Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

ső, a butéliás kép, James Pitcairn Knowles portréja (1892, kat. sz.: 11.), vagy az Alkonyat egy intim szobában (1892, kat. sz.: 25.).

11 Rippl-Rónai a megváltozott látásmódjával indokolta új festésmódját: a hosszú téli sétákon Neuilly mellett, Levallois-ban (...) „Színtelen, csaknem sivár (...) minden, (...) a ködös, hideg, téli levegő: minek ide a sok festék? (...) De ha elképzelem, mit csinálna ebből (...) az én nemrég odahagyott mesterem, a súlyos, zsíros ecsetű Munkácsy: az így elképzelt festmény valami teljesen idegen dolognak hat mindattól, amit itt a természetben magam előtt látok, s (...) már minél nagyobb intenzitással figyelve figyelek".

12 Az életrajzi és művészi fordulatot erősítette a környezet. Azt gondolhatnánk, hogy a kép egyes elemei, a jellegzetes pohárszék vagy tálaló és a két borozgató alak Cézanne-motívumokhoz nyúlnak vissza. Cézanne műtermében ez idő tájt járt Rippl-Rónai. Marlotte-ban látogatta meg,

13 ahol 1892-93 között, rövid ideig dolgozott Cézanne.

14 Itt láthatta volna a Le Buffet című csendéletet,

15 s a Kártyázók verzióit, amely utóbbiak a Cézanne-kutatás újabb datálása szerint 1892-95-ben készültek

16 (2. kép). Emlékezései szerint viszont nem látott ott egyetlen Cézanne-képet sem, mert azok az Ambroise Vollard kereskedésében rendezett első kiállításon épp mind elkeltek.

17 A látogatás dátumát ellentmondásossá teszi, hogy a kiállítás Vollard-nál 1895-ben volt.

18 Meg kell említeni emellett, hogy Rippl-Rónai egy helyütt Manet-t, Degas-t, Puvis de Chavannes-t nevezte a francia festészet három úttörőjének.

19 Toulouse-Lautrec pedig, Emlékezései szerint, jó barátja volt. A mű kompozíciójában és témájában felismerhetők a párizsi kapcsolatok Munkácsy, Knowles és a fent említett művészek; ez volt Rippl-Rónai párizsi életének kontextusa. A téma azonban régóta foglalkoztatta: erre vall a Pontaueni korcsma (1889, kat.sz.: 3.) s a közeli előzmény, a Somogyi parasztok a görgetegi kocsmában vázlata (1891, 1. kép), valamint a Kávéházban című rajz

20 (kat. sz.: 176.). Ha az idézett előképekkel összevetjük, látható, hogy a párizsi kiskocsma kompozíciója közös konvencióhoz nyúl vissza, ügy tűnik azonban, hogy az intérieur annak tükörfordítottja: a hagyományos téralakító elemek az ellentétes oldalon helyezkednek el, ami miatt a legvilágosabb képelemek jobbról balra vezetik a néző tekintetét: a benyíló ajtótól a hátsó ablak felé. Rippl igyekszik a perspektívavonalak által egyensúlyt teremteni, mert ez szokatlan a nyugati szem számára, hiszen a kép hagyományos olvasata a latin írás analógiájaként balról jobb felé