Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZŐKE Annamária: SZÉKELY BERTALAN MENNYEZET-ELMÉLETE ÉS MENNYEZETTERVEI

jai díszítésére szánt mozaikok kartonjain" - írja. (Schauschek 1911. 14.) Nem lehet tudni, ki bízta meg Székelyt e munkával, csak sejthetjük, hogy jó barátjával és kollégájával, Schulek Frigyessel folytatott megbeszélések után kezdett neki, mint erre már korábban is volt példa. A tervek rendeltetési helyének pontosabb meghatározására Basics Beatrix tett kísérletet (Basics 1982. 59-61.), ahol az 1894-ben Schulek által tervezett kupolacsarnokban, a Szt. István emlékcsarnokban (Vö. Schulek Frigyes: A budavári főegyház környékének rendezése és Szt-lstván emlékének kérdése. Különlenyomat A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1894-ik havában megjelenő füzetből. Budapest, 1894.) vélte megtalálni a freskók, vagy mozaikok helyét, s ezt vette át az újabb szakirodalom is (Bakó 1993. 247.). A Schulek-féle terv alaposabb megtekintése után azonban látszik, hogy a csarnokban a Székely által tervezett elnyújtott fekvő téglalap formátumú 11 jelenetnek nincs helye. A Basics által is átnézett Székely-hagyatékban több alaprajz is található, amelyeken Székely pontosan megadta az egyes jelenetek helyét a folyosó boltozatán számokkal és címekkel, sőt méretekkel egyaránt (vö. III. vázlatkönyv, MNG Grafikai Osztály, ltsz.: 1915-1512., fol. 2-11. és passim.). Egyértelműen utalnak az itteni elhelyezésre a vázlatokon is látható félköríves kivágatok, amelyek a folyosó nyílásait jelzik. 35 Körösfői-Kriesch Aladár emlékbeszéde Székely Bertalan felett. Művészet, 1911. 10. évf, 162. 36 Schauschek 1911. 24. (A lábjegyzetben megjegyzi: „A 80-as években e gyakorlatok elmaradtak, míg a 90-es évek közepén régibb növendékek számára, hetenként egy délutánt szánt a mester") 37 „A kompozíció tanítása". MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/74 (17 fol.): 1877-1885 közötti feladatok. Ezen kívül még számos feljegyzése taláható meg a hagyatékban e feladatokra vonatkozóan. 38 „fliegen, tanzen, steigen, springen, darreichen, tragen, herausziehen, liebkosen, sich anlehnen, stützen, schieben, aufwärtskletten, herumklettern, schlagen, liegen, verwaltigen, zittern, halten, Spur lancieren, über die Achsel schauen, zerreißen, säugen, Hände waschen, sich umarmen, binden, sammeln, Heu mähen, dreschen, Korn ausstreuen, peitschen, schneiden, frinken, winken, aufblasen, zertreten, zudecken, anbeten, rauben, auskehren, blättern, neigen. Aus Ripa: Iconologia. Veneria, 1645." In: „Székely Bertalan jegyzetkönyvei", 1880. MTA Könyvtára Kézirattár, Ms5006/14. fol. 23. ,9 Tanári jegyzetei, 1903 és 1906 között az évfolyamok gyakorlatai. MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/38. fol. 6v. 40 Eredetileg német szöveg, in: „Székely Bertalan jegyzetkönyvei". MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5006/27. fol. 21v. 41 Uo., fol. 17v. 42 MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/63. fol. 7-8. 43 Hasonló változást jelez az akadémiai oktatásban Charles Gleyre módszere, aki - bár lémákat dolgoztatott ki tanítványaival -, rendszeresen korrigált, „azonban megjegyzései a kompozícióról nem annyira a képi elrendezéssel voltak összefüggésben, mint inkább az érzés komoly kifejezésével". A festői eljárásban az előkészítő tervezést hangsúlyozta, ezzel „elsődleges szándéka a 'general effect

1 elérése volt." Albert Boime: The Academy and French Painting in the Ninteenth Century. Yale University Press, New Haven and London, 1986. 60. 44 MNG Adattár, ltsz.: 21382/1982. 7. fol. 5. 4

'' Székely Bertalan: A szép Meluzina. Schwind Móricz képczyklusa. (A „Reform" levelezése.) Bécs, június végén. Reform, 1870. július 3. 1. évf. 199. sz. 1-2. 46 Eredetileg német szöveg, MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/78. fol. 106v. 47 VIII. vázlatkönyv (konvolutum). MNG Grafikai Osztály, ltsz.: 19150890-906; 1915-908-914; 1915-2031-2057; 1915-2122; 1915-2129, valamint a XII. vázlatkönyben, ltsz.: 1.915-907. 48 Eredetileg német szöveg, MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/78. fol. lOOv. 4Í Eredetileg német szöveg, MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/58. fol. 6. 50 I. konvolutum (MNG Grafikai Osztály, ltsz.: 1915-445-546.), amely 1899. szeptembere körűi készült lapokat tartalmaz. 51 Székely Bertalan: Festészet és fényképelés. Koszorú, 1863. május 31. 1. évf. 505-510. 52 „De la disposition" című fejezet, in: Cours de Peinture par Principes avec une balance des peintres. Jacques Estienne, Paris, 1708., reprint: Slatkine Reprints, Geneve, 1969. 94-95. 53 Eredetileg német szöveg. MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5006/22. fol. 88v. 54 A témáról lásd: Jörg Garnis: Machine, Composition und Histoire in der französischen Kritik um 1750. In: Zeitschrift für Aesthe tik und allgemeine Kunstwissenschaft. Bd. 16, 1971. 27-41); valamint James Harding: Les peintres pompiers. La peinture académique en France de 1830 a 1880. Flammarion, 1991. - Székely vonatkozásában is találkozunk ilyen értelemben a grande machine kifejezéssel Feleki Géza tollából (Renaissance, 1910. szeptember 25. 1. évf. 10. sz. 185.). Valószínűleg a kompozícióval kapcsolatban századok során kialakult negatív vélemény áll Lengyel Géza kijelentése mögött is, hogy „a falképeken (Vajdahunyad, Halászbástya - Sz. A.) sokkal kevesebbet komponál". „A poéta, a költő, a művész itt tökéletesen, végképp legyőzte a matematikust." (Nyugat, 1911. február 16. 4. évf. 328.). Alberti kompozíciőelméletéről lásd: Rudolf Kuhn: Alberti s Lehre über die Komposition als die Kunst in der Malerei. In: Archiv für Begnffsgeschichie begründet von Erich Rothacker. Bd. 28. Mainz, 1984. 123-178. 55 Az Alberti kompozícióelméletét elemző Rudolf Kuhn tanítványa Hans Kömer tárgyalja ezt a témát kimerítően (Auf der Suche nach der »wahren Einheit«. Ganzheitsvorstellungen in der französischen Malerei und Kunstliteratur vom mittleren 17. bis zum mittleren 19. Jahrhundert. Wilhelm Fink Verlag, München, 1988.), és hoz egy példát, amelyet illusztrációként közölnék, mert a Székely történeti képeiben megfigyelhető törekvés, hogy egy egységes, a kép egészét érintő kompozíciós alakzatot hozzon létre, valamint a kompozíciós sémák távoli elődje: Révénory Samt-Cyr: Essais sur le perfectionnement des Beaux-Arts par les sciences exactes. II. (Paris, 1803.) című művéből, amelyben a szerző azt a célt tűzte maga elé, hogy „a művészeteket és a tudományokat [...] közelítse egymáshoz." (166-167.) Saint-Cyr szerint azonban a kompozíció harmóniája „örök törvényszerűségekkel" van összefüggésben, és az esztétikai tetszésnek matematikai alapjai vannak. Dobai János egyébként Székelynek Rethel és Michelangelo képein végzett kompozíció-elemzései kapcsán szintén az absztrakció felé vonzódást emeli ki: Itáliai útja alkalmával „nach Michelangelo's Jüngsten Gericht Formstudien zeichnete [...] In diesen kommt er bereits stufeneweise zu einer Abstraction in der Form, in der das Gegenständliche nicht mehr zu erfassen ist. [...] In den „Michelangelo-Korrekturen", wie sie Edith Hoffmann nannte, [...] die Form wird auf ovale geschlossene Partikeln reduziert, wobei von Michelangelo weit entfernte Formgebilde, schwebende abstrakte Massen, entstehen; auch sind die letzten Blätter, wie m Hodlers „Parallelismus", streng axialsymmetnsch geordnet. Man würde meinen, Székely habe hier nicht nach Michelangelo, sondern nach Blake gezeichnet. [...] Es ist [...] wahrscheinlich, daß er selbstständig zu seiner Mythologie der reinen Form gekommen ist." (Dobai 1960. 136.) Blake-et és Füsslit, mint Dobai írja, Székely ebben az időben, 1868-ban, még nem ismerhette. 1881-85 körül azonban Székely feljegyzi, hogy olvasta Füssli akadémiai előadásait (valószínűleg a ma a Képzőművészeti Főiskola Könyvtárában található példányt: Lectures on Painting, by the Royal Academicians. Barry, Opie, and Fuseli. Ed. by Ralph N. Womum. Henry G. Bohn, London, 1848.). (MTA Könyvtára Kézirattár, Ms5006/4. fol. 179.) Mindenesetre Fűssli is többféle alapformára redukálható, piramis, szőlőfürt, kúp, láng, hullámvonal, kör stb. alakú kompozíciókról beszél, korábbi irodalomra is hivatkozva (Lomazzo, Piles, Hogarth). (Lásd: Johannes Dobai: Die Kunstliteratur des Klassizismus und der Romantik in England. III. Bern, 1977. 957.) 56

1. konvolutum, 22. lap: „1" és „m" megjelölésű vázlat. 57 Eredetileg német szöveg, MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/78. fol. 100. 58 MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/58 fol. 2Ív.: „Kritik der 10 Plafonds". 59 Eredetileg német szöveg, MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/58. fol. 13. ,,ű MTA Köny\'tára Kézirattár, Ms 5008/58. fol. 34. 61 0„Farbe. Wenige Farben geben (wenn sie sonst miteinander harmonieren) sicher Harmonie, z.B. weiß, schwachorange, grünlich blau, und violett, als allgemeine Schattenfarbe. Alle blaß. Daß „alle blaß" sind, verbindet sie schon miteinander - daß nur orange und blau und violett angewandt sind - also wenig Farben, macht eine Disharmonie unmöglich." MTA Könyvtára Kézirattár, Ms 5008/78. fol. 106. 62 1.: Arany (B), 2.: Vak törekvés, követés, 3.: Moloch, 5.: Szerelemistenek, 6.: Verekedés nőkért, 7.: Arany (A) 7.: Kiugranak a hálóból, 10.: Szerelmesek, reggel, ébredés, 17.: Reggel, 18.: Légfürdő, 25.: Ariadné a levegőben, 27.: Vihar, 32.: Viszontlátás, 47.: Társalgás, 43.: Este, 24.: Nőrablás, 28.: A szerelemistenek lányokat fognak a vitorlák elé (Meglesés), 45.: Eső. Sorszám nélkül: Éj, Szerenád, Tánc, Civakodás, Pillangó, A szerelemistenek szétküldése, Csők. 63 Palágyi 1910. 109-110. és 23-24., valamint lásd még az „...ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban." A kutató és elmélkedő Székely Bertalan-kép a kritikában és a művészettörténet-írásban című tanulmány Palágyira vonatkozó részét e kötetben. 64 Lándor 1911. 81-86. 65 „Meg kell emlékeznünk mintegy félszáz mennyezetfestmény-tervéről. Ezeket kétségtelenül a maga örömére, vagy okulására készítette. Féltékenyen őrizte és csak legbizalmasabb környezetének mutatta meg. El nem adott belőlük, mintahogy az önmaga lelki gazdagítására szánt vázlatokból, tanulmányokból is legfeljebb csak néha-néha ajándékozott el egyet-egyet. Ezeket a plafondterveket módom volt évekkel ezelőtt, de mégsem túl régen alaposan szemügyre venni. Petrovics Elek és Hoffmann Edit is látta őket és szintén el volt ragadtatva. Majdnem mind ugyanazt a témát veti fel, mezítelen, vagy lepleket még maguk körűi lebegtető női géniuszok emelkednek súlytalanul a felhők világába. Olyan könnyedséggel, mely vetekszik Lötz minden hasonló elképzelésével, olyan éteri magasztosságban, mely párját ritkítja nemcsak a XIX. századbeli magyar, hanem a külföldi művészetben is. S amilyen gazdagok ezek a tervek rajzuk tökéletességében, alakjaik változatosságában, csoportosításuk sokféleségében, olyan dúsak színeik is. [...] Teljesen szabadjára eresztette színképzeletét. Sok közülök nem is egyéb, mint kavargó fantázia valamely halvány színben." (Farkas 1955. 208-209.) 66 Gerő 1913. Újraközölve: Művészetről, művészekről. Tanulmányok, vázlatok, emlékezések. Budapest, 1939. 115.