Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

sőt föltűnőbb alakokat is."

107 Nincs tudomásunk arról, hogy Székely bármit is megvalósított volna ezekből a tervekből. Ide kívánkozik, azonban az ún. szemléleti képek említése, amelyek kizárólag témájukat tekintve tartoznak e műfaji csoporthoz, valójában azonban nem művészi, hanem oktatási céllal készültek a közoktatási minisztérium megrendelésére. „A képeket elsőrangú művészeink, - köztük Székely, Than, Keleti, Greguss, Újházi stb. - rajzolták és festették, s az egyetemi nyomda állította ki." - írja a Vasárnapi Ujság.

]m A korszak életképfestészete az 1840-es évektől mutat némileg változatosabb képet, mivel a gondolkodás demokratizálódásával az addigi polgári életkép mellett megjelenik a népi zsáner is. Mindkét variáns legjobb mesterei - Barabás Miklós, Borsos József, Györgyi Giergl Alajos - a klasszicizáló romantika és a biedermeierjegyében festik igényes és tetszetős kivitelű, idealizáló felfogású, az érzelmeket csak a felszínen érintő műveiket. A háttérben zajló történelmi társadalmi események időnként - a maguk sajátos módján - éreztették hatásukat az életkép műfajában is, főként a témaválasztásban - Borsos József az Özvegy, vagy a Levél, Györgyi Giergl Alajos a Vigasztalás, Kiss Bálint Jablonczay Felkes János búcsúja leányától című képeire gondolunk.

109 Igazi változást azonban csak az 1870-es évektől kibontakozó új természetszemlélet hozott, elsősorban Munkácsy Mihály szokatlanul drámai hangú képeivel, majd az új táj felfogás eredményeképpen Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Deák-Ébner Lajos táji környezetbe helyezett népi zsánerképeivel. A polgári zsáner nehézkesebben reagált a változásokra, s e műfajvariáns alakulásában éppen Székely Bertalan életképfestészete hozta a legnagyobb változást. Székely művészetének egyik legíőbb erénye, hogy kimozdította a magyar életképfestészetet a biedermeier állókép érzelemmentes mozdulatlanságából. Minden életképén valódi érzelmeket tolmácsol, s erre azért képes, mert személyes élményként élte meg mindazt, amit vászonra vitt. Életképeinek keletkezése ugyanis szoros összefüggésben volt - érzelmileg és időben egyaránt - házasságkötésével, családalapításával, gyermekei megszületésével. Az Ifjúkori naplóban 1858-1862 között több olyan rajz található, amelynek témája a szerelem és a családi élet, s ezek közül a korábban már említett 9 db szépiarajz a magva a későbbi Nő élete sorozatnak.

110 Két évtizeden át festett életképei tartalmi és stiláris változásokat mutatnak. Az 1860-as évek során központi témája az anya-gyermek-kapcsolat rendkívül árnyalt, sokszínű érzelmi feldolgozása, többnyire a klasszicizáló romantika stílusában. A 70-es évektől a képek témája inkább a szerelem és a nő belső életének, érezelemvilágának ábrázolása. Ez a Nő élete és a Ledér nő élete ciklusok keletkezésének ideje. A stílus ekkor már a klasszicizáló elemeket, a rajzos és világos színfelfogást elhagyó romantika, néhány esetben realista színezettel. A képtémák tartalmilag egyszerűek, igen magasfokú érzelmi-hangulati töltéssel. Az alapeszme lírai indíttatása mélységes komolysággal, a szeretetbe, szerelembe vetett hit őszinte erejével párosul, ily módon valóságos, hiteles emberi érzelmeket közvetítve. 35. Anselm Feuerbach: Fürdőző gyermekek, 1863-64. / Badende Kinder, 1863-64. A 60-as években megvalósult életképtémák között túlnyomó többséggel anya-gyermek-kapcsolatot megjelenítő képeket találunk. Ezek első darabja az Anyai őrszem, amelyen Székely egy eseménysorozatot triptichon formában, azaz három, egymás mellé illesztett, záróvonallal ugyan elválasztott, de egy keretbe foglalt jelenetsort ábrázol (kat. sz.: 49.). Hasonló hármaskép megoldást egyedül Arany János Ágnes asszony című balladájához készült illusztrációin láthatunk, ezek azonban csak műlap formájában ismert különálló képek.

1

" Az Anyai őrszem formai megoldása, az elbeszélő jelleg, irodalmi előzményt sejtet, ami nagyon is elképzelhető lenne az illusztrálást is szívesen vállaló művész esetében"

2

. A sorozatkép irodalmi műfajokhoz, nevezetesen a drámához való hasonlóságára ő maga hívja fel a figyelmet Moritz von Schwind A szép Meluzina című képciklusának bemutatásakor írott cikkében: ,,....A festészt a drámai költő funkcziójára képesiti, mert kétségtelen, hogy a jelenetekben és sziatácziókban való elbeszélés, melyben minden szereplő magát interpretálja, a drámához igen közel áll.""

3 Minden hasonlóság ellenére azonban itt konkrét irodalmi előzmény nem bizonyítható. Érezhető viszont némi formaistiláris rokonság Anselm Feuerbach Fürdőző gyermekek képével (35. kép). Feuerbach festészetéhez való szellemi-érzelmi hasonlóság főként életképfestészetének néhány területén jelentkezik, jelezve Székely kapcsolódását a német festészet düsseldorfi iskolájához."

4 A korai életképkorszak anya-gyermek-témájának másik megjelenési formája az ún. Madonna típusú ábrázolásokban érhető tetten. Ezeket elsősorban az Özvegy és a Boldog anya című festmények reprezentálják (kat. sz.: 52., kat. sz.'. 53.). Mindkét kép motívumában rendkívül egyszerű, kifejezésében azonban a szülői szeretet és gondoskodás gyöngéd, bensőséges ábrázolása a témához illő festői eszközök megválasztásával társul. Az Özvegy című képen mindezt a gyász fájdalmának a sötét-világos ellentétpárra épülő hatásával fejezi ki, míg a Boldog anya esetében a világos színek harmóniája veszi át ugyanezt a szerepet, oldott, laza festőiséggel párosulva. Bonyolultabb eszköztárat kellett használnia Az apáca című képén az éppen bekövetkezett tragédia ábrázolására. A jelenetet a biedermeier hagyományokhoz kötődve, több szereplővel meséli el, melankolikus hangvétellel, árnyaltan finom érzelmi tí-