Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN TANÁRI MŰKÖDÉSÉHEZ ÉS A JAPÁN NŐ CÍMŰ FESTMÉNYÉHEZ KAPCSOLÓDÓ TÁRGYAK/SICH AN DIE PÄDAGOGISCHE TÄTIGKEIT UND DAS GEMÄLDE JAPANERIN VON BERTALAN SZÉKELY ANKNÜPFENDE GEGENSTÄNDE

Székely Bertalan tanári működéséhez és K a Japán nő című festményéhez kapcsolódó tárgyak Sich an die pädagogische Tätigkeit und das Gemälde Japanerin von Bertalan Székely anknüpfende Gegenstände SZÉKELY BERTALAN PEDAGÓGIAI MUNKÁSSÁGA DIE PÄDAGOGISCHE TÄTIGKEIT VON BERTALAN SZÉKELY A Mintarajziskola megszervezésével megbízott Keleti Gusztáv 1871-ben az alapítandó festészeti tanszék élére első helyen javasolja Székely Bertalant, aki, mint írja „országosan elismert legjelesebb művészeink egyike... széles tapasztalása európai színvonalon álló műveltsége és ritka élű kritikai szelleme által a tanári pályára különösen hivatva és képesítve van."

1 Székely 1871-től alakrajzot, festészetet, alakrajzi kompozíciót, majd 1876-tól 1901-ig festészeti boncalaktant tanít a jövendő rajztanárok számára. Keleti halála után, 1902-től az intézmény helyettes művészeti igazgatója, 1903-tól a Rajztanárvizsgáló Bizottság elnöke és a Mintarajziskola igazgatója. A művészképzésre hivatott mesteriskolákban csak hetven éves korában kap szerepet, amikor Lötz Károly halála után, lemondva igazgatói posztjáról 1905-ben kinevezik a II. számú mesteriskola igazgatójává. Analitikus hajlama, rendszerteremtő képessége, művészetelméleti jártassága és gyakorlati tapasztalatai predesztinálják Székelyt a hazai rajzoktatás tudományos szisztémájának megteremtésére. A nem kiemelkedően tehetséges, átlagos rajzkészséggel rendelkező, nem feltétlenül művészpályára készülő mintarajziskolai tanítványok a művészi alkotőfolyamat tanítható elemeinek kiszűrésére kényszerítik Székelyt. A vizuális ábrázolás alapelveinek lefektetése a törvényszerűségek világos kifejtését, a szabályszerűségek logikus leírását követelik: „Művészileg rajzolni annyit tesz, mint a természet által nyújtott tárgyaknak megfelelő képét előállítani aesthetikai szabályok szerint"

2 - írja művészetpedagógiai tankönyve bevezetőjében. Pozitivista racionalizmussal megfogalmazott elvei szerint a tárgy megörökítése csak a modell belső szerkezetének, működési törvényszerűségeinek ismeretében lehetséges. A művészi szintézis feltétele a belső struktúra mélyreható analízise: „A természetet nem esetleges összeállításban, hanem törvényeiben kellene megismerni; nem az egyes természeti képet utánozni, hanem azon közös szabályt ismerni, amely szerint a természet eljár."

3 Az ily módon „kiszerkeszthetővé" tett, természettudományos alapokra helyezett művészet biztos szakmai alapokat nyújt a tanítványok számára, akiknek felelősségteljes feladata a nagyközönség vizuális kultúrájának megalapozása. Teória és gyakorlat magas fokú szintézisét követelte a lovak mozgásának tanulmányozása, mely Székelyt utolsó évtizedeiben folyamatosan foglalkoztatta.

4 A mozgás ábrázolásának lehetőségei a festészet korlátain belül, számára egyszerre volt művészetfilozófiai probléma és szakmai kihívás. Úgy vélte, törvényszerűségeinek kutatását nem a természetellenesen mozgó emberi modell, hanem a ló mozgásának megfigyelése biztosítja, mert „az állat mozdulata... mindig természetes, szervezetének lényegéből folyó cselekvés."

5 Kidolgozott elveinek szemléltetésére az oktatásban számos eszközt használt. A tantermek falain általa tervezett tablók, minták, táblázatok segítették a tanítványok munkáját. A művészeti oktatásban már a reneszánsz óta használatos demonstrációs segédeszközök, mintalapok, gipszfigurák, csontvázak, mozgatható agyag- és viaszbábok, fémmodellek, sőt élő lovak szolgálták a tárgy gyors és hatékony elsajátítását.

6 Az oktatás rendszerint a mintalapok másolásával kezdődött, ezt fejsémák, csontvázak, izommodellek tanulmányozása követte, mely lehetővé tette a külső látvány előbb csak gipszminták, majd élő, statikus és mozgó modellek utáni megformálását. Az akadémikus hagyományokon alapuló normatív rendszer a századvégen alkalmas volt a hazai oktatási tradíciók megteremtésére, ugyanakkor a szabadiskolák korában visszatetszést és ellenkezést váltott ki a progresszívnek tartott fiatalokból. Negyven éves pedagógiai gyakorlata során Székely meghatározó hatással volt több művésznemzedékre. Tanítványai voltak többek között Gyárfás Jenő, Margittay Tihamér, Balló Ede, László Fülöp, Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Vaszary János. Halála után többen megemlékeztek tanári személyiségéről, elemezték tanítási gyakorlatát.

7 Számtalan, az oktatáshoz kapcsolódó kutatásának eredményét műveiben is felhasználta. Mozgástanulmányai a Mátyás-templom Szent István legyőzi a pogányságot falképén, a Halászbástya és a vajdahunyadi vár tervezett történeti-mitológiai ciklusain öltenek művészi formát, az emberi test ábrázolására vonatkozó princípiumai késői aktfestményeiben, pl. Léda-sorozatán kristályosodnak ki. 1900 körül megfogalmazott önéletrajzában mégis csalódottan beszél energiáinak jó részét felemésztő tanári gyakorlatáról, a tehetségtelen és közömbös tanítványok tömegéről, mellőzéséről a művelődéspolitika részéről és a képességeit alulértékelő mintarajziskolai státuszáról.

8 A hetvenes évektől hangoztatott reformjavaslatai csak Keleti Gusztáv halála után kaphatnak teret.

9 Székely igazgatói kinevezése végre lehetővé teszi a századfordulóra már elavult főiskolai intézményrendszer átfogó reformját.

10 Megemeli az alakrajzi órák számát, s ezzel nagyobb teret nyújt a rajztanárok művészeti képzésének, meghonosítja a tanársegédi rendszert, mely biztosítja az oktatási elvek kontinuitását, új tantárgyakként bevezeti a kompozíció-órát és a gyorsvázlat (kroki) tanítását, közös adminisztráció alá vonja a Mintarajziskola és a Mes-