Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PRÉKOPA Ágnes: Rippl-Rónai József iparművészeti tevékenysége

figyelmét: a vurstli világának tarka színei, a forgás közben csapkodó, lobogó ruhák szokatlan formái nyújtotta „festői" lehetőségek több műfajra is elegendő témát biztosítanak. Az Insel számára készített dekoratív rajzsorozat

45 egyik darabját egy hasonlóképpen kis méretekkel jellemezhető, meglehetősen intim karakterű műfajba transzponálja: kísérleti kerámiakép születik, amelyiken feltűnik a „gömbölyűén folyékony barna kontúrozás", és a cloisonnizmust idéző megoldással

40 lényegében az egész felületet befedik a színes mázak foltjai, amivel a darab egyedül áll Rippl kerámiái között. Nő kertben Variációk soraként fogalmazódik meg a motívum a Les Vierges című litográfia-sorozatban, amelyet sajátos módon a hozzá utólag írott szöveg „illusztrál".

47 A sorozat Rippl által is sikerültnek tartott figurái és kompozíciói - a „dekoratív stílus" variációs lehetőségeivel élve különböző összeállításban, különféle csoportokat alkotva jelennek majd meg a későbbiekben készített terveken. Az olvasó kalapos nő képe változtatás nélkül szerepel egy könyvborítón,

48 míg az Almaszedőkön egybekomponálva látjuk viszont a Les Vierges három képét. A Négy nő a kertben című terven a sorozat kétalakos darabja jelenik meg újra, egy profilba forduló figurával és a Rózsát tartó nő alakjával kiegészítve, mely utóbbi jóval később a Primauera kompozíciójában is feltűnik. A Négy nő a kertben bal oldali alakja, azaz a Rózsát tartó nő figurája festményként tűnik fel először az ceuvre-ben, és csak később válik az iparművészeti alkotásokon visszatérő jellegzetes motívummá. A festmény jellegzetes színvilága és teljesen semleges háttere helyett azonban élénk színek és gazdag, változatos kertháttér jelenik meg a téma legismertebb feldolgozásán, a Vörösruhás nő címen ismert hímzett kárpiton, amely egykor az Andrássy-ebédlőt díszítette. A motívum „dekoratív stílusú" kiteljesítése, azaz a kárpit végső kompozíciójának kialakítása Maillol és a Nabik hatásáról tanúskodik, amelyet érdemes legalább két, rokon szellemiségű és hasonló kompozíciós megoldást alkalmazó példával illusztrálni. Az egyik legfontosabb mű ebből a szempontból Maillol Le jardin enchanté című hímzett kárpitja

49 (2. kép), amelynek központi figurája feleltethető meg a Vörösruhás nő alakjának. A téma és a kárpit kapcsán itt érdemes röviden kitérni Maillol iparművészeti munkásságára és annak RipplRónaira gyakorolt hatására, hiszen Rippl iparművészeti tevékenységét meghatározó módon befolyásolta két legközelebbi művész barátja (akikkel talán az is szorosabbra fűzte a kapcsolatot, hogy egyiknek sem volt anyanyelve a francia, s ez a „hiányosság" is ösztönözhette - indirekt módon - egy intenzívebb és közvetlenebb művészi dialógus kialakulását). Knowles komoly szerepet játszhatott Rippl sokat emlegetett ízlésének kialakulásában, míg Maillol hatását számos konkrét motívum is dokumentálja, a point lancé-val hímzett kárpitok műfajától egyes festői témákig.

50 Maillol - Rippl-Rónaihoz hasonlóan - whistleri ihletésű portrét festett idős 2. Aristide Maillol: Elvarázsolt kert. Hímzett kárpit, 1894-95. Párizs, Fondation Dina Vierny - Musée Maillol I Enchanted garden. Embroidered tapestry, 1894-95. Paris, Fondation Dina Vierny - Musée Maillol nőrokonáról (Tante Lucie, 1890 körül), a „fürdőző nők" téma pedig nem csupán festményein és grafikáin szerepel, hanem egy kárpit számára készített kartonján is.

51 Mindketten nagy előszeretettel és igen gyakran ábrázoltak női profilokat - Rippl saját ötlete lehetett, hogy valamilyen apró kiegészítő motívummal „igazolta" a beállítást: a nőalak megszagolja a kezében tartott virágot, medaillont néz stb. Maillol - Rippl-Rónaival ellentétben - kiemelt fontosságot tulajdonított a műveihez használt anyagnak: festői pályája indulásakor zsákvászonra festett, kárpitjaihoz maga kutatott fel régi fonalfestő anyagokat és eljárásokat, kerámiáihoz különleges mázakat kísérletezett ki, fametszeteihez pedig maga állította elő a papírt. Rippl viszont csak „látásból" ismerte a kézműves technikákat, és úgy tekintette, hogy ha ott állt a kivitelező mester mellett, akkor ezzel a tárgyat már maga „csinálta" -