Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek
és válogatásunkban szintén kiállított - az itt elemzett képpel nem azonos - Kaposvári műterem. 9 Rippl sárgafalú műterme közismert volt barátai körében, s a korabeli újságok riportfotói is többször mutatták 10 kaposvári dolgozószobájában a mestert. Bernáth Aurél naplójában a következőket írta: „Első, kertre néző bejárati szobáját, ami egybenyílt egy másikkal, »sarga szobanak« hívták. Durranó szín volt az, színtiszta kadmiumsárga.(...) Rippl sárga szobája az idők folyamán bőven rákerült a képeire. S amikor őt a modernizmus a »pattogatott kukorica « stílussal teljesen hatalmába kerítette, ez a sárga szín már zavartalanul szerepelt a képeken, mert a stílusrobbanás ereje nagyobb volt, mint a szín ereje. (...) Rippl az első »modern« volt a hazában, ha már Szinyeit nem merjük ezzel a jelzővel illetni. Es a sárga szobafal volt az első rezdülés a »modern« életvitelhez." 11 A polgári lakások historizáló pompájával szemben a Párizst megjárt festő tudatos formabontása volt a falsíkok élénk színezése. Erre kerültek a szintén erős színekkel megfestett képek. A zongora, a vörös komód és a pirostámlás szék rendszeresen megjelenő bútordarabok. A baloldali festőállványra helyezett két kép közül a felső Rippl-Rónai: A geszti kastély Somogyban című műve (kat. sz.: 102.). A padló vöröse, a sárga fal és fehér mennyezet hármas egysége uralja a képet. A barna kontúrok közé fogott színes formák kissé rendetlen elhelyezése a munkahangulat izgalmát érzékelteti. Erre utal a tudatosan esetleges képkivágás is. A kompozíció egyes motívumai azonos képi hangsúllyal szerepelnek. A függőleges és vízszintes vonalas osztások, valamint a formák erőteljes keretezése a tudatos síkalakításra törekvést mutatják. A nagyvonalú, fellazított faktúrakezelés Rippl-Rónai e korszakában készült képeinek a sajátja. G. M. 1 Genthon MTA MKCS-C-I-36/2472. 2 Genthon MTA MKCS-C-I-36/2509. 3 Csengeryné 1963. 66. 4 Az ismert Sárga zongoraszoba című mű nem azonos az itt elemzett képpel. Lásd kat. sz.: 91. 5 Rippl-Rónai 1911. 126. és 127. oldal között. 6 Genthon MTA MKCS-C-l-36/2508 7 Farkas Zoltán: Rippl-Rónai József kiállítása a Művészházban. Vasárnapi Újság, 1911. 12. sz. 230. 8 Lásd Sárga zongoraszoba, 1910. kat. sz.: 91.; Kertben, 1909. kat. sz.: 92. 9 Lásd Kaposvári műterem, 1911. kat. sz.: 104. 10 Vasárnapi Újság, 1912. 39. sz. 782. (Fotó: Rippl-Rónai dolgozószobája kaposvári házában. Balogh Rudolf felvétele.) 11 Bernáth Aurél: Feljegyzések éjfél körül. Napló. Budapest, 1976. 168-169. Lazarine és Anella, 1911 (Empirekalapos kislány és vörösruhás nő. Fragmentuma egy nagyobb képnek) Lazarine and Anella, 1911 Olaj, karton; 70x100 cm J. b. f.: Rónai Magántulajdon Proveniencia: korábban Nemes Marcell, majd Selinkó Géza, illetve Fruchter Lajos gyűjteményében, jelenleg budapesti magántulajdonban. Kiállítva: 1911 Rippl VI. terem 5.; 1911-12 Műcsarnok 116. {Empirekalapos kislány és vörösruhás nő. Fragmentuma egy nagyobb képnek); 1912 Rippl 30. {Lazarine mit kleinen Mädchen); 1912 Rippl 28.; 1913 Művészház 143. ( Lazarine és Anella a szobában ? ); 1928 Rippl 18. (1914-es évszámmal !); 1932 Rippl 39.; 1934 Rippl 29. R.: a címlapon; 1961 Rippl MNG 90. R.; 1968 Tihany 34. R. Irodalom: -n-n: Lazarine, Rippl-Rónai özvegye a művészi hagyaték aukciós kiállításán. Reggel, 1934. április 9. (A kép fele, Lazarine alakja reprodukálva); Genthon 1958. 29. R.: 37.; D. Paris 1961. R.: 6.; Németh 1968. 38. R.: IX. színes; Aknai 1971. 25. R.: 39; Bernáth 1976. 187., 264. R.: 186; Szabadi 1978. 10. R.: 61.; Szabadi 1979. 56.; Bernáth 1981. 390.; Keserű 1982. 62. R.: 24.; Bernáth 1994. 167. R.: 166.; Horváth 1995. 61., 62. R.: 123; Genthon MTA MKCS-C-I36/2596 Paris Anella (tulajdonképpen Annette, aki becenevét az 1910-ben, Franciaországban megismert és a művész családjához egy ideig közelálló Fenella Lowell után kapta 1 ), Lazarine Baudrion unokahúga. Édesanyja 1908-ban bekövetkezett halála után került Magyarországra, 1910-ben, 11 éves korában. Rippl-Rónaiéknál gondos nevelésben részesült, festeni, rajzolni is tanult. 2 Visszaemlékezései szerint 191 l-ben kezdte meg a rendszeres munkát: „(...) '12-ben azután már kis csendéleteket festegettem" - írja. Egy muskátlis csendéletét „megvette" Mernes Marcell, illetve honorárium gyanánt egy empire ruhát és kalapot csináltatott a kislánynak. Ez az öltözék több képen - így a Lazarine és Anella címűn is - szerepel. 3 Ezen tényeket összevetve a katalógus adatokkal, a kép keletkezését leghamarább 1911-re tehetjük, hiszen ennyi idő kellett arra, hogy a gyermek rajztudását valamennyire is kicsiszolja. Valószínű, hogy az 1910-es datálás oka részben Anella Kaposvárra költözésének időpontja, illetve a hasonló stílusú, „kukoricás" képek egyidejű megjelenése. A műcsarnoki jubiláris kiállítás katalógusában a mű alcíme: Fragmentuma egy nagyobb képnek. Anella úgy emlékezik, hogy ez a „nagyobb kép" valójában sohasem készült el, mindössze egy hozzá készített színvázlat maradt fenn, amelynek holléte azonban nem ismeretes. Lehetséges, hogy az a tollrajz, amely a kaposvári 1957-es emlékkiállítás katalógusában a II. világháború alatt eltűnt művek jegyzékében szerepel, 4 szintén ehhez a képhez készített vázlat volt. Az „empire kalapos kis lányt" Lazarine-nal a Rómavilla parkjában azonban mégis megörökíti a festő, egy nagyobb kompozíció részeként. 5 Igaz ugyan, hogy ez csak kevéssé emlékeztet motívumaiban az eredeti félalakos képre (itt állnak az alakok, szabadtéri a jelenet, melynek része maga a művész, sőt kedves kutyái is), vi-
