Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PRÉKOPA Ágnes: Rippl-Rónai József iparművészeti tevékenysége

Vallásos téma Az Ideálizmus és reálizmus tervével nagyjából egy időben készülhetett a Krisztus születése és halála című kárpitterv, amely hasonló kompozíciós megoldást képvisel.

41 A kettős jelenet elrendezése az utóbbi esetben eléggé egyértelműen ismétli az oltárkép és predella viszonyát, sőt az árkádíwel tagolt architektúrába helyezett jelenet faragott predella inspiratív hatására enged következtetni. Talán túlzás nélkül feltételezhető, hogy ez a kompozíciós megoldás ihlette az Ideálizmus... kárpitét, s így a Krisztus születése... kárpitnak ha nem is a terve, de legalább az alapgondolata valamivel korábbi. A Rippl-Rónai iparművészeti munkáit jellemző, a festői művekétől eltérő témaválasztás legnyilvánvalóbb példája a Krisztus születése és halála címet viselő kárpitterv. Rippl Emlékezései szerint az Ideálizmus... kivitelezésekor olvasta fel Lazarine-nak Balzac Jézus Krisztus Flandriában című „legendás elbeszélését". A kárpitterv ritka dokumentumként tanúskodik arról, hogy RipplRónait megérintette az alkatától végeredményben távol álló nabi szellemiség, s a novella különös atmoszférája nyomán megsejthetünk valamit a terv létrejöttét inspiráló hangulatból. A bibliai téma egyébként távol áll Rippl egész karakterétől - akárcsak az apokrif történet Balzacétól. A színes és gazdag költői nyelven íródott elbeszélésről irodalomtörténetileg aligha lenne igazolható az a feltételezés, hogy megelőlegezi a szimbolizmust; bizonyos azonban, hogy a szimbolisták saját gondolati és képi világukat ismerték föl benne.

42 A novellához, illetve a kárpitterv témájához mindenképpen nabi közvetítéssel juthatott Rippl-Rónai, és ebben leginkább Maurice Denis befolyását feltételezhetjük, hiszen a kárpit színhasználata, sőt a kereszthez járuló szent asszonyok figurái is az ő művészetét idézik. A kárpithoz készült korábbi, francia feliratos tervet Rippl később - talán ugyancsak Denis, esetleg valamelyik másik Nabi tanácsára - több részletben is módosította. Az irodalom általában a Sárga Krisztust említi a kompozíció kapcsán, holott a Gauguin festményén idézetként szerepeltetett, a trémalói feszület jellegzetességeit viselő, ikon értékűvé stilizált Krisztus-figura csak a későbbi változaton jelenik meg. Az első terven Krisztus alakja életszerűbb, háromnegyed profilból megrajzolt, a figurák ruhája díszesebb, glóriájuk pedig sajátos dekoráció, amely arról tanúskodik, hogy rajzolójuknak fogalma sem lehetett a keresztes dicsfény jelentéséről. Rippl a későbbi tervről feltehetően a baráti észrevétel hatására hagyta el a dicsfényeket, ezenkívül a Mária háta mögött álló fáról a virágokat, amelyek bizonyára pusztán dekoratív megfontolásból kerültek a kompozícióba. A motívum kezelése azonban arról tanúskodik, hogy Rippl még a legközvetlenebb nabi-hatást mutató művének alkotásakor sem tanúsít különösebb érdeklődést, sem pedig érzékenységet a szimbólumok iránt. Az említett két részlet korrekciója viszont a témával szemben elkötelezett, ugyanakkor Rippl-Rónait meggyőzni tudó művész véleményét feltételezi - amennyiben a javítás gondolata közvetlenül az első terv befejezte után, még Franciaországban felmerült. A fennmaradt későbbi változatot azonban Rippl az 1908-ra befejezett kivitelezéshez készítette, az Iparrajziskola 1906-ban megnyitott műhelye számára.

43 Nem zárható ki tehát az sem, hogy az áttervezés is csak ekkorra datálható, azaz a Keresztrefeszítés-ábrázolás Gauguin-reminiszcenciákat hordozó átfogalmazása és az ikonográfiái korrekciók is ekkor készültek. Ebben az esetben az érettebb művész „tanácsadó" közreműködése nélkül is felfedezhette az említett hibákat. Az alsó képmező (a „predella") jelenete a második terven csak néhány kisebb részletben módosul. Innen is eltűnnek a dicsfények, csak a Gyermek fejét jelöli sugárirányú vonalakból alkotott koszorú; az elöl térdelő király ruhája dísztelenebb, a kép előterében pedig megjelennek az első verzión még nem szereplő ajándékok: kehely, ládika, gyöngysor. Az árkádokkal jelzett térbe helyezett kompozíció lényegében a hagyományos történeti ikonográfiából indul ki, kombinálva a Jézus születése és a Háromkirályok imádása ábrázolások elemeit - még az ökör és a szamár is szerepel a rajzon. Ezt a tradíciót állítja szembe Rippl a saját korából vett hétköznapi tárgyakkal, a babakocsival, a bevetetlen ággyal és az „ottfelejtett" seprűvel. (Érdekes, hogy a rusztikus környezethez jobban illő Pásztorok imádásának jelenete helyett Rippl-Rónai a Háromkirályokat választotta - ez a sokkal gazdagabb szimbólumrendszert rejtő ábrázolási típus megint csak a naí?í'-hatást igazolja.) A királyok hódolatát kifejező kehely és ládika a hagyományra utal, a gyöngysor viszont nem a földi gazdagságnak az Istenszülő lábai elé helyezett szimbóluma, sokkal inkább Rippl-Rónai korának szellemében választott, nőnek szóló ajándék: ékszer, ha a maga műfajában egyszerű és szerény is. Ezek az anakronisztikus elemek derűssé, játékossá teszik az egyébként is könnyed, kicsit meseízű ábrázolást. Gauguin, akit joggal tekinthetünk Rippl egyik művészi példaképének, ugyanezt az eszközt egészen másképpen használja: az egyszerre történeti és földrajzi anakronizmus, a bibliai jelenet és a breton parasztasszonyok meghökkentő egymásmellettisége mélyebb spirituális tartalommal telíti képeit. Ez a kontraszt a legnagyobb intenzitással a Látomás mise után című képen valósul meg; a Sárga Krisztus inkább elbizonytalanítja a nézőt, hiszen a motívumok egységes festésmódja alapján „faragott képnek" és valós motívumnak is értelmezhetjük a feszületet. A Keresztlevétel [Zöld Krisztus) esetében viszont egyértelmű, hogy a faragott Kálvária révén a kétféle világ, a bibliai és a breton parasztoké csak áttételesen kerül kapcsolatba.

44 Rippl-Rónainál - Gauguinnel ellentétben - a többféle idősík egyidejű megjelenítése nem járul hozzá az ábrázolás értelmezésének elmélyítéséhez; az anakronizmus nem feszültséget kelt, hanem oldottabbá teszi a jelenetet. Carrousel Sajátos témaválasztás ez Rippl-Rónai „időtlen" témájú dekoratív művei között, hiszen a ringlispíl Rippl festészetéből ismert, a bevezető idézet szerinti „rá közvetlenül ható életből" merített motívum. A körhinta elsősorban látványossága miatt ragadhatta meg a művész