Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
SZŐKE Annamária: SZÉKELY BERTALAN MENNYEZET-ELMÉLETE ÉS MENNYEZETTERVEI
pírozás lineáinál két nagy, tipikus formát tartottam meg: a női grupp formáját, mi összeáll, mint kéve, s egy konstans alakot képez - és a visszavert ostromot jelképező, levert török grupp alakját. Ez a két grupp egyszersmind balanszírozza egymást. Ez az örök természet alakja, a szirtről visszacsapkodó hullám alakja is ilyen. Az ily formák hatását érzi a publikum, de nem tudja, hogy jön ilyesmi létre, hogy annyira meggyőző és túlgondolhatatlan legyen." Székely Mohácsi csata című képét szintén így elemzi Schauschek Árpád: „Mint a tenger habja, úgy hullámzik a nádas, mely benyeli a magyarság színe-javát a királlyal együtt" 14 - és ez nemcsak metafora, hanem a kép formáiban vizuálisan is érvényesülő kifejező alakzat. Székely a kecskeméti polgármesterhez 1895-ben írt, másik híres levelében 13 szintén az átfogó kompozíciós elvről, a ritmusról ír: „a tárgynak tehát olyannak is kell lenni [...], hogy alakilag érdekes, a szemet kellemesen foglalkoztató legyen. [...] Egy magában álló képnél is, de itt különösen tekintetbe kell venni az egészet összekötő ritmussal, a foltoknak a teret kitöltő egységeire [sic!]. Egymáshoz hasonló benyomások rendezett sorozata képezi a ritmust: és alternáló sa többi. Az egész lét teli van a ritmus tüneményeivel, a szívdobbanás, a lépések zaja, a nap és éj, az évszakok váltakozása, - mely az égitestek menetétől függ -, a gondolkodás érzésekben, eseményekben ismétlődő jelenségek, mind ritmus-féle jelenségek. így az architektúra, mely az emberi szükségeknek megfelelő alakot a természeti nagy törvények, nyomás, ritmus, symmetria, stb. kellékeivel, mint kifejező móddal kell, hogy ellássa, követeli, hogy az architektúrát kiegészítő festészetben is, az önmagához hasonló meglegyen, ablakok, pillérek, oszlopok, párkányok díszítésének ismétlődő sora, stb. a képekre is visszahat - itt is követeli az egyféle benyomások sorozatát, a ritmust." Egy 1900 körüli feljegyzésében pedig ezt írja: „Das Wiederhole ist ein Verfahren um Einheit zu erreichen. Az ismétlés egy módja az egységesítésnek." 16 Műveiben és feljegyzéseiben egyaránt nyomon követhető, hogy a hierarchikus felépítésű, az „eszmére" irányuló képi egység fokozatosan átadja a helyét egy asszociatív formai egységnek 17 . Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet című könyvének olvasásakor jegyzi fel: „Nem csupán az állat, a növények, a kövek formái formák, mivel ezek már formakomplexumok, hanem a nehézkedés, az elaszticitás, az elektromosság, a folyékonyság, a szilárdság, stb. is olyan erők, amelyek formákban nyilvánulnak meg, melyektől ezeket elválasztani önkényes játék az absztrakció képességével." 18 A ritmikusan tagolt, és ilyen értelemben egységes kompozíció megvalósításával, amelyben a formai összefüggések mintegy a természeti erők működését szemléltetik, frízterveiben talákozunk. Ezek a fríztervek, melyekből igen sok található az MNG Grafikai Osztályán, két megbízás köré csoportosulnak: az egyik az Operaház királyi páholyának fríze, a másik egy közelebbről nem definiált ebédlő. Az 1880 és 1894 között készített számtalan vázlat közül egyedül az Élet tematikának az egyik változatát tudta kivitelezni az Operában 1884-ben 19 , amelynek felosztása - tél, tavasz, nyár, ősz - az Évszakok témáját követi, s ezáltal a természeti körforgásban kibontakozó (emberi) élet ábrázolása. A többi fríz témájának és felosztásának leírásában 20 azonban sokkal gazdagabban bontakozik ki az az elvont emberi törekvéseket, vágyakat és természeti erőket egyesítő és analogikusán értelmező témakör, amellyel a mennyezettervekben is találkozunk, egyes esetekben a téma teljes azonossága mellett, mint pl. a lányrablás, a tánc, az álom, a szerelem, a küzdés, vagy az éj esetében. „A szalagok között sorrendiség nincs, örök körforgásként folynak össze, eléjük és végük a következő periódushoz kapcsolódik" - írja Szvoboda Gabriella, aki a fríz-ciklus jelentését az Operaház egész programjának összefüggésében elemzi, amely utóbbiban többek között Nietzsche A tragédia születése című művének hatását látja. 21 Dobai János szerint az operai freskók igen keveset árulnak el a korábban már kidolgozott elképzelés pszichológiai jelentőségéből. 22 Nem utal Székely Schopenhauer olvasására, de úgy tűnik, ez inspirálta a következő megfogalmazásra: „Da liegen nun titellose Andeutungen einer geheimnisvollen Wahlverwandschaft zwischen Mensch und Natur, Begriff und Lebensäußerung, aber auch zwischen dem Objektiven und Subjectiven überhaupt vor uns." 23 E gyermek-frízekről, - amelyek egyébként jól illeszkednek a korszak épületdekorációs divatjához 24 - mindig is nagy elismeréssel írtak a kritikusok és a Székely-monográfusok, 1900-as első nyilvános bemutatásuk óta. „A természeti lírának egészen új nemét alkotta meg az ő sajátos frízeiben, ahol a természeti erők működését gazdag költői leleményű amorettek csoportjaiban személyesíti meg" - írja Palágyi Menyhért. 25 Még olyan történelmi-mondai témájú képtervein is, mint az eredetmonda Arany János-féle feldolgozása alapján készült vajdahunyadi freskó-ciklus, a ló- és az emberi mozgás ritmikus folyamatának, az általános emberi törekvéseknek, valamint az emberi élet és a természet szoros kapcsolatának az ábrázolásával és megfogalmazásával találkozunk. Az elkészült vázlatok egymás mellé helyezése mutatja, hogy fríz-szerűen kibontakozó cselekménysorról van szó, jóllehet az adott tér 26 az összefüggő képsor kialakítását nem igényelte. Jobbról bal felé haladva tudta volna a néző követni az eseményeket, amelyek során a magyar lovasok - némi pihenők közbeiktatásával - a szarvast és a nőket űzik, majd végül hazatérnek. A téma ilyen általános megfogalmazásában visszacseng a gyermek-frízekben már felvetett témakör, ez esetben mintegy rávetítve vagy beleszőve a történelmi-mondai elbeszélésbe: vándorlás, vadászat, a jövő álma, lány- vagy nőrablás, küzdés, nyugalom, éj - szerelem. A vázlatokat és a kartonokat Lyka Károly elemezte és vetette össze 1902-ben: „ha a kis kartonok egy részletét megkeressük [...] a nagy kartonokon, észrevesszük, hogy jelentékeny átalakításokat végzett rajtuk a művész. Miért? [...] Az összes különbség az, hogy a nagy kartonon egy-egy elváltozott gesztust látunk, egy ruházat redői más irányba omlanak, egy fej vagy
