Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

zák. A század második felétől egyre gyakoribbá váló, csak az arcra koncentráló, a külsőségeket elhagyó mellkép típusánál inkább a Rembrandt és Reynolds által képviselt elmélyült emberábrázolást igénylő szemléletmód átvétele a jellemző. Székely arcképfestészete a korai alkotóperiódusban mutat csupán némi egyenetlenséget. Legkorábbi portréinál a klasszikus hagyományokhoz való alkalmazkodás jelei mutatkoznak. Sophie Aichelburg 1858-ban festett arcképe minden valószínűség szerint előkép után készült, hiszen az ábrázolt - a kép hátán lévő felirat szerint 1829-ben már meghalt, így a kép - nyilván 25. Székely Bertalan: Adalbert Stifter arcképe, (részlet) 1863. / Bildnis des Adalbert Stifter, (Ausschnitt) 1863. 26. Székely Bertalan: Fuchs Rudolfné arcképe (Keresztélyné portréja), 1860-as évek. / Bildnis der Frau Rudolf Fuchs (Porträt der Frau Keresztély), 1860er Jahre. 27. Székely Bertalan: Horváth Mihály arcképe (tanulmány), 1887. / Bildnis des Mihály Horváth (Studie), 1887. a megrendelő kívánságát szem előtt tartva, az előképként szolgáló festmény vagy esetleg metszet stílusát követi (21. kép). Arcképfestészetének egészét többnyire az érzelmek kifejezését hangsúlyozó, romantikus szemlélet jellemzi, de kezdetben találkozunk néhány realistanaturalista szemléletű arcképpel is, mint az Öregasszony című akadémiai tanulmányfej vagy az Apja arcképe (kat. sz.: 12. és kat. sz.: 42.) és korai portrérajzai. A realizmus e szépítés nélküli, naturalisztikus szemlélete ez idő tájt a magyar festészetben teljesen példa nélküli. A német festészetben hasonló stílus- és