Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

sen beszámol Mme Leroy d'Etiolles koráról, családi álla­potáról, munkakapcsolatukról, de szót sem ejt arról, hogy megörökítette volna, vagy megörökíteni szándé­kozná a művésznőt. A festőnővel való ismeretségére utaló „utóbbi időben" sem igen vonatkoztatható 1892­re, hiszen tudjuk, hogy Ödön öccsével rendszeres és meghitt levelezést folytatott. Az Arcképet Rippl Emlékezéseiben a Palais Gallierá­ban kiállított művei közé sorolja. 9 A kollekcióról megje­lent kritikák azonban nem említik, pedig ezek alapján a bemutatott hatvan műből tizennyolc rekonstruálható. 10 A Rippl által is fontosnak tartott „korai főművek" csak első gyűjteményes kiállítása, ahogy ő nevezi, kollektív tárlata után jelennek meg a nyilvánosság előtt: a Nő fe­hérpettyes ruhában 1892 decemberében Budapesten, majd 1893 tavaszán Párizsban, a Két gyászruhás nő (Szobában) társaságában, ugyanazon év őszén a Bare de Boutteville Galériában egy rajz mellett ismét az Alvó nőt (Femme dans un lit) állítja ki. 1894 áprilisában a Mars-mezei Szalonban a Kuglizok és különösen az Öreganyám kelt feltűnést. Ezután következik a Karcsú nő vázával brüsszeli debütálása. Rippl-Rónai a párizsi Szalonra és a műcsarnoki kiál­lításokra kezdettől fogva a legújabb, saját véleménye szerint is reprezentatív képeit küldte. Ebből pedig az kö­vetkezik, hogy a Munkácsy hatása alatt készült festmé­nyek és a stílusváltás idejéből való nagy művek egyaránt keletkezésük sorrendjében kerültek a nyilvánosság elé. „Öregmama képe" - ahogy Rippl szívesen nevezte ­meghozta számára nemcsak a teljes szakmai elisme­rést, hanem a Nabis csoport tagjaival való szorosabb ismeretséget is. 12 Hogy ez pontosan mikor történt, nem rekonstruálható, de forrásaink alapján viszonylag jól körülhatárolhatóan 1894 késő tavaszára, nyár elejére tehető, hiszen a Revue Blanche augusztusban közli Rippl egyik litográfiáját. (Lámpánál olvasó nő, kat. sz.: 162.) A szimbolizmus iránti érdeklődése már a Kalitkás nő témaválasztásában megfigyelhető, 13 de itt még „egy ha­gyományosabb" ábrázolásmódról van szó u A Nő fehér­pettyes ruhában a japanizmus hatásáról, az Öreg­anyám a Gauguin-rajongó Maillol által közvetített elvek megértéséről tanúskodik. Rippl szakmailag és szellemi­leg készen állt arra, hogy az immár első kézből, Maurice Denis-től kapott Nabis-eszményeket képpé transzponál­ja. Mme Leroy d'Etiolles törékeny szépsége, éteri sugár­zása, mely ma is átsüt a képen, bizonyára nem hagyta érintetlenül Rippl-Rónait sem. Nyilván ezt leplezendő kap levelében oly nagy hangsúlyt kapcsolatuk tisztasá­ga, szakmai jellege. 15 A határozott kontúrokkal megraj­zolt, sötét színekkel, nagy dekoratív foltokban felrakott festmény e sajátos, megkísértettséggel átszőtt viszony lenyomata. A légies figurát a mély háttérből kiemelő, vi­lágító kontúr színe dicsfénybe vonja Mme Leroy d'Etiolles alakját. A festőtől elforduló, vázáját magasan felmutató karcsú nő a tisztaság és ártatlanság jelképévé magasztosul. 16 Végezetül vissza kell térnünk ahhoz a kérdéshez, hogy feloldható-e a források alapján kibontható keletke­zéstörténetből és a kép datálásából fakadó ellentmon­dás? Lehetséges-e, hogy az 1894-ben készült festményt 1892-re datálja mestere? Képeiről szólván Rippl-Rónai maga hivatkozik arra, hogy „nem szoktam rájuk évszámokat írni". 17 Egy 1899­es forrás szerint az is előfordult, hogy jelzés nélkül állí­totta ki műveit. 18 Mindezek ismeretében jogosan tételez­hetjük fel, hogy ebben az esetben is később, a csalóka emlékezetre hagyatkozva datálta Rippl-Rónai ezt a leg­franciásabb, s hozzá oly közel álló főművét. Cs. M. 1. Rippl-Rónai Kelenhegyi úti műtermében a Karcsú nő vázával című kép előtt. Máté Olga [elvétele, 1910. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum I Rippl-Rónai in his studio in Kelenhegyi street, in front of his picture Slender Woman with a vase. Photo by Olga Máté, 1910. Kaposvár, Rippl-Rónai Museum 1 Rippl-Rónai József levele öccsének, Ödönnek. 1906. február 8. Genthon 1969. 148. 2 Le Roy d'Etiolles, Hélène: zsáner- és portréfestő. Londonban szü­letett francia szülőktől 1866. június 10-én. Benjamin Constant nö­vendéke volt. A Salon des Artistes Français rendszeres kiállítója. Ki­tüntetései: médaille de 3 me classe 1890, mention honorable 1900, médaille d'or 1921. Halálozási adatait nem sikerült kiderítenem. A to­vábbiakban Rippl-Rónai írásmódját használom a művésznő említése­kor. 3 Rippl-Rónai 1957. 112. 4 Uo. 40. Az emlékezésekből az is kiderül, hogy a Rippl-Rónai által oly igen megbecsült, s később Szinyei Merse Pál tulajdonába került Sesshiu ecsetrajzokat „Mme Leroy de Etiolles-nak, a Szalonban már akkor kitüntetet művésznőnek férje, a mindig utazó hajós" hozta Ja­pánból. Rippl 1957. 60. 5 Bernáth Máriától tudjuk, hogy 1893. szeptember 27-én három ké­pet küldött a téli tárlatra. Bernáth Mária: Rippl-Rónai József kapcsola-

Next

/
Oldalképek
Tartalom