Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek
alapozzák meg a fölébük épített elemek rendjét. A pirosterítős asztal jobb sarkán az aranysárga almák szertelen, vidám benyomást keltenek. Játékuk visszhangra talál a kredenc szélén. Minden más dolog kimért, fegyelmezett. Plasztikus árnyékolást csak egy nagy, ultramarinkék üvegvázán, az almákon és egy élénkpiros terítővel letakart kerek asztalon tapasztalunk. Ez az együttes jelöli ki a téri mélységet, továbbá nélkülözhetetlen kapcsolódást biztosít a két pólus között. A nagy hangsúlyokra szervezett képben szűkösen adagoltak a csendéleti elemek. Rafinált fogás a falon lógó egyetlen kis kép elhelyezése a jobb szélen piros keretben, és üdítőek a fekete szekrény tükröződő üvegablakai. H. J. 1 Petrovics [1942] XXI. 104. Kaposvári műterem, 1911 (A műtermem Kaposváron) The studio in Kaposvár, 1911 Olaj, karton; 48x67,5 cm J. j. I.; Rónai. A kép hátoldalán a művész írása: Kaposvári műtermem 1911. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 82.7.1 Proueniencia: egykor a Podolini család tulajdona. A kaposvári RipplRónai Múzeum a BÁV 58. aukcióján 1982. december 15-én vásárolta meg. 1. A Kaposvári műteremben Rippl-Rónai, Lazarine és Anella 1911. Fotó: Langsfeld fiai Kaposuár. Kaposuár, Rippl-Rónai Múzeum I Rippl-Rónai, Lazarine and Anella in the Kaposvár studio. 1911. Photo: Langsfeld's sons, Kaposuár. Kaposuár, Rippl-Rónai Museum Kiállítua: 1911 Rippl VI. terem 42.; 1982. december BÁV 58. aukciós kiállítása 158. R. Irodalom: Horváth 1988. 31.; Horváth 1995. R.: 126. A festmény előzménye egy fénykép. Ezen a művész áll profilban, műterme közepén kezében palettával, s távolabb az ablaknál Lazarine és Anella tekintenek kifelé. A helyszín a vincellérház. Mivel a vincellér elfért a hosszú parasztház egyik felében, a művész kis átalakítást végeztetett a ház másik felében. Az északi oldalon az apró ablakok helyébe két nagyot tetetett, a sötét mennyezetgerendázatot fehérre, a falakat krómsárgára festette. Bútorzata: egy kanapé, egy pirosra festett komód, paravánnal elkerített mosdótál, álló fogas, tükör, fekete zongora, perzsaszőnyeg, asztal a festékeknek, és a festőállvány. Itt volt a képraktár is, amelyet 1922-ben kiraboltak. Rippl-Rónai rendet tartott a műtermében. Néhány itt készült „kukoricás stílusú" képe, mint a jelenlegi is, pontos leltár a berendezésről. Mindegyik tárgy pittoreszk motívummá vált. Ha személyek voltak is a képen, a tárgyakkal egyenrangú, mellérendelt jelentőségűek lettek. Ez az elv végigkíséri a művész összes korszakát. Most a dekorativitás a fő szempont. Az egyre lazábban sorjázó pettyek alkalmazásához - a rosszallók véleménye ellenére - az „egyéni faktúra" megteremtése jogán ragaszkodott. Hiába dicsérték kollégái a korábbi évek kedves, intim intérieurjeit. Rippl a végére akart járni a megkezdett szisztémának. A fejlesztés azon fokán festette Kaposvári műterem című alkotását, amikorra már minden fortélyát kiismerte és egyszerre több stílusalakító tényezőt tudott alkalmazni. Ezek: a dekoratív síkszerűség, a faktúra játéka, valamint egy sajátos szerkezetesség. A „riplis faktúra" akkor érte el lehetőségeinek határait, amikor a festék-kockák között kihagyott mező izgató hálózattá, a kontúr-rajzolattal szinte egyenértékű arabeszkké állt össze. A festményen a grafikai érték vált meghatározóvá és ez természetes erejétől fogva a kép konstruktív szellemű szabályozásához vezetett. A festmény tudatos szerkesztését éppen a fénykép segítségével bizonyíthatjuk. A padlón fekvő szőnyeg, a fal melletti képek, a kanapé és egy széktámla, a fotón perspektivikus állásúak. Rippl-Rónai a festményen mindezeket már az alapvonallal párhuzamos helyzetűvé igazította. Ez a megoldás nélkülözhetetlen stabilizáló kötést, belső kohéziót eredményezett a függőleges tendenciát hangsúlyozó főalak és az őt körülvevő vízszintes állású képelemek között. A művész a fénykép láttán rutinos motívumvadászó szemével felismerte a jó kompozíció lehetőségét, és ki is aknázta azt. Szimbolikusnak is tekinthetjük a képi síkok és tengelyek metsződésében „rendíthetetlen ólomkatonaként" álló művész alakját. H. J.
