Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

36. Székely Bertalan: Az apáca. I Die Nonnt 37. Székely Bertalan: Nővérek. I Schwestern. pusokat jelenítve meg (kat. sz.: 85.). A képet Székely amint ez nála gyakorta előfordul - még egy változatban megfestette, amely kompozícióját tekintve a jelzett változattal teljesen megegyezik (36. kép). Az Árva (kai. sz.: 86.) szintén az anya-gyermek-kapcsolat árnyoldalait, az anya elvesztése felett érzett fájdalmat fogalmazza meg, ezúttal tömören, művészi sűrítéssel. Székely e képe átmenet a korai - több szállal még a biedermeierhez és a klasszicizáló romantikához kötődő - életképek, valamint a 70-es évek során kiteljesedő érett romantika életképei között, itt egyetlen szereplő, a leány mozdulata és környezete révén egy egész történet bontakozik ki a néző számára a művész magas színvonalú komponáló és művészi kifejezőkészsége bizonyítékaként. Bár témájában nem tartozik e csoporthoz, de stílusát és jellegét tekintve ide kívánkozik a Nővérek című festmény említése, amely egyszerű motívumkinccsel 38. Anselm Feuerbach: Paolo és Francesca, 1864. / Paolo und Francesca. 1864. szintén történetet mesél el (37. kép). A padon ülő leányt testvére gyengéd mozdulattal föléje hajolva vigasztalja bánatában. A jelenetet a festő természeti környezetbe helyezi, de a kép táj felfogása még nem követi az új természetszemléletet. Az 1870-es évekkel kezdődően életképfestészetének egyik központi témájává válik a szerelem, a házasság érzelmi megjelenítése. E témakör első, legkorábbi darabja a Zivatar, amely mind tartalmában, mind stílusában az előző korszakhoz kötődik, több elemet őrizve a klasszicizáló romantika művészi felfogásából. A 70-es