Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

RÉVÉSZ Emese: SZÉKELY BERTALAN KULTUSZA

89. Szántó Gergely: A Pedagógusok Szakszervezete által alapított Székely-díj érme, 1960. / Medaille des Székely-Preises, der von der Gewerkschaft der Pädagogen gestiftet wurde, 1960. A szadai Székely Bertalan kultusz az 1950-es évek­ben bontakozik ki és kisebb nagyobb szünetekkel nap­jainkig él. A háború utáni fellendülésnek köszönhető­en Szada és Székely neve összeforr, a festő a kisközség emblémájává, fő vonzerejévé válik.' 80 A tisztelet kifeje­zési módja sokban rokon a hasonló méretű kisközsé­gek lokális kultuszaihoz.' 81 Székely tisztelete több szin­ten, változatos formákban nyilvánul meg. A kultusz alapját a faluban levő emlékhelyek (Múzeum, sírhely) adják meg, melyek köré kiépül a kultikus szokásrend. Az emlékhelyek fenntartására, ápolására, az emlékün­nepségek és az azokhoz kapcsolódó rendezvények megszervezésére különféle emlékbizottságok és körök alakulnak. Mindezek hatására a helyi közintézmények közül számosan veszik fel Székely Bertalan nevét. 182 Az ilyen gesztusértékű jelenségek mellett egy jól működő kultusz holdudvarában kapcsolódó kulturális esemé­nyek sora jelenik meg, Szadán ilyen a művésztelep mű­ködése, művésztáborok és gyermektáborok szervezése. A helyi kultusz kibontakozásának alapfeltétele az emlékhelyek kialakulása. Ez lehet a tisztelt személy szülőháza, az épület ahol munkálkodott vagy a sírhe­lye. Székely esetében kolozsvári szülőháza nem azono­sítható egyértelműen, a művész erdélyi kötődése egyébként sem erős. 183 A kultusz központjául Szadát a sírhely és a még álló műteremház jelöli ki. Utóbbi a la­kóházzal és az övező kerttel kevés számú fennmaradt, nyilvános gyűjteményként látogatható hazai festő-mű­termeink egyike. 184 A község vonzerejét fokozza közel­sége a fővároshoz és előnyös táji adottságai. Az addigi szerény sírhely méltó megjelölése 1943-ban megte­remti a jövő évenkénti zarándoklatainak egyik színhe­lyét. Sokáig elhanyagolt azonban Székely utolsó évei­nek alkotó tere, menedéke, művészetének „megszen­telt kápolnája" - a műteremház. A műterem ereklyemúzeummá alakításának gondo­lata először 1935-ben, a centenáriumi évben merúl fel. Mecénások híján azonban a család birtokában álló épület állagromlását nem sikerül megállítani. 1945 után a műtermet az átvonuló csapatok fosztják ki és dúlják fel. Az eseményeknek ismét egy évforduló, az 1955-ös nevezetes emlékkiállítás ad lökést. Ennek ha­tására megalakul a helyi Székely Bertalan Emlékbizott­ság.' 85 Céljuk a műteremépület helyreállítása, a Székely Bertalan Múzeum létrehozása. Az épületet a következő év végére társadalmi összefogással, felajánlásokból felújítják. 1811 A Székely Bertalan Emlékmúzeum ünne­pélyes megnyitása 1956. szeptember 9-én zajlik le. 187 A hagyomány szerint Schulek Frigyes által ter­vezett 188 kubusos, lapos tetős, pártázatos lezárású épü­let előtérre, nagyteremre és egy abból nyíló kis terem­re tagolódik. Ez a felosztás a kiállított anyag elrendezé­sét is megszabja. Az előtérben többnyire a Székely­ereklyék kapnak helyet, a nagy teremben a mester mű­vei, míg a kisterembe alkalmi, kapcsolódó tárlatok kerülnek. 189 Az Emlékmúzeum 1956 óta kisebb­nagyobb megszakításokkal napjainkig rendez kiállítá­sokat. A tárlatok hagyományosan májusban, a Székely Bertalan emlékünnepség keretében nyílnak meg. Tár­gyuk elsősorban Székely műveinek bemutatása, előbb átfogó, később tematikus kiállítások keretében. A het­venes évektől a Múzeum gyakran szolgál bemutatkozá­si alkalommal helyi kapcsolódó rendezvények (mű­vésztelep, gyermektábor stb.) számára. Az Emlékmúzeumnak kezdetben nincs saját anyaga. A bemutatott műveket rendszerint a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből és a Székely családtól kölcsön­zik a szervezők. A tárlatok szakmai színvonalát művé­szettörténész szakemberek áldozatkész közreműködé­se emeli. 190 A Múzeum Székely-grafikákból álló saját gyűjteménye az 1980-as években több magánado­mánynak köszönhetően jön létre. 191 A gyűjtemény tár­gyunk szempontjából figyelemre méltó részét Székely Bertalanhoz kapcsolódó személyes tárgyak jelentik. A hagyomány szerint ezek mindegyike közvetlenül kö­tődik Székelyhez, bár hitelességük egyetlen esetben sem igazolható. 192 A relikviák gyűjtése, úgy tűnik, kez­dettől fogva cél volt, hisz a szervezők szándéka már 1935-ben is egy ereklyemúzeum létrehozása. A meg­nyitást követő közfigyelemnek köszönhetően több sze­mélyes tárggyal bővül a gyűjtemény, ami megerősíti annak emlékház jellegét. A család adományából kerül a műterembe Székely egykori pihenő széke és kis do­hányzóasztala, később egy biedermeier csíkos ka­napé. 193 Ezek együttesen hangulatteremtő elemek, fela­datuk a kor miliőjének megidézése, az alkotás mellett a pihenés, a családi kikapcsolódás színterének érzékel­tetése. A tudós festőt könyves szekrénye és benne ne­vezetes könyvtárának egy töredéke idézi meg. 194 Még az 1950-es években Vásárhelyi József, a múze­um akkori igazgatója jóvoltából kerül a gyűjteménybe Székely Bertalan jobb kezének gipszmásolata. Amíg az arcról készített gipszöntvény a személyiség, a kéz gipszmásolata az alkotó géniusz lenyomatát őrzi. Bár csak végrehajtó szerepkörben, a kéz mindenkor a re­mekművel közvetlen érintkezésben volt testrész, a cse­lekvő én, az alkotó szellem legfőbb közvetítője. Lenyo­mata betekintést ígér a remekmű születésének titkába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom