Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

1-53. dó leágazásból legyezöszerűen négy tagból álló levélidom nő ki. A tagok lapos ékvájattal szélesen és hegyesen formáltak, tövüknél furatos hajlatokkal válnak szét. Hasonló formák látszanak nyomokban, némileg másképp csoportosítva, a túlsó szélen fent, a jobbról érkező inda végén. Ugyanezen az indán a félpalmetta háromujjú, a szélein pödrődő. A tokos végű inda hurkás, oldalán egy-két kerek végű rügyféle látszik. A tokvégen hasonló, furatos közű idomok. Az állatfő hosszúkás, vájatos füle hegyesen felmered, szája, amelyben a fogak látszanak, szögleténél kcttőződő vésettél kereteit, orra felnyúló, furatos göb. Az állvonal lapos ívű. Furatos alakítású a száj rés és a szem is. Ugyanígy a madár szeme és csőrének töve. Testén a tollakat apró, pikkelyszerű elemek jelzik, a hosszú, lehajlóan hátranyúló szárnytollak lépcsőzetesen tagolódnak. Lába vastagodó combrészénél aláfúrt. Az akanthuszok tagolt felén két levélrész különböztethető meg. A felső három-négy szétterülő vájatból áll, és balra íves bordafélével zárul. Az alsó hasonló lehetett, egy-két megmaradt, jobbra nyúló ujjvége a bordát éri, háromszögű közöket alkotva. Az indadísz és a félpalmetta-forma rokonai hiteles óbudai leletekről is ismertek (pl. 1-54., Braunschweig 1991, 120, 124). A levélfélék és az állatok a „kalocsai" domborműre emlékezetnek (1-56.). A töredék az egyetlen olyan példa, ahol ez a fajta ornamentika és az akanthuszleveles (vö. 1-46.) együtt fordul elő. T. S. Horváth H. 1932, 106; Horváth H. 1935a, 14, 88, I; Horváth H. 1938, 70, XVI; Gerevich L. 1971c, 18, IV; Székesfehérvár 1978, 38, 131 (55. sz.); Braunschweig 1991, 121, 454 (136. sz.). Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, ltsz. : 20. 1-54. Kerettöredék szalagfonatos-indás dísszel Óbuda, Fő tér (1976/80, Bertalan Vilmosné ásatása) mészkő 31 x 25 x 15 cm 1150 felé Hosszabb kőlemez töredéke, mely két keskeny oldalán és hátán sík, végein haránt irányban, illetve ferdén törött. Elöl egyik szélén szimatagfélével elvékonyodik. A tagozat a ferde törés mellett merőlegesen befordul. Az irányváltást jelző szögletet úgy alakították, mintha a beforduló rész rátorlódna a másikra. A szimat lezáró lemezhez kis kiugrással csatlakozik a díszített rész, amely a túlsó koszéiig ér. Az alapig a mélyedés nagyobb, mint a szimánál a kiugrás. A dísz keretes körfonat, amelyen a ferde törés felől indapár fonódik át, palmettás kiágazásokat eresztve. A fonatból egy kör nagyobb része és a szomszédosnak a széle látszik. A nagyobb rész a kerettel a ferde, szomszédjával a másik törés mellett hurkolódik egybe. Az indák egymással hurkolódnak egybe a nagyobb körrész közepe táján. A szimatol távolibb a ferde törés felől a körben, tovább a keret felé a körközben, a másik a keretnél a körközből a nagyobb körrészbe visszahaj1-54. lón ereszt mellékágat. A mellékágakat egy-egy hármas palmetta zárja. Az alakítás lapos, síkszerű. A szalagok és indák éles metszésűek, hárombordásak. A végződések háromujjúak, félpalmettaszerűek. Rövidebb és hosszabb szélső ujjuk pödrött vagy visszahajló végű. Az ujjak egyszerűen vájtak. Furatnyom csak a kőszéli fonatkeret mellett, palmettaujjaknál látszik. A csekély kővastagság és a széles ornamentális sáv alapján a szima inkább bemélyedő domborműves mező, mint nyílás keretének képzelhető. A keretes körfonat all. században volt gyakori (pl. 1-3-5, 7, 23, 24, 27.). Hasonló szalagidommal, ugyancsak