Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - ORVÁTH János: A Róma-villa egykor és ma

tartozik az is, hogy komoly híve a rendnek. Ezen a ponton az első szó persze azt illet, akinek sürgése-forgása, jóságos és okos buzgólkodása nélkül el sem lehet képzelni Rippl-Rónai tűzhelyét, a ki áldásos szelleme a háznak és urának. Lazarine asszony, aztán az ő Francziaországból ideszakadt Anella hugocskája, a kinek festői próbálkozásaiban egy kedves gyermektalentum biztatóan ébredezik: ezzel, íme együtt is vannak a róma-hegyi ház lakói."

13 5. Szobabelső a Róma-villában, 1997. Fotó: Gőzsy Gáborné I Interior in the Villa Róma, 1997. Photo by Mrs Gábor Gőzsy Anella írt egy visszaemlékezést,

14 amelyben sok kedves részletre kitért, amelyek színesítették a Róma-villa életét. Beszámolt arról is, hogy a Róma-villába járt a Nyugat folyóirat, a Nouvelle Revue Française és a Mercure de France. „A magyar írók közül Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Móricz Zsigmond, Tersánszky Józsi Jenő regényei is ott voltak Józsi bácsi íróasztalának polcán."

15 „A Róma-villáról meg kell még említenem, hogy tréfásan egy kis állatkertnek is lehetett volna nevezni. Józsi bácsira jellemző volt, hogy az állatokat nagyon szerette és gyakran szerepeltek a képein. Kedvenc kutyája Flox volt, a gyönyörű vadászkutya... Filoxot már nem nagyon kedvelte, harapós, állandóan mérges kis állat volt, de miután édesanyja kutyája volt addig dédelgettük, míg nagyon öreg korában egy alkalommal az előszobában lévő pince nyitva felejtett ajtaján a pincébe zuhant... Még egy igen kedves kutyánk volt: Happy. Ez bernáthegyi keverék volt... Volt macska is, néha három-négy is egyszerre, sok baromfi, tyúk, liba, kacsa, gyöngytyúk, pulyka. A tehenek, Tatár a szamár, majd később, amikor homokfutó váltotta fel a kordét, Frici öszvér is, mind kedvencek voltak. Amikor 1910ben odakerültem, elcsodálkoztam a gyönyörű színekben pompázó Jankó nevű hímpáva láttán - csak kellemetlen hangjával nem tudtam sokáig megbarátkozni, ugyanis Jankó vendégbejelentő volt. Mi még nem is sejtettük, hogy vendégeink jönnek, ő már megneszelte a kocsizörgést a hegyi úton és elkezdett éktelenül kiabálni. Ennek a rengeteg baromfinak nagy, elkerített terület állt rendelkezésére, így a szép parknak és a sok pompázó virágnak nem okoztak kárt..."

15 1910 őszén a villa lakóinak száma gyarapodott RipplRónai nagybátyjával, a bognármester Rippl-Rónai Jánossal. „Rippli bácsi a szüret után leköltözött az Ivánfa hegyen lévő szőlőjéből hozzánk... A Kossuth-imádó Rippli bácsi című nagy portrén kívül sokat szerepelt az ivánfai szőlőben festett képeken is. Fenellával hamarosan jó barátságba keveredett. Igen pajzán, sőt néha nem egészen szalonképes dalokra tanította - néha maga költötte őket, amit Fenella szorgalmasan, nagy igyekezettel figyelve a szövegre, betanult - egy idős, állandó esti vendég néni legnagyobb megbotránkozására. Mi gyerekek azonban nagyokat kuncogtunk, Lazarine néni pedig óva intette Fenellát, hogy társaságban produkálja ezekkel magát."

17 Anella is hangsúlyozta „hogy a villa berendezése csupa kitűnő ízléssel válogatott bútorokkal, szőnyegekkel, függönyökkel és csupán egy-két képpel volt otthonná téve és ez a látogatókra csaknem mindig nagy hatást gyakorolt. Emlékszem, hogy gyermekkoromban saját képe alig lógott a falon [Ripplnek H. J.] és ezek helyett inkább régi barátainak egy-egy ajándékképe díszítette a falakat. Ilyenek voltak egy-egy Vuillard, Bonnard és Vallotton festmény és egy régi Maillol kőnyomat."

18 A kaposvári Árkádia békés idillje hat-hét évig tartott. „A Róma-villái háborús évek eseménytelenek voltak és fő gondunk az élelmiszerek beszerzése és főleg az állatok ellátása volt. A ház körüli munkákat főleg a várostól kapott hadifoglyok látták el, akik szívesen voltak ott, mert a házbeliek jól bántak velük. A jelentős baromfiudvar és a disznóölések megkíméltek bennünket a koplalástól és Józsi bácsinak is kiadós csomagokat küldözgettünk"

19 - írta Anella. 1916-ban Rippl-Rónai az olasz front sajtófőhadiszállásán rajzolt mindössze hat hétig. Háborús viszontagságok nem veszélyeztették az életét. Hazatérte után gyakran járt Lazarine nélkül a fővárosban és a Balaton-parton. Népszerűségének kijáró ebéd- és vacsorameghívások gyakran tartották távol otthonától. Zorkával folytatott titkolt, költekező élete, Anella férjhezmenetele, az operaénekes Sándor és a legjobban szeretett Ödön öccsének váratlan halála, a Róma-villa 1922-es, majd a budai műteremlakás 1923-as kirablása azok az események, amelyek elvezettek az 1925-ben bekövetkezett első agyvérzéséig. A művész akkori elkeseredésében a Róma-villa eladásáról írt levelet Anella férjének, Dobossy Eleknek: „...meg kell barátkoznunk azzal az ideával is, hogy Pest-Budán jobb szeretnék lakni, mint ebben a darázsfészekben."

20 Lazarine dacolt ezzel a tervvel. Igyekezett a gazdaság jövedelmezőségével törődni, mivel a férje keresetéből egyre kevesebbet láthatott. Anellával szemben is bizalmatlanná vált, s teljesen magára maradt. Ekkor kapott otthont Martyn Ferenc öccse, a nagy tehetségű orvossá lett Róbert a konyhaépület vendégszobájában. Rippl-Rónai József, aki büszke volt arra, hogy sohasem betegeskedett, rohamosan felőrölte szervezetének tartalékait. Újabb rosszullétek, végül a halála hozta vissza az otthonába. Rippl-Rónai özvegye még húsz évig élt, s közben eladogatott néhány bútort és főleg képeket. 1947-ben az egész Róma-hegyet dr. Martyn Róbert-