Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal

JEGYZETEK Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1990. 35. További Rippl-emlékek még 30., 33., 34., 38., 56., 58.; valamint Csók István: Rippl-Rónai és én. Nyugat, 1935. 360. 2 Szűkebb müncheni köréből Kéméndy Jenő pályázott, a győztes Koroknyay Ottó lett. A 6000 frankos ösztöndíj reményében 1888-ban és 1890-ben Rippl is részt vett a pályázaton, de hiába, előbb Pataky László, utóbb Halmi Artúr volt a nyertes. Vö. Petro­vics [1942] VIII.; Genthon 1969. 134. 3 Boros Judit és Csernitzky Mária szíves adatközlése. Vö. még Rippl-Rónai 1957. 31-47., 50. 4 Ezt a hipotézist először Bernáth 1989. 204. vetette fel. Azóta megszületett a Pont­Aven teljes történetét feldolgozó monográfia is, mely ugyan nem említi Ripplt, tehát e kér­dést sem tisztázza, de sok érdekes részletis­meretet nyújt: André Cárion: Les Peintres de Pont-Auen. Rennes, 1994. Lásd még Rippl­Rónai 1957. 39., 147. A Nabis körrel foglal­kozó kollégák viszont szinte mindenütt azt a tetszetős, ám megalapozatlan hipotézist kö­vették, mely Gauguin és Rippl találkozását Pont-Avenbe helyezi. 5 Rippl-Rónai 1957. 147. 6 Destremau, Frédéric - de La Chatrem, Thibault: Anquetin, La Passion d'être Peintre. Galerie Brame et Lorenceau, Paris, 1991. Doc. 31; Bernard, Emile: Louis An­quetin. Gazette des Beaux-Arts, 1934. feb­ruár, 108-121. 7 165. sz. a világkiállítás katalógusában. Degas főként azt csodálta meg a képen, hogy a fekete háttér végtelen mélységet érzé­keltet - mintha a hölgy éppen Watteau bar­langjába lépne. Vö. Dorment, Richard­MacDonald Margaret: Whistler. London, Tate Gallery - Párizs, Musée d'Orsay - Wa­shington, National Gallery of Art 1995. 210-212. kat. sz. 130. 8 Az itt reprodukált kép közelebbi analó­gia Rippl néhány művéhez, de nincs datálva. Rippl egészen biztosan láthatta a világkiállítá­son Roger Marx műkritikus portréját, vala­mint ugyanakkor a Szalonon a Meghittség című nagyobb kompozíciót (ma a Musée d'Orsay állandó kiállításán). Ennek hatalmas közönség- és sajtósikere vezette be Carrière igazi elismertetésének korszakát. Vö. Zimmermann, Michael F. In: Eugène Car­rière. Musée de Strasbourg, Ancienne Douane, 1996-97. 104. kat. sz. 16. 9 Fiatal nő gyászban, 1889. Vö. Monnier, Geneviève: Pastels du XIX 3 siècle. Musée du Louvre, cabinet des dessins, Musée d'Orsay. Paris, 1985. 57-59. 48. sz. Ez a mű 1997-ben a Musée d'Orsay század­végi pasztelleket bemutató termében volt ki­állítva, közelében Denis, Rippl és mások ro­kon törekvéseivel. 10 Lásd Pewny 1940. 31.; R.: Petrovics [1942] 2. " Manet-val kapcsolatos élményeiről £m/é/cezéseíben mir a Munkácsy-korszakkal kapcsolatosan szót ejtett. Csók István (i.m. 35) szerint is egyike lehetett első lelkesítő pá­rizsi kiállítási tapasztalatainak. Ha megnézzük a Musée d'Orsay egyik pasztell-kabinetjében Manet: La viennoise, Irma Brunner 1880 kö­rüli arcképét, ezen nem is csodálkozhatunk, amint Degas-hoz vonzódásán sem. A ma­gyar közönség nevelése céljából és mellesleg saját törekvéseinek elfogadását előkészíten­dő, Rippl megjelentetett Modern festés cím­mel egy cikket a Magyar Szalon, 1894. 2. számában (61-64.), mely így kezdődik: „A festőművészetnek három modern úttörője van Franciaországban: Manet, Degas, Puvis de Chavannes. Mind a három réme az aka­démikus festőknek, ők azok, akik a banális, kommerciális és konstruált irány ellen foly­tatnak irtó háborút." Degas-nak külön cikket szentelt: Degas apró emlékeimben. Nyugat, 1917. II 631-634. Mindhármukról írt az Em­lékezéseiben is. - Forainhez lásd Kelp Anna: AXIXsz.-i magyar festészet viszonya a fran­cia festészethez. Budapest, 1928. 113., va­lamint Rippl-Rónai 1957. 104. ugyanitt Besnard-ról 105-106. 12 La Nuit étoilée, Arles, 1888. o.v. 72,5 X 92 cm. Vö. Patin, Sylvie in: De l'lmpressio­nisme a l'Art Nouveau. Acquisitions du Mu­sée d'Orsay 1990-1996. Paris, Musée d'Or­say 1996-97. 142-143. 13 Salon des Artistes français. Paris, Pa­lais des Champs-Elysées 1889. 2287. La pe­tite boudeuse; 3779. Vieillard-fusain; 5447. Clne gravure: Portrait de l'abbé Liszt. 14 Genthon 1969. 136. 15 Rippl-Rónai 1957. 141. - Isabelle Cahn az 1888-as évnél sorolja fel Ripplt is Julian-növendékként, Denis, Ibels, Ranson, Sérusier, Vallotton, Vuillard, Bonnard mellett, az 1993-as párizsi Nabis katalógus kronoló­giájában, 474. Bonnard és Rippl kivételével azt is pontosítja, ki melyik évben volt beirat­kozva. Vuillard-nak Rippllel azonos tanárai voltak. 16 Pewny 1940. 100. 17 Rippl-Rónai 1957. 48. 18 Petrovics [1942] VIII. 19 Paris, Palais des Champs-Elysées, Exposition des Artistes vivants, 1890. 3291. Deux études, pastels. - Paris, Champs de Mars, Société Nationale des Beaux-Arts 1891. 1225. Tête blonde, (pastel); 1226. Femme brune (pastel) - 1892. 855. Portrait d'une Jeune Fille. 20 MNG Adattár, ltsz.: 51 18/I./19 dátum nélküli sajtókivágás, a pasztelleket vásárolni kívánó Edmund Taigny és Saint-Marceaux anyagainak társaságában. Vö. Rippl-Rónai 1957. 41., 48., 87.; Genthon 1969. 137-138. 21 Rippl-Rónai 1957. 70. Lázár Bélához írt levele 1910. december 15. MNG Adattár, ltsz.: 3654/939-23. A Nabik többnyire a Salon des lndépendants-ra küldtek műveket, kevésbé a Mars-mezőre, ezért is kár, hogy Rippl ennyire makacsul távol tartotta magát az előbbitől. 22 1893. Párizs. Préface Camille Mauclair. 13. old.: Ripp-Ronai [sic!]. 152. Femme dans un lit; 153. Dessin. 23 A festő 1887-es és 1889-es kiállításán szerepelt a román származású hercegnő portréja, az ábrázolt tulajdonából. Van Gogh annyira lelkesedett ezért az arcképért, hogy Theo bátyjának is írt róla. Rippl bizonyára lát­ta mindkét kiállítást. Vö. Puvis de Chavannes. Paris, Grand Palais - Ottawa, Galerie Nationale de Canada, 1976-77. 189-190. kat. sz. 169. 24 Vö. Wattenmaker, Richard, J.: Puvis de Chavannes and the Modem Tradition. Art Gallery of Ontario, Toronto, 1975. 110. kat. sz. 49. 25 Vö. Frèches-Thory: Les Nabis, sources d'un mouvement, in: Frèches-Thory-Per­ruchi-Petri (ed) 1993. 29-30.; Eugène Car­rière et le symbolisme. Paris, Orangerie des Tuileries 1949-50. 68-69. 26 Perruchi-Petri: Les Nabis et le japo­nisme, in: Frèches-Thory-Perruchi-Petri (ed.) 1993. 33-59.; Gellér 1987. 27 Rippl-Rónai 1957. 51-53., 146. Vö. Le Normand-Romain, Antoinette, in: Maillol. Saint-Tropez, Musée l'Annonciade 1994.; Berger, (Jrsel-Zutter, Jörg: Aristide Maillol. Berlin, Georg-Kolbe-Museum - Lausanne, Musée Cantonal des Beaux-Arts 1996 ­Bremen, Gerhard Mareks Museum 1996-97 - Mannheim, Städtische Kunsthalle 1997. Sok érdekes új adatot közöl, bár némileg el­lentmondásban az 1993-as zürichi Nabis ka­talógus Maillol-anyagával. 28 MNG Adattár, ltsz.: 4669/1. A töredé­kes, datálatlan levélre valaki 1887-89-es dá­tumot írt, ez azonban a többi adatból kikö­vetkeztetve téves, csak 1890 lehet. 29 Rippl-Rónai 1957. 34-38.; újságkivá­gat dátum és helymegjelölés nélkül: MNG Adattár, ltsz.: 5118/1.18. Külföldön tartózko­dása idején végig gondja volt arra, hogy Ödön öccsén keresztül a szerkesztőségekbe küldött sajtóhírek segítségével itthon ne me­rüljön feledésbe a neve, és ha hazatér, zökke­nőmentesen kapcsolódhasson be a magyar művészeti életbe. 30 Pierre Louis (Maurice Denis álneve): Définition du néo-traditionnisme. Art et Critique, 1890. augusztus 23. és 30. Magya­rul: A neotradicionalizmus meghatározása, in: A szimbolizmustól a klasszicizmusig. Maurice Denis elméleti írásai. Budapest, 1983. 25-35. Denis-nek végül nem sikerült elterjesztenie ezt az elnevezést. Kényszerű­ségből elfogadta a szimbolizmushoz való so­rolásukat, ám folytonosan a szintetizmus szót állította előtérbe, és nem győzte hang­súlyozni az irodalmi szimbolizmustól mar­kánsan elváló karakterüket. Írásaiban mind­erre számos példa található. 31 Denis, Maurice: A szimbolizmus kora című élményszerű időskori összegezése, mely lényegében csoportjuk és törekvéseik fejlődéstörténete, 1934 márciusában jelent meg a Gazette des Beaux-Arts-ban, 165. Magyarul: Denis i. m. 1983. 47. 32 Paris, Musée d'Orsay-ben. Vö. Per­ruchi-Petri elemzését az 1993-as Nabis kata­lógusban. 143-144. 33 Vö. Lacambre, Geneviève cikkét a Whistler-katalógusban (lásd 7. jegyzet) 141-143. 34 Genthon 1969. 139. 35 Monnier 1985. 297. sz., 237. (lásd 9. jegyzet). A „nő virággal" elterjedt motívumá­hoz hoz analógiát Redon egy szénrajzával (1890-95), Otterlo Rijksmuseum, Kröl­ler-Müller - A témával foglalkozik még Sza­badi Judit: Ábrázolási típusok a századfor­duló magyar művészetében. Ars Hungarica 1977. 1. sz. 32., 36. Rippl-Rónai az 1895-ös Mars mezei szalonon is kiállított egy ilyen tár­gyú művet, melyet lehetetlen azonosítani konkrét képpel. 36 LArt et la vie en France à la Belle Epoque. Fondation Paul Ricard-Bader, 1971. szeptember-október. 275. Fiatal női figura, 37 X 30 cm; 276. ua. 39 x 32 cm; 277. Akt, 41 X 32 cm. Mind olaj, vászon, 189l-re szig­nált és datált, az első kettő Jérôme Bun-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom