Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - ORVÁTH János: A Róma-villa egykor és ma

vagy majdnem a legnagyobb. így voltam vele sokáig, amíg egyszer Kaposvárott felolvasást nem tartottam, s Jóska a nyakamba nem borult, s másnap ebédre nem hívott. Bocsásson meg Bródy Sándor bátyám, de Rippl-Rónai Jóska szebb, magyarul szebb, férfiasabb még nálánál is. Ebéd előtt este kellett kimennünk a hegyi villába, s Rippl-Rónai Jóska - rossz házigazda - elkésett. Egész Kaposvárt felkutatta, hogy abszintet szerezzen a vendégének, aki Párizsba nyolc-kilenc évig járt. Kapott is egy félüveg ilyen méreg-italt s ő, aki ezt szintén nem issza, elbámult, hogy én is csak Zilahon és Debrecenben élveztem ilyesmit. Párizsban talán, én abszintköltő, aligha ittam három poharat, inkább Pesten. Másnap ismertem meg szépen és jól Rippl-Rónai nagyszerű asszonyát, Lazarine-t, s kis fogadott leányát, Anellát, aki már nagy leány lehet azóta, s a szemei pedig szebbek."

10 A tizenegy éves korában örökbe fogadott francia kislány, Paris Anella szerint a kaposvári villának a feltűnő tulajdonsága, hogy „a vendégjárás gyakran eltúlzottnak volt mondható"." A művésztársaság speciális atmoszférával töltötte meg a Róma-villát. Cigányzenére mulattak. Rippl-Rónai két cigányt tartott nagyra a városban, Tóki Lajos tárogatóst és Barcza József, alias Szimpliciusz prímást. Az utóbbinak, halála után, Medgyessy által mintázott szobrot akart állíttatni. Az 1913-as kaposvári karácsonyi tárlatának bevételét Szimpliciusz - végül is nem megvalósult - szobrára szánta. A Róma-villa 1910-ben egy különleges vendég, a 18 éves angol lány, Fenella megjelenésével billent ki öreguras vidékiségéből. Fenella merészen szabad és egzotikus jelenség volt. Amerikai cigány apa és angol polgárleány anya független életet élő gyermeke. Komolyzenei és folklórdalok éneklésével, gitárkíséretével, zongorajátékával a montmartre-i bohém művészifjak életstílusát közvetítette Kaposvárra. Szép alakú, remek aktmodell volt. Majd egy évnyi jelenléte Rippl-Rónai aktos kompozícióinak megsokszorozódását szolgálta. Figyelemre méltóak a művész újszerű, természeti környezetbe helyezett női aktábrázolásai tobzódó, érzéki stílusukkal. Rippl-Rónai ezt nyíltan vállalta: „A színharsogást nyilván mai kedélyállapotom követeli tőlem. Környezetem most ilyen, tehát ilyen irányban hat az is reám. Ilyen színek vesznek körül bennünket újabb kaposvári házamban, s kertemben. Igen megszerettem a skarlátvörös zsálya, s a piros szimpla muskátli mellett a tiszta-fehér színű virágokat, de még jobban a chrómságra cíniákat. Ennél a sárgánál melegebb, hogy nem mondjam, forróbb színt nem ismerek. Ezeket a színeket keresem most, szinte gyűjtöm, lakásomban is, tárgyakon, kendőkön, falakon. A falak színei közt is ezt az egészen világos sárgát szeretem a legjobban. Az egyik oldalán csupa-ablak műhelyem falai ezzel vannak befestve, sőt még ilyen szobában alszom is. Ez a sok szín azután természetesen odakerül a képeimre..."

12 Fenella aktját a buja park lombjai alá állította. A kompozíció igénye szerint egy modell több pózban is megjelenik csoportképpé szerveződve. Ezen elv szerint sorozatban készült képek nimfák ligetévé varázsolják a festő, alias Bacchus kertjét. Ebben az időben másutt, pl. Maillol műtermének kertjében is így ledérkedtek a modellek. Rippl-Rónai életöröme által felrémlett az ókori Pannónia provincia pogány derűje a Rómához címzett villában. Petrovics Elek szerint: „Kivételesen becsületes eljárása a sorsnak, hogy ezt a művészt akkor, a mikor élete delelőjére jutott, azzal jutalmazta meg, hogy a rómahegyi háznak tette urává, a mely szinte neki volt szánva. Afféle elhagyott úri villa volt ez, a melyet maguk közt maradni vágyó emberek építhettek, s a mely elhagyottságában is megőrzött valamit a benne átélt jó idők szépségéből, mint a régi szekrény megőrzi a levendulaillatot. Körülötte holdakra terjedő kert, egész kis tartomány, a melyben öreg diófák állanak őrt virág, vetemény és gyümölcsfák felett. Nem rátartós nagyúri park, nem is épen stílusos talán, de telve van dúslombú fával, barátságos 4. A Róma-villa ma, 1997. Fotó: Gőzsy Gáborné / The Villa Róma today, 1997. Photo by Mrs Gábor Gőzsy zugokkal és kilátókkal, s a rend és rendetlenség, a mely jellemét megadja, bajosabbá teszi a magasabb kerti kultúra nem egy büszkeségénél. S főként hálásabbá a művész szemében, a ki a szép motívumok sokaságát merítheti belőle. A belsőt, az otthon lelkét lakói szabják meg, s az olyan gazdag és sajátos egyéniség, a milyen a Rippl-Rónaié, kiváltképen rányomja bélyegét mindarra, a mi életét körülveszi. Otthona olyan emberre vall, a ki nemcsak művészetébe tudta az élet melegét árasztani, hanem annak is megtalálta a módját, hogy az életbe művészetet oltson. A sárgára festett szobákban (most a chrómsárga a kedves szine) kevés és egyszerű, de választékos bútor, a melyeknek majd mindegyikéről van gazdájuknak valami mondanivalója; a múlt valami emléke vagy gondja tapad legtöbbjükhöz. Itt-ott egy egyszínű váza, egy-egy magyaros terítő vagy kendő erős tüzű foltja, a melynek színében mintha a kertben látott vörös zsályáknak, muskátliknak és sárga czineáknak szine csendülne meg újra. Egy-két művészi apróság az almáriomon, a melyeket izlés és szeretet szedett össze, néhány piczi Rónai-kép a falon és egy magyar biedermeier-festőnek (gondolom Schäffer Bélának) csendélete a zongora fölött... Sehol semmi banalitás, a minek Rippl-Rónainál nincs halálosabb ellensége; és semmi művészi rendetlenség, mert az ő eredetiségéhez hozzá-