Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

30. Hans Canon: Fiatal nő arcképe, 1857. / Bildnis einer jungen Frau, 1857. lóan vagy közvetlen, vagy családi megrendelésre készültek, csakúgy, mint Rosty Pál - Eötvös sógorának arcképe, amely reprezentatív jellege ellenére bensőségesen lírai szemléletet mutat (kai sz.'- 44.). Rosty Pál arcképének romantikus ihletettsége és hangulatának líraimelankolikus jellege rokon vonásokat mutat Anselm Feuerbach Julius Allgeyer rézmetsző 1858-ban keletkezett arcképével (24. kép). Székely intuitív képességének, lelki érzékenységének bizonyítékait vélhetjük felfedezni barátja Greguss János (kat. sz: 43.) és münchenipályatársa Izsó Miklós szenzitív arcképeiben. Az emberábrázolás titkos ereje érződik a Dobai János által elmélyülten elemzett Adalbert Stifter arcképén, amelyet a művész Heckenast Gusztáv, Stifter magyarországi kiadójának megrendelésére festett

95 (25. kép). Székely szavaival élve, mindig a „kifejezés megragadása

1

' vezette az arcképfestésben, így tudta sikeresen egyeztetni a reprezentatív megjelenést a karakterábrázolás specifikumaival, így kerülte el, hogy az olyan művei, mint Kelety Gusztávné, Siklóssyné vagy Fuchs Rudolfné arcképei a puszta morfológiai hasonlóság és a tetszetős külsőségek felszínes megjelenítésévé váljanak (kat sz-'- 73. és 72., 26. kép). Ezen arcképek láttán igazolódni látszanak Petrovics Elek gondolatai: „Székely arcképei éppen azzal a művészi jellemzéssel tűnnek ki, hogy távol van mind a fényképszerű szolgaiságtól, mind a hatáskereső külsőségektől..."

94

. Különösen fontossá válik ez a valóban hivatali megrendelések esetében, amelyeknél jól érzékelhető a művész azon törekvése, hogy a karakterábrázolás minél hangsúlyosabb legyen, ugyanakkor viszont minden karakter egyben egy típust is megjelenítsen. A tipizálással kapcsolatban Dobai János a következőket írja: „Arcképfestészetében szintén többet nyújt, mint az egyén vonásainak hű megörökítését: portréfestészete a XIX. század típusainak festészetünkben egyik legteljesebb, eszmeileg zárt egységet alkotó galériája."

95 Hivatali megrendelésre készített arcképeit szemlélve jól kirajzolhatóak ezek a típusok, Szalay László a tudós történész, Tóth Kálmán az író-politikus és a történész Horváth Mihály arcképei (kat. sz-'- 45., kat. sz.: 46. és 27. kép). E típusgaléria tagjai közé tartozik még Rottenbiller polgármester reprezentatív arcképe, amely Pest város polgármesteri hivatalának megrendelésére készült 1871-ben. A hivatalos megrendelések száma 1870 körül megszaporodik, jelezve, hogy Székely komoly hírnevet és rangot szerzett magának szakmájában. 1869-ben Deák Ferenc reprezentatív álló alakos arcképét festi meg Csanád vármegye számára, 1872-ben pedig a Kisfaludy Társaságtól kap megrendelést Kisfaludy Sándor, Toldy Ferenc és Tomoii Anasztáz arcképeinek elkészítésére.

9(1 írásbeli adataink vannak arra, hogy a Nemzeti Arcképcsarnok számára megfestette Arany János és Eötvös József portréit.

07 A lapok arról is beszámolnak, hogy Ipolyi Arnold megrendelésére elkészítette Bartakovics Béla egri érsek arcképét.

98 Az 1870-es évektől kezdődően, inkább az évtized második felében változás mutatkozik Székely portré 31. Thomas Couture: Ismeretlen hölgy arcképe, 1853. / Porträt einer unbekannten Dame, 1853.