy, F. : Abraham et les trois anges. L'iconographie du relief de „Kalocsa". BMH 32-33 (1969) 31-34; MMT, 46, 47. kép; Gerevich L. 1971c, 18-20, 17. kép; Török L. 1972, 103-104; Dercsényi 1972, 10-11, 189, 39. kép; Székesfehérvár 1978, 38-39, 129, 132-133; Marosi 1980, 212; MTM, 24-25; Marosi 1984a, 20, 62. kép; MNG RGy, 3. sz; Braunschweig 1991, 45, 122, 124, 454 (144. sz.). Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 55.1600. 1-57. Fríztöredék indás-madaras dísszel Somogyvár (1927 előtt) fehér márvány 27 x 53 x 10,5 cm 1150 felé Hosszúkás, lapos, oldalán fekvő tégla­testféle. A bal vége törött, a jobb sérült. Alul, felül, hátul sík. A hátsó rücskös, szegélyfaragásos. A jobb végen elöl kö­zéptáj t derékszögű bevágás maradéka. Elöl alig visszamélyített alapú, lapos díszítés: jobbfelé terjedő, szétágazó in­dák és közöttük madarak, egymással kuszán összefonódva. Az indák zöme szétágazó. Végük palmettás. Oldaluk­ból palmetták és kacsok erednek. A bal szélen lent kígyófarokféle fonódik az indadíszbe, és hasonló, kisebb részlet feljebb is feltűnik. Három inda külön­böztethető meg. A felső rövid, a törés­hez közel már végetér. A második, ezen áthurkolódva, hullámosan halad, majd kettéválik, nyolcas alakban tekeredik, és a jobb szél felső részén végződik. A harmadik a kígyófarokféle mögül előbukkanva mindjárt szétválik, az elő­zőhöz hasonlóan tekeredik, de alsó ága az első hurok után maga is kettőződik. Az innen lehajló rész halad tovább a jobb szélig, ahol az előző indával egy­behurkolódik. A felső ág, ugyanezzel az indával háromszor összehurkolódva, ennek utolsó öble alatt végződik. Az alsó ág felső része lent középtájt ér vé­get. A díszhez nyolc madár tartozik, háromféle helyzetben. Kettő, középen és jobbra fent, balra, három, balra fent és jobbfelé középen és lent, jobbra for­dul, három pedig, balfelé fent és lent,

Next

/
Oldalképek
Tartalom