Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

103. Szobarészlet, 1910 után Part of a room, after 1910 Olaj, karton; 67,5x93 cm J. j. [.: Rónai Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 80.4.3 Proueniencia: a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum vétele a BÁV 53. aukcióján 1980. december 10-én. Kiállítua: 1980. december a BÁV 53. aukciója 229. R.; 1981 Kaposvár Rippl-Rónai Emlékmúzeum Irodalom: Horváth 1995. R.: 124.; Genthon MTA MKCS-C-I-36/2453 Rippl-Rónai korábbi intérieur témáitól eltérően, monumentalitást és erőt sugároz a Szobarészlet című, a dekoratív korszakba tartozó mű. Vizsgálata során alkalmunk nyílik megismerni Rippl berendezési elveit. A művész Róma-hegyi otthonának falait élénk, telített színekkel festette be. Az egyszerű, sík mennyezettel záródó szobákban a boltív illúzióját keltő megoldással élt úgy, hogy a falak felső sarkaiban lekerekíttette a kifestendő felületet. Ennek módját és a bútorozás választékosságát is szemlélteti képünk. A ház földszinti középső szobájából, a társalgóból különös betekintés nyílik a szomszédos szobába. A terek egymásba kapcsolódását alig érzékeljük, mert a két egymásba nyíló szoba homloksíkkal párhuzamos falai azonos tónusú kék színűek. A kék falsíkon barna kontúrral előrajzoltan, az átjáró ajtónyílás világlik. Az íves átjáró által bezárt síkban helyezkedik el a szomszédos szoba sűrű négyszögekkel osztott, merev állású ablaka. A zöldesszürke ablakkeret a fehér fényt áteresztő és felaprózó rácsozatával a kompozíció egyik pólusává alakult. A modern formátumú, kék-fehér architektúra által uralt képtér baloldalán a művész elhelyezett egy öreg, fekete kredencet, mely egy Piacsek bácsis képről ismerős már (kat. sz.: 80.). A domború tetejű, parasztbarokk tálaló ódon hatású karaktere és feketesége miatt az ablaknak kompozicionális ellenpólusa. Rippl-Rónai képe egy szentély méltóságát sugározza. A vérvörös terítővel letakart asztalok, a hideg, világos tér, az ellentétek feszültségét keltik. Lényegesen más szobabelső ez, mint Vuillard-éi, aki a tapéták és a női ruhák anyagának japános rajzú hangsúlyaival szinte a bujaságig gazdagította képeit.

1 Egy kompozíciós átkötés: két kicsi fekete kép a túlsó szoba padlóján a falhoz támasztva - a stabilitást szolgálja. Ezt az ideiglenes képelhelyezést már párizsi otthonában is alkalmazta a művész. Az egyik kép fehér főkötős asszonyt ábrázol, ez Rippl-Rónai anyai dédanyjának régi arcképe. A mellette álló, csak félig látható arcképen a dédapa, Windisch építész. Ok itt a szekrénnyel azonos lényegűek. Múltat idéző emléküket a bútor őrzi szilárdan, amely az alatta izzó vörös, sárga színek által az ősi tűzhely, egy kandalló vonzásával hat. A síkszerűen ábrázolt ebédlőasztal és a székek egy keskeny, alsó sávban, vitális festői impulzusokat hordozva