Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak
sen beszámol Mme Leroy d'Etiolles koráról, családi állapotáról, munkakapcsolatukról, de szót sem ejt arról, hogy megörökítette volna, vagy megörökíteni szándékozná a művésznőt. A festőnővel való ismeretségére utaló „utóbbi időben" sem igen vonatkoztatható 1892re, hiszen tudjuk, hogy Ödön öccsével rendszeres és meghitt levelezést folytatott. Az Arcképet Rippl Emlékezéseiben a Palais Gallierában kiállított művei közé sorolja. 9 A kollekcióról megjelent kritikák azonban nem említik, pedig ezek alapján a bemutatott hatvan műből tizennyolc rekonstruálható. 10 A Rippl által is fontosnak tartott „korai főművek" csak első gyűjteményes kiállítása, ahogy ő nevezi, kollektív tárlata után jelennek meg a nyilvánosság előtt: a Nő fehérpettyes ruhában 1892 decemberében Budapesten, majd 1893 tavaszán Párizsban, a Két gyászruhás nő (Szobában) társaságában, ugyanazon év őszén a Bare de Boutteville Galériában egy rajz mellett ismét az Alvó nőt (Femme dans un lit) állítja ki. 1894 áprilisában a Mars-mezei Szalonban a Kuglizok és különösen az Öreganyám kelt feltűnést. Ezután következik a Karcsú nő vázával brüsszeli debütálása. Rippl-Rónai a párizsi Szalonra és a műcsarnoki kiállításokra kezdettől fogva a legújabb, saját véleménye szerint is reprezentatív képeit küldte. Ebből pedig az következik, hogy a Munkácsy hatása alatt készült festmények és a stílusváltás idejéből való nagy művek egyaránt keletkezésük sorrendjében kerültek a nyilvánosság elé. „Öregmama képe" - ahogy Rippl szívesen nevezte meghozta számára nemcsak a teljes szakmai elismerést, hanem a Nabis csoport tagjaival való szorosabb ismeretséget is. 12 Hogy ez pontosan mikor történt, nem rekonstruálható, de forrásaink alapján viszonylag jól körülhatárolhatóan 1894 késő tavaszára, nyár elejére tehető, hiszen a Revue Blanche augusztusban közli Rippl egyik litográfiáját. (Lámpánál olvasó nő, kat. sz.: 162.) A szimbolizmus iránti érdeklődése már a Kalitkás nő témaválasztásában megfigyelhető, 13 de itt még „egy hagyományosabb" ábrázolásmódról van szó u A Nő fehérpettyes ruhában a japanizmus hatásáról, az Öreganyám a Gauguin-rajongó Maillol által közvetített elvek megértéséről tanúskodik. Rippl szakmailag és szellemileg készen állt arra, hogy az immár első kézből, Maurice Denis-től kapott Nabis-eszményeket képpé transzponálja. Mme Leroy d'Etiolles törékeny szépsége, éteri sugárzása, mely ma is átsüt a képen, bizonyára nem hagyta érintetlenül Rippl-Rónait sem. Nyilván ezt leplezendő kap levelében oly nagy hangsúlyt kapcsolatuk tisztasága, szakmai jellege. 15 A határozott kontúrokkal megrajzolt, sötét színekkel, nagy dekoratív foltokban felrakott festmény e sajátos, megkísértettséggel átszőtt viszony lenyomata. A légies figurát a mély háttérből kiemelő, világító kontúr színe dicsfénybe vonja Mme Leroy d'Etiolles alakját. A festőtől elforduló, vázáját magasan felmutató karcsú nő a tisztaság és ártatlanság jelképévé magasztosul. 16 Végezetül vissza kell térnünk ahhoz a kérdéshez, hogy feloldható-e a források alapján kibontható keletkezéstörténetből és a kép datálásából fakadó ellentmondás? Lehetséges-e, hogy az 1894-ben készült festményt 1892-re datálja mestere? Képeiről szólván Rippl-Rónai maga hivatkozik arra, hogy „nem szoktam rájuk évszámokat írni". 17 Egy 1899es forrás szerint az is előfordult, hogy jelzés nélkül állította ki műveit. 18 Mindezek ismeretében jogosan tételezhetjük fel, hogy ebben az esetben is később, a csalóka emlékezetre hagyatkozva datálta Rippl-Rónai ezt a legfranciásabb, s hozzá oly közel álló főművét. Cs. M. 1. Rippl-Rónai Kelenhegyi úti műtermében a Karcsú nő vázával című kép előtt. Máté Olga [elvétele, 1910. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum I Rippl-Rónai in his studio in Kelenhegyi street, in front of his picture Slender Woman with a vase. Photo by Olga Máté, 1910. Kaposvár, Rippl-Rónai Museum 1 Rippl-Rónai József levele öccsének, Ödönnek. 1906. február 8. Genthon 1969. 148. 2 Le Roy d'Etiolles, Hélène: zsáner- és portréfestő. Londonban született francia szülőktől 1866. június 10-én. Benjamin Constant növendéke volt. A Salon des Artistes Français rendszeres kiállítója. Kitüntetései: médaille de 3 me classe 1890, mention honorable 1900, médaille d'or 1921. Halálozási adatait nem sikerült kiderítenem. A továbbiakban Rippl-Rónai írásmódját használom a művésznő említésekor. 3 Rippl-Rónai 1957. 112. 4 Uo. 40. Az emlékezésekből az is kiderül, hogy a Rippl-Rónai által oly igen megbecsült, s később Szinyei Merse Pál tulajdonába került Sesshiu ecsetrajzokat „Mme Leroy de Etiolles-nak, a Szalonban már akkor kitüntetet művésznőnek férje, a mindig utazó hajós" hozta Japánból. Rippl 1957. 60. 5 Bernáth Máriától tudjuk, hogy 1893. szeptember 27-én három képet küldött a téli tárlatra. Bernáth Mária: Rippl-Rónai József kapcsola-
