Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

ni (mert meglehet, hogy már eldanoltad a szomorú nótát kiállításom fölött!), fölajánlom neked - barátságból azt a hosszú fekete női alakot (virágvázával a kezében). Nekem nagy örömet szerzel azzal, ha emlékbe tőlem elfogadod..." Nem tudjuk, hogy végül mi kényszerítette rá Lazarine-t a mű eladására. Mattyasovszky Zsolnay László a Magyar Művészet. 1935. 3. számában Ballá Adolfné pécsi gyűjteményéről szóló ismertetésében még nem említi a képet, ám 1937-ben már az ő tulajdonaként állítják ki az Ernst Múzeumban rendezett emlékkiállításon. Mikor történt az újabb tulajdonosváltozás, forrás híján kideríthetetlen, de 1952-ben már bizonyosan Bedő Rudolf birtokolja. Rippl-Rónai az Emlékezéseiben megnevezett művei közül ezzel, a minimális eltéréssel két példányban megfestett „arcképpel" foglalkozik a legtöbbet. „Mme Leroy d'Etiolles

2 női festőiskolájába többször elmentem és tanáccsal, festőeszközökkel segítettem tanítványainak. Maga a művésznő »beerkezettebb« művész volt nálamnál, hisz aranyérmes kitüntetettje volt a régi szalonnak, ugyanaz az asszony, kit kétszer is lefestettem mint hosszú, fekete ruhás alakot, amint mindkét kezével a magasba nyúl egy vázával."

3 Máshol így ír, korai műveit sorolván: „...fekete ruhás nő, amely »Arckep« nevet viselt, noha háttal fordul a nézőnek és arcából is alig mutat valamit".

4 Megismerkedésükről, együttműködésükről egykorú dokumentum is akad. „Az utóbbi időben felfedezett engem egy francia festőnő, a ki a Salonban 2

0d osztályos medáliát nyert - idősebb hölgy, férjes és gyermekes, sok talentummal, mint művésznő, mégis engem tart mesterének, aki soha medáliát nem kaptam; nem képes nélkülem festeni, még kevésbé rajzolni - Szerintem sokat tud, de még sem eleget; főleg az hibázik belőle ami honfitársainak legnagyobb részét karakterizálja, hogy sok a tudás de kevés a művészet

, - örökös ingadozás és a sötétségben való botorkálás. Most egy női portraitot fest - én rajzoltam föl neki az óriási vásznat, és én föstöttem meg a fejet. Nem találod, hogy különös sors jutott osztályrészemül, Pesten visszautasítják a képemet,

5 Parisban pedig kitüntetett híres festőknek kell corigálnom; mesterük lenni. Most már nem tudom, hogy ezeknek ment-e el az eszük, vagy a pestiek tespednek penészes butaságban. Ezerszer csókol benneteket, mindnyájatokat, szerető bátyád Jóska. Rónai 65 rue de Villiers 65, Neuilly sur Seine, France, 1894. febr. 24. Érdekes, hogy a fenn említett festőnőnek két festőiskolája van, sok tanítvánnyal - többször felkér, hogy ezeknek is corigáljak."

6 Az utóiratnak a festőiskolára vonatkozó megjegyzése minden kételyt kizár, ami az emlékezésekben és a levélben említett festőnő azonosságával kapcsolatban esetleg felmerülhetne. Forrásaink szerint 1895 februárjában Brüsszelben a „La Libre Esthétique" tárlatán

7 állították ki először Ripplnek ezt a „legnabisabb" képét. Mindezek ismeretében nem kerülhető meg a kérdés, mikor keletkezett a mű? A válasz kézenfekvő: 1894 tavasza és decembere között, ahogy azt már Genthon István is feltételezte. Ezt bizonyítja az is, hogy az „Arckép" az 1894. évi Mars-mezei Szalonban még nem szerepelt, de az ott sikert aratott képei, az Öreganyám és a Kuglizok társaságában küldi Brüsszelbe, 1895-ben. A logikus felelet fölötti örömöt azonban beárnyékolja az a tény, hogy a festmény nemcsak jelzett, mint párdarabja,

8 de datált is, mégpedig 1892-re. Feloldható-e az ellentmondás? Térjünk vissza az 1894 februárjából idézett levélhez! Rippl-Rónai részlete-