Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

A 19. század szimbolizmusba hajló 90-es éveiben készült női profilportrék egyik legszebb darabja Patakiné dekorativitásában mértéktartó, légiesen finom képmása. Akár „Piátsek Margit rokona" címmel is illethetnénk, bár annál kevésbé rajzos, színvilága is lágyabb. Keletkezésük időpontja is nagyjából megegyezik. A lesütött szemű fiatal nő a külvilággal nem tart kontaktust, csak kezében tartott rózsájára koncentrál. Az olajfesték pasztell könnyedségűvé nemesedik, a barnás, sötét háttér előtt kitűnően érvényesül a rózsaszín ruha és a világos-sárgásfehér nagy kalap. Az ábrázolt személy kilétét nem tudjuk, csak feltételezések lehetségesek. Pataki (Bacher) Bernát újságíró a 80-as évek végén költözik Párizsba. 1893-ban bekövetkezett haláláig a Pester Lloyd és más lapok tudósítója. 1887-ben veszi feleségül Geiger Ilonát, aki Mouche néven divattudósításokat ír a bécsi Fremdenblatt számára

1

. Pataki Bernát fogékony a modern irányzatokra, jól érti Rippl-Rónai művészetét, s arról igen kedvezően nyilatkozik. Az elismerő kritikáról

2 a művész 1892. április 8-án kelt levelében beszámol Ödön öccsének: „(...) a kiállításom nagy sikerrel (...) megnyílt (...) a Pester Lloyd és a Fremden Tagblatt vagy a Neue Freie Presse ezekben gyönyörűen emlékezett meg Pataky újságíró, soha szebb czikket nem írhattak senkiről! (...)"

3 Feltehető, hogy - mintegy köszönetképpen, kiállítása értékeinek szakavatott tolmácsolásáért - Rippl Pataki Bernát nejét örökítette meg, valószínűleg 1892-ben.

4 Sz. G. ' Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. kötet. 1905. 479., 483. Pataki Bernát alakját Szomory Dezső is megörökíti A párizsi regény című munkájában. 2 Pester Lloyd, 1892. március 31. 3 MNG Adattár, ltsz.: 20408/1979. 4 Nem zárható ki az a feltevés sem, mely szerint a kép a művész pályatárs, Pataky László festőművész feleségének portréja. Pataky László (1857-1912), a Munkácsy-tanítvány festő, 1888. szeptember utolsó napjaiban érkezik Párizsba. Rippl-Rónai közelében él és dolgozik. 1889-ben megházasodik (idehaza), majd feleségével, Kreybig Károly altábornagy leányával, Rózával, visszatér a francia fővárosba. Itt aránylag rövid ideig maradnak, leányuk, Sára 1892-ben már Pozsonyban születik. 1894-ben végleg hazatérnek Alvincra. Rippl-Rónai Ödönnek bátyjáról és annak művészi munkásságáról összeállított adat-, kritika- és levélgyűjteményében szerepel egy jegyzék, Hazánkban címmel. Ez a művész magyarországi utazásait és baráti vendéglátóinak nevét sorolja fel. Eszerint járt volna „Arad-Patakyaknál" is, akik azonban nem Pataky László, hanem Pataky Sándor (1880-1969) festőművész családját jelentik és a képpel nem hozhatók kapcsolatba. Rippl-Rónai talán az 1906-os nagyváradi kiállítás alkalmával látogatott el Aradra. 23. A nagy pohár (Le Grand Verre), 1893 (Külvárosi korcsma Paris mellett; Francia korcsma; Kocsmabelső) The large glass (Le Grand Verre), 1893 Olaj, vászon; 65x81 cm J. n. Magántulajdon Proueniencia: 1911-ben a művész eladási árakat is regisztráló noteszében Petrovics Elek neve szerepel a kép mellett; 1993 Bécs, Eisenberger Jenő gyűjteménye; 1996 Budapest, Kieselbach Galéria. Kiállítva: 1897 Rippl 63. {Le Grand Verre); 1899-1900 Műcsarnok 117. (Küluárosi korcsma Paris mellett); bizonytalan az azonossága: 1905 Velence 22. (Bistro Parisien I La Taverna); 1911 Rippl: katalóguson kívül; bizonytalan az azonossága: 1911 München; 2. (Die Trinker); bizonytalan az azonossága: 1917 Rippl 53. (Kocsma); 1993 Bécs, Galerie Eisenberger; 1996 Kieselbach Galéria (Kocsmabelső) Irodalom: Rippl-Rónai József notesze, MNG Adattár, ltsz.: 12902/59; A Műuészház (Művészeti Egyesület) Budapest, IV. Kristóf-tér 2. sz. Brosúra. R.: 17.; Rippl-Rónai József levele Lázár Bélához az 1911-ben induló németországi vándorkiállításról, MNG Adattár, ltsz.: MMA 3651/939/25; bizonytalan az azonossága: 1917 Rippl 8. (Marchand de Vin); Pewny 1940. 58-59.; Rippl-Rónai 1957. 40.. 61.; Budapest, Kieselbach Galéria, Bernáth Mária szakértői véleménye. A mű feltehetően közel nyolcvan évig nem került nyilvánosság elé. Nincs jelezve, de Rippl-Rónai József 1911es feljegyzése szerint egy 1893-ban festett Francia korcsma című olajképet 600 koronáért árult a művészházbeli kiállításán.

1 Az 191 l-es kiállítási katalógusban ennek ellenére nem szerepel, azonban látható a Művészház 1911-ben kiadott, az egyesületi belépőt propagáló brosúrájában a Rippl-Rónai-kiállításon készült intérieur-fotón, Andrássy Gyula portréja (1898) alatt a falhoz támasztva. Tudjuk, hogy nem került minden mű a tárlatra, mert a katalógus utolsó lapján felhívták a látogató figyelmét arra, hogy: „A művésznek kiállított művein kívül még eladó festményei és rajzai az igazgatósági irodában megtekinthetők." [sic!] Minden jel arra vall, hogy a párizsi kocsmabelsővel egy időben alkotta Rippl-Rónai a Butéliákat, amelynek címét a korszak jelölésére (ún. butéliás korszak)

2 szokta alkalmazni, s amely Des Cabarets, Des bouteilles dans un cabaret, Boutelliák és feltehetően Schnapsladen címen szerepelt még, de Rippl úgy is emlegeti, mint a „külvárosi kocsma söntése".

3 Ezt képünktől érdemes mindjárt megkülönböztetnünk, mert gyakran azzal összekeverve említik a kiállítási beszámolók és katalógusok. Ez a kép a kiskocsma pultját és pohárszékét csendéletszerűen ábrázolja;

4 ma lappang. A kocsmabelsőt és a butéliákat ábrázoló kép egyaránt ki volt állítva Siegfried Bing üzletében, az Art Nouveau-ban 1897-ben, majd az utóbbit

5 1899-ben Durand Ruelnél, a Nabik képeivel együtt mutatták be, és kiváltképp elismerő kritikát kapott a Le Journal hasábjain Gustave Geffroy kritikustól,

5 ami a hazai fogadtatását is előnyösen befolyásolta. Maga a művész így emlékezik erről az ún. fekete korszakáról: „A kiállítást a kritika jól fogadta, s a többiek színes képei között feltűntek az én »feketeim«, melyek közül például Geoffroy [sic!], a Goncourt-akadémia tagja, különösen a »Kis kocsmam« sok butéliás-üvegét dicsérte..."

7 1893, amikor a mű készült, volt az első év, amelyet Rippl-Rónai élettársával, Lazarine-nal és barátjával, James Pitcairn-Knowles skót festőművésszel,

8 a neuillysur-seine-i újonnan választott lakóhelyén töltött. Knowles itt fametszeteket készített,

9 ami a kor újra felfedezett műfaja volt. Rippl eközben is fenntartotta jó kapcsolatát Munkácsyval,

10 de már a saját művészi útját járta, egyszersmind új környezetben. Ezt az életrajzi fordulatot megelőzte, hogy rátalált saját, redukált stílusára azokban a műveiben, amelyeket részben olajrajznak, részben fekete képeknek nevezett. Ilyenek többek között a Kuglizok (1892, kat. sz.: 17.), ez a párizsi kocsmabel-