Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZŐKE Annamária: „... ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban." A KUTATÓ ÉS ELMÉLKEDŐ SZÉKELY BERTALAN-KÉP A KRITIKÁBAN ÉS A MŰVÉSZETTÖRTÉNET-ÍRÁSBAN

SZŐKE ANNAMÁRIA „...ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban." A kutató és elmélkedő Székely Bertalan-kép a kritikában és a művészettörténet-írásban Székely Bertalan életműve és egyes művei értékelését, valamint művészettörténeti értelmezését és feldolgozását a művész életében és halála után is meghatározta, s a jövőben is meghatározza az, hogy Székely korának egyik legműveltebb művésze, szakmájának tájékozott és elkötelezetten gondolkodó képviselője volt, aki fiatal korától kezdve papírra vetette, rendszerezte, beszélgetésekben és tanításában kifejtette, nagyobb tanulmányokban összefoglalta, és néha publikálta a művészettel és a festészettel kapcsolatos nézeteit, tapasztalatait és tudását. Kéziratban maradt írásainak, jegyzeteinek kiadását a művész halála óta többször tervbe vették. Egy 1910-es megemlékezésben azt a bizakodó mondatot olvashatjuk, hogy „közel van az idő, mikor kiadandó írott műveiből közvetlenül [...] fog hozzánk szólani az ő bölcs tanítása.'" Ugyanebben az évben a Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesületének Ér test tó'/ében megjelent életrajzában leírtak ezt a reményt megerősíteni látszanak: „Székely Bertalan ezrekre menő vázlatairól és kézirajzairól ma még alig szólhatunk: ezeknek leltárba szedése még folyamatban van. Irodalmi hagyatékának: szakmabeli és egyéb írásainak kiadása a jövőben várható."

2 A szerző az életrajz összeállításához nyújtott segítségéért köszönetet mondott Lándor Tivadar szerkesztő úrnak, „kit a mester irodalmi hagyatékának rendezésével megtisztelt és ki már e feladattal évek óta foglalkozik." Lándor Tivadar újságíró, utolsó éveiben Székely titkára, és a Székely család barátja', vállalta - kezdetben valószínűleg Székely közreműködésével - a hatalmas anyag rendezését és publikálásra előkészítését, azonban a Lándor tulajdonába került hagyaték sorsa nem az lett, mint amit a fenti sorokból is kiolvashatóan a szakma remélt. Székely írásainak teljes kiadásáról mind a mai napig elmondható, hogy „a jövőben várható".

4 A kéziratok sokáig csak szóbeszéd tárgyát képezték, jobban mondva, képezhették, s ebből következően egyrészt mintegy hermetikus letéteményesei voltak az „igazi" Székely Bertalannak, másrészt viszont az írások tartalmára vonatkozó, egy-egy hallomásból vagy másodkézből vett információ arra szolgált, hogy művészete és művészetfelfogása „akadémikus" jellegét alátámasszák, és bizonyítsák, hogy Székely a művészetből merev rendszert csinált. Jelen írásomban ennek az ellentmondásos Székely Bertalan-képnek, s ilyen értelemben a Székely-életmű recepciótörténetének a felvázolására teszek kísérletet. A Székely-irodalom áttekintésekor azokra az írásokra és az egyes írások azon részeire összpontosítottam, amelyek a szűkebben vett kéziratos hagyatékra, illetve Székely elméleti és technikai felkészültségére, valamint a nyilvánosság elé csak alkalmanként kerülő vázlataira, tanulmányaira történő hivatkozásokat, elemzéseket és értékeléseket tartalmaznak. SZÉKELY MŰVÉSZETI ELVEI, ÍRÁSAI, ÉS A KORTÁRS KRITIKA, 1861-1871 A Székellyel kapcsolatos írásokról egyszerű statisztika készíthető: a 19. században alig jelent meg róla önálló vagy viszonylag hosszabb írás, legyen az újságcikk vagy művészettörténeti értékelés egy nagyobb összefoglalásban, és ezeknek a száma nem haladja meg Székely saját publikációiét a korszakban. A korabeli újságokban megjelent hírértékű közlések sok hasznos adatot tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a művészettörténeti kutatásban egy részletes életrajz megírásához, vagy a művek és az írásos hagyaték egyes darabjainak datálásához. A kiállítási kritikák rávonatkozó bekezdései az ott bemutatott műveivel foglalkoznak, és külön csoportot alkotnak az egy-egy műve elkészülte kapcsán megjelent rövidebb-hosszabb kritikák és műleírások. Ez utóbbiak sorát 1861-ben Orlai Petrics Somának a II. Lajosról írt cikke nyitja, és 1873-ban a Vihar című képről írt ismertetés zárja." Ezek az írások nem csupán a művek korabeli értékelésére és az értékelés szempontjaira nézve általában érdekesek, hanem Székelynek a kéziratokból kirajzolódó, saját helyzetére vonatkozó önértékelése szempontjából is. Ha ugyanis a Székely műveiről szóló kritikák értékelési szempontjait összevetjük saját elméletével, művészetfelfogásával és szándékaival, amelyeket ebben az időszakban néha közzétett, akkor egyrészt kitapinthatóak azok a finom különbségek, amelyek következtében Székely fokozatosan meg nem értette és különccé vált a hazai művészeti életben, másrészt felfogásának szinte szándékos félremagyarázásával és megtámadásával is találkozhatunk, ami a kritikából való kiábrándulásához és a művészeti közélettől való visszahúzódásához járulhatott hozzá. Mielőtt